A mostani ügy tulajdonképpen nem lenne ügy, hiszen az Európai Unió Bírósága 2009-ben már kimondta: ellentétes a közösségi joggal, hogy a magyar vállalkozások az állami, illetve közösségi forrásból finanszírozott beruházásaik esetén az áfát a beszerzések támogatott hányada után nem igényelhetik vissza. Vagyis: ha saját zsebből befektettek százmilliót, s kaptak hozzá még ugyanennyi költségvetési vagy uniós pénzt, a forgalmi adó csak százmillió után járt vissza.

Emiatt meglehetősen sajátos gyakorlat alakult ki: a támogatást – ami a fura szabályozás miatt ötödével kevesebbet ért – felbruttósították. Ez azt is jelentette, hogy az állam a kedvezményezetteknek többet fizetett ki, de miután az áfát az érintettek nem igényelhették vissza, az adóhatóságnál ugyanekkora összeggel nagyobb bevétel keletkezett. Az ügylet elvileg tehát nullszaldós volt, legfeljebb a támogatásra szánt keret fogyott gyorsabban el.

Egy hazai kft. emiatt az unió bíróságához fordult, és 2009-ben nyert. Akkor módosították is az adózás rendjéről szóló törvényt, és annak alapján a támogatásban részesült cégek tömegesen igényelték vissza az áfát. Ezt tette az a vállalkozás is, amelynek ügyében a Kúria most ismét az Európai Unió Bíróságához fordult.

A jelenlegi perben érintett cég a valamivel több, mint kétszázmilliós projektjéhez még 2005-ben kilencvenmilliós támogatást kapott, s ez utóbbi után akkor nem kapta vissza az áfát. A luxembourgi döntés ismeretében viszont úgy látták, hogy a forgalmi adót vissza kell igényelni, ám nem akartak jogalap nélkül gazdagodni, hanem pontosan kiszámolták, hogy mennyi járt volna nekik a mostani szabályok szerint.

A vállalkozás ezért 2009. július 21-én átutalta a vidékfejlesztési tárcának a korábbi szabályozás alapján nem visszaigényelhető áfára jutó támogatás összegét, és kezdeményezte a támogatási szerződés módosítását is. Ennek  a minisztérium nem tett eleget, a pénzt pedig visszaküldte.

A kft. ugyanakkor az adóhatósághoz fordult, és kérte a korábban levonási korlátozás alá eső, nagyjából 17 milliós áfa és késedelmi kamatai megfizetését. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal azonban másként gondolta. A hatóság álláspontja szerint a cég a visszatéríteni kívánt adót ugyanis más személyre – a projektjét részben finanszírozó agrártárcára – hárította át, hiszen attól felbruttósított összegű támogatást kapott.

A cég végül bíróság elé vitte az ügyet, ahol az érvelését megalapozottnak találták. Az adóhatóság azonban felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, így a Kúriának kellett volna döntenie. A legfőbb bírói fórum Lomnici Zoltán vezette tanácsa pedig úgy látta, hogy ismét egy uniós fórumra kell bízni a döntést.

Adóáthárításnak minősül-e a közösségi jog szabályai szerint az, ha az adózó – a levonási tilalomra tekintettel – úgy kapott támogatást, hogy az az általános forgalmi adót is tartalmazta, vagy a le nem vonható általános forgalmi adó ellentételezésére további állami támogatást kapott? – kérdezi egyebek mellett a Kúria.

Tavaly ennél sokkal súlyosabb következményekkel járó döntést hozott áfaügyben az európai bíróság, amikor kimondta: az áfa visszaigénylésének szabályai más tekintetben is ellentétesek a közösségi joggal. A törvény ugyanis a ki nem fizetett beszerzésekhez kapcsolódó áfa-visszatérítést nem tette lehetővé, s a luxembourgi verdikt szerint ezt a rendelkezést módosítani kellett. A döntés miatt az államnak mintegy 250 milliárd forint áfát kellett visszafizetnie a vállalkozásoknak.