A megkérdezett cégek csupán 14 százaléka tervez foglalkoztatásbővítést, amely még így is előrelépés, mert a 2012-re vonatkozó kutatásban ez az arány csupán 11 százalék volt – mondta Parragh László, az MKIK elnöke a mintegy 6800 cég megkérdezésével a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) által készített, idei évre vonatkozó foglalkoztatási, munkaerőpiac-barométer bemutatásakor.

Ugyanakkor a helyzet a kedvező elmozdulás ellenére sem mondható ideálisnak. A munkavállalói létszám növelését ugyanis éppen az a vállalati réteg tervezi, amely alapvetően a belföldi piacra termel. Ennek viszont nem látszanak az alapjai. – Félelmeim vannak ugyanis azzal kapcsolatban, hogy a magyar lakosságnál lecsapódó esetleges többletjövedelmek valóban a fogyasztásra mennek el, s nem például hiteltörlesztésre vagy megtakarításra. 

A kutatás adataiból ráadásul éppen az látszik, hogy a külpiaci helyzet nagyon bizonytalan, amiből az szűrhető le, hogy a külső gazdasági környezet is nehezen tudja majd támogatni a hazai fejlődést. A részadatokból kitűnik ugyanis, hogy a döntően exportra termelő társaságok a pesszimista forgatókönyvek szerint 4,5 százalékkal csökkentik a létszámot, s még az optimista várakozások szerint is csupán 0,8 százalékos bővítésben gondolkodnak.

Ezek természetesen a teljes versenyszférára vonatkozó várakozásokban is tükröződnek, amelyek szerint idén a cégek legrosszabb elképzelése szerint 0,8 százalékkal csökken a foglalkoztatás ebben a szektorban. Összesen 0,2% csökkenést mutat a „valószínűsíthető forgatókönyv” is, míg a legderűlátóbb lehetőség is 1 százalékos, tehát mintegy 36 ezer fős éves foglalkoztatásbővítést „lát”. 

Ezzel összefüggésben a MKIK elnöke úgy fogalmazott, ebben a gazdasági környezetben az is nagy eredmény lenne, ha a foglalkoztatási szintet sikerülne stabilizálni. Parragh László egyébként egyáltalán nem vázolt kedvező képet. Várakozási szerint a magyar gazdaság idén recesszióban lesz, s az ipar és a mezőgazdaság teljesítménye is elmarad a várakozásoktól. Az is látható, hogy a Malév eltűnése is százmilliárdos kieséseket okoz.

Az exportpiacok nagyon bizonytalanok, amelyeket a fentebb már említett számok tükröznek is. Nagy problémának tartja, hogy a bankrendszer „lefagyott”, emelkednek a hitelintézeteknél a költségek, és a pénzintézetek portfóliója is romlik. A beruházások esetében sem lehet túl sok kedvezőt elmondani.

Ráadásul a korábbi évek felméréseiből arra lehet következtetni, hogy a magyar gazdaság technológiai értelemben kezd elválni a német gazdaságtól, és nem tudjuk lekövetni azt a fejlődést, amelyet a Németország mutat, holott a fejlődések korábban 4-5 hónapos átfutással jelentkeztek itthon. Most ez nem látszik, s Magyarország nem tud a német gazdasághoz hasonló bővülést produkálni, vagyis nem tudunk rákapcsolódni erre a növekedésre.

Bár – szavai szerint – a foglalkoztatásban már visszajutottunk a válság előtti szintekre, ugyanez a GDP esetében már nem igaz. Úgy látja ugyanakkor, hogy a foglalkoztatottság terén is vannak javítandó területek, miután a reálszférában csak lassú növekedést lát, ezzel szemben a közszférában, különösen a közmunkát végzők számában nagyobb a bővülés, s ez a bővülés egyik pillére. Ez a tendencia pedig szerinte hosszú távon nem tartható fenn.

Ezzel kapcsolatban eltérő véleményen volt Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára. Szerinte ugyanis 2010 első tíz hónapjában 88.500 fő dolgozott közmunkába bevonva, míg ez a szám 2012 hasonló időszakában 89.900 ember volt. Magyarázata szerint így a kormányváltás óta végbement összesen mintegy 160 ezer fős foglalkoztatásbővülés éppen hogy a versenyszférának, és nem a közszférának köszönhető.

Czomba Sándor kijelentette ugyanakkor, hogy a kormány bízik az előző évben tapasztalt fejlődésben, így úgy véli, összejöhet az optimista gazdálkodó szervezetek által emlegetett 1 százalékos foglalkoztatásbővülés az idén. Ehhez a kormány háttérként a munkahelyvédelmi akciótervet nyújtja, amelyre 300 milliárd forintot fordítanak, s fenntartják a bérkompenzációt is, amelyre a versenyszférában 64 milliárd forintot, míg a közszférában 87 milliárd forintot fordítanak. Azt ugyanakkor ő is elismerte, hogy a helyzet javításához szükséges gazdasági környezet jelenleg nem a legmegfelelőbb.