- Mi volt a szándékuk a spekulációs adóról szóló eredeti törvényjavaslattal?

- A gazdasági válságok terheit elsősorban mindig a legkiszolgáltatottabbak állják, miközben azoknak a pénzügyi konstrukcióknak a hasznából, amelyek a válságokat okozzák, a legkevésbé sem részesülnek. A Tobin-adó, vagy pénzügyi tranzakciós adó néven is ismert spekulációs adó ezen a helyzeten változtat: olyan forrásokat teremt, amelyekből hosszú távú fejlesztési és felzárkóztatási programokat lehet elindítani.

Ez az elképzelés bevételi oldala, de van egy másik, "környezetgazdasági" megközelítése is: a spekulációs adó lehetne a szennyező fizet elv megjelenése a pénzügyi szférában. A spekuláció kockázatát ma az egész közösség viseli - hiszen például a bajba került pénzintézeteket, vagy akár egész nemzetgazdaságokat közpénzekből kell megtámogatni -, miközben a hasznán csak néhány magáncég osztozik. A spekulációs adó változtatna ezen az igazságtalan helyzeten, és közben a globális gazdaság kilengéseit is csökkentené. A lényeg, hogy a nemzetközi pénzügyek instabilitását okozó rövid távú átutalásokat megdrágítva hűthetjük a túlfűtött pénz- és tőkepiacokat, miközben a reálgazdasághoz szükséges pénzügyi szolgáltatásokat - szemben például a Magyarországon bevezetett általános bankadóval - nem korlátozzuk.

Néhány napja az Unió vezetői arról kezdtek beszélni, hogy fel kell darabolni a legnagyobb hitelminősítőket, mivel túl nagy befolyással vannak a pénzügyi folyamatokra, ítéleteik sokszor a reálgazdasági teljesítménynél sokkal rosszabbak, ami fűtheti a spekulációt. Egyre többen jönnek rá tehát, hogy a globális pénzügyek alapvető reformra szorulnak, csak a mi döntéshozóink nem akarják ezt felismerni.

- Milyen érvekkel utasítja el a kormány az elképzelést?

- Őszintén szólva a Fidesz korábbi retorikája alapján nagyobb kormányzati együttműködési készségre számítottunk. Orbán Viktor több alkalommal nyilatkozott úgy a választási kampány során, illetve a kormányzás első hónapjában, hogy a programjuk a spekulációs típusú, rövid távra tervező kapitalizmus helyett a termelő kapitalizmust támogatja. Matolcsy György még a miniszterjelölti meghallgatásán is megismételte ugyanezeket a nézeteket, vagyis joggal vélhettük, hogy a nagy kockázatú pénzügyi és tőzsdei műveletek megrendszabályozása és megadóztatása része a Fidesz gazdaságfilozófiájának.

Ráadásul a nemzetközi klíma még soha nem volt ilyen kedvező a spekulációs adó bevezetéséhez: Németország, Franciaország, Anglia egyértelműen támogatja, az Európai Parlament pedig nagy többséggel határozatot fogadott el róla, és a sorhoz a közelmúltban az Európai Bizottság is csatlakozott, belátva, hogy a jelenlegi, liberalizált szisztéma nem fenntartható. Ennek ellenére a javaslatunkról nem indult érdemi vita.

A Fidesz ezen a fronton is 180 fokos fordulatot vett ellenzéki énjéhez képest. Hogy a kormány a lefelé tartó adóversenyben akar kitűnni, vagy az, hogy nemrég létrehozták az úgynevezett szabályozott ingatlanpiaci társaságokat, azt mutatja, hogy a spekulatív nemzetközi pénztőke idecsalogatására tettek fel mindent, ahelyett, hogy a fenntartható gazdaságfejlesztésre törekednének, azaz a minőségi, a helyi gazdaságba beágyazott termelőtőkét akarnák megkötni.

- Magyarországon azt a szót, hogy fenntartható, többnyire a finanszírozható szinonimájaként használják, pedig a kifejezés eredetileg mást jelent. Mit jelent pontosan a fenntarthatóság a gazdaságpolitikában?

- Az a fajta értékrend, amelyet mi is képviselünk, nem fogadja el a fenntarthatatlan megoldásokat, sem kicsiben, sem nagyban. A túlköltekezéssel történő szavazatvásárlás ebbe a filozófiába ugyanúgy nem fér bele, mint az, hogy a gazdaság több környezeti erőforrást használ fel, mint amennyinek az újratermelődését lehetővé teszi, vagy amennyit az ökológiai rendszerek elbírnak. Nem erodálhatjuk a társadalom szövetét, a társadalmi kohéziót a gazdaságpolitikánkkal, hiszen az szintén ellentétes a fenntarthatósággal.

- Tudja kezelni ez a gazdaságfilozófia azt a dilemmát, hogy az innovációs kényszer, a termelékenység növekedése sok pozitív hatás mellett egyúttal csökkenti a munkaerőigényt?

- Hosszú távon egyértelmű tendenciának tűnik, hogy a gazdaság az aktív korúak egyre kisebb hányadának kínál munkát, bár szerencsére a foglalkoztatási arány nem csökken annyival, amennyivel a termelékenység nő. De ettől még megkerülhetetlen tény, hogy a késői kapitalizmus a rendelkezésre álló munkaerő töredékével képes előállítani az igények kielégítéséhez elegendő áru- és szolgáltatás-mennyiséget. Az egyik megoldás nyilván a munkaidő csökkentése lehet, amire Franciaországban már történt kísérlet. A feltörekvő országok versenye nem ebbe az irányba hat - inkább a munkaerő kizsákmányolása fokozódik, ami az úgynevezett fejlett országok lehetőségeit is erősen befolyásolja.

A kormányoldal a kínai modellhez alkalmazkodik, ez a kínai miniszterelnök látogatásakor egyértelművé vált. Kína a kapitalizmust az emberek elnyomásával és a munkavállalók szélsőséges kiszolgáltatottságával kombinálja, ez a kínai modell lényege. Ezzel szemben a nyugat-európai vagy a szlovén modell a képzett és egészséges munkaerőre épít, amihez jól működő közszolgáltatásokra és szervezett érdekegyeztetésre van szükség. A Fidesszel szemben az LMP ez utóbbi utat tartaná kívánatosnak.

- Ki ad munkát azoknak, akiket a gazdasági folyamatok kiszorítanak a munkaerőpiacról?

- Egyrészt csökkenteni kell a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékokat, hogy jobban megérje a tőkeintenzív termelés helyett a munkaerőre építeni. Ehhez egy ökológiai adóreform is kapcsolódna, mert tudjuk, hogy az államnak a jóléti szolgáltatások nyújtásához szüksége van bevételekre - de szerintünk elsősorban nem a munkát, hanem a környezeti szempontból káros tevékenységeket kell megadóztatni. A skandináv országok vagy a már említett Szlovénia tapasztalatai azt mutatják, hogy az egészségügyi és oktatási szolgáltatások magas színvonala a hosszútávú versenyképesség alapja. Ezeket tehát nem szabad leépíteni.

Szerintünk szó sincs Magyarországon koraszülött jóléti államról, a nemzetközi mutatókat tekintve semmivel sem költünk többet egészségügyre és oktatásra, mint az európai átlag. Ma már az sem vitatható, hogy társadalmi szempontból a tőke nem mindig tudja, hogy hova kell mennie, hanem terelni kell. Önmagában a működőtőke vonzására építő gazdaságpolitika nem alkalmas a foglalkoztatási problémák megoldására. Ebből persze nem az következik, hogy mindenáron a magyar tőkést kell támogatni. Egy adott gazdasági szereplőt vagy tevékenységet akkor érdemes állami forrásokkal segíteni, ha helyi, fenntartható módon termel, és működése nem épül meg nem fizetett externáliákra. Ez teljesen független attól, hogy magyar-e vagy sem. Hiszen a "helyi" természetesen lehet akár regionális is, még az sem kizáró ok, ha esetleg az országhatár túloldalán működik.

A helyi gazdaság néhány húzóágazatát kellene megfelelő szabályozással, az egyenlőtlen versenyfeltételek megváltoztatásával helyzetbe hozni, például az élelmiszeripart vagy az zöld energetikát.

- Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a pozitív pólusként emlegetett kis- és középvállalkozások sokkal gyakrabban sértik meg a környezetvédelmi vagy épp a munkajogi szabályokat, mint a nemzetközi nagyvállalatok.

- Ez így van, ráadásul a bérszínvonaluk is alacsonyabb, és gyakran zsebbe fizetnek. De az is igaz, hogy a munkahelyteremtési és fejlesztési támogatásokból alig részesednek, ráadásul sokkal magasabb adószint mellett működnek, mint a jobb érdekérvényesítő képességű multik. Az uniós forrásokhoz, a kereskedelmi banki hitelekhez is összehasonlíthatatlanul kedvezőtlenebb feltételekkel férnek hozzá. Magyarországon olyan banki gyakorlat érvényesül, amely a fogyasztást és a nagybefektetéseket preferálja a KKV-k kárára - ezen is változtatni kell. A KKV-szektor szabálykerülése sokszor csak válasz arra a sokszoros versenyhátrányra, amelynek kialakulásáért nagyrészt az állam felelős. A KKV-k számára visszafele lejt a pálya, ezt kellene megváltoztatni első körben.

- Akinek a közteherviselés és a gazdaságtámogatás reformja ellenére sem lesz munkája, azon az LMP egyik elképzelése szerint a garantált minimáljövedelem segít. Nem idealizmus ez egy eladósodott, ugyanakkor tömeges munkanélküliséggel küzdő országban?

- A témával foglalkozó összes releváns kutatás azt mutatja, hogy nagyon kevés olyan ember van Magyarországon, aki azért nem dolgozik, mert nem akar dolgozni. Nem kell attól tartani, hogy a garantált minimáljövedelem otthon tartja azokat, akik számára egyébként lenne munka is. És attól sem, hogy szembefordítja a munkából, illetve a segélyből részesülőket: azt szeretnénk, ha az is megkaphatná, aki dolgozik, de a jövedelme nem elegendő az alapvető szükségletek fedezésére - például nem telik belőle a munkába utazásra vagy a munkavállaláshoz szükséges minimális javakra és szolgáltatásokra.

A tartósan munkanélküliek helyzetét egyébként szerintünk sem lehet egyetlen kiragadott eszközzel orvosolni. Pár napja mutattuk be a közmunkakoncpepciónkat, mely a szociális, közösségi gazdaság megerősítésére épít. Számos pozitív példa van az országban, ahol a tartós munkanélküliek bevonásával, helyi piacra termelő szociális szövetkezetekkel jelentős előrelépéseket értek el. Ezt a néhány tucat szétszórt helyi példát általánossá kellene tenni egy jól szervezett központi program keretében.

- Az adórendszer átalakítása is közvetlenül hathat a munkareőpiacra.

- Egy értelmes adórendszerben az adóknak számos funkciójuk van, ezek közül az állami bevételek generálása csak az egyik. Az adó a társadalmi szolidaritás egyik legfontosabb eszköze is, amely jó esetben hatékonyan csökkenti a szociális feszültségeket. Számunkra a többkulcsos progresszív jövedelemadózás a követendő, amelyben a tehetősebbek nagyobb mértékben vesznek részt a közteherviselésben. Az adórendszerrel a gazdasági szereplőknek is üzenünk valamit arról, hogy mi az, amit társadalmi szempontból ösztönzendőnek tartunk, és mi az, amit nem. Magyarországon az adórendszer jelenleg kedvezményezi például a kamionos áruszállítást, a városi levegőszennyezést, azoknak a konkrét gazdasági és társadalmi károknak a tudatában is, amelyeket ezek a tevékenységek okoznak. Alapvetően ökológiai típusú adóreformot szorgalmazunk, olyat, amelyik a szennyező fizet elvet következetesen érvényesíti.

- Az egykulcsos adórendszer és a kötelező közmunka kombinációja hogyan szolgálja a meghirdetett foglalkoztatási célokat?

- A kormány közmunkaterve munkatáborokban zajló megaprojektekre épít, közben országszerte ellehetetlenülnek alapvető, az értékteremtő közmunkára épített helyi programok, ahogy számos vidéki polgármester is megerősítette nekünk. A kormánynak a közmunkával elsősorban a helyben jelentkező élelmiszer- és energiaigények kielégítésére kellene koncentrálnia, ehelyett az ország messzi sarkaiba exportálja a tartós munkanélkülieket. Ebből nem lesz fenntartható munkaerőpiaci javulás.

Közben egyre világosabb, hogy a gazdasági csodaszernek kikiáltott egykulcsos adó megbukott. A legfrissebb, júliusi jegybanki előrejelzés szerint az egykulcsos SZJA, illetve a belföldi fogyasztás visszaesése miatt a Széll Kálmán-terv megszorításait 560 milliárddal kell megfejelni. Többször figyelmeztettük a kormányt, hogy a gazdagoknak juttatott adókedvezmények nem tudják a gazdaságot beindítani, viszont méretes, 500 milliárdos lyukat ütöttek a büdzsén. Ezt a hiányt jövőre tovább növelik a megszorításokkal csökkenő belső kereslet miatt elmaradó adóbevételek. A kabinetnek két választása van: vagy újabb, az eddig bejelentett megszorításokkal azonos nagysegrendű további elvonásokhoz kezd, vagy visszavonja az egykulcsos adót. Mi ez utóbbit támogatjuk, szerintünk többkulcsos, igazságos adórendszerre, ökológiai adóreformra és zöld munkahelyteremtésre van szükség.

- Hogyan illeszkednének ebbe a rendszerbe a sokszor szintén torzító hatású uniós támogatások?

- A támogatási rendszer sok sebből vérzik. Elég, ha a mezőgazdasági dotációkat megnézzük közelebbről: a megtermelt mennyiség növelésére ösztönöznek, a valós kereskedelmi viszonyoktól függetlenül, vagyis arra, hogy a gazdák közepes minőségű árut állítsanak elő nagy tömegben. Eközben elsikkadnak a minőségi termelés, a tájgazdálkodás, a környezetvédelem vagy a foglalkoztatás szempontjai, pedig ezek a támogatásokat biztosító társadalom számára sokkal fontosabbak lennének. Mi azt szeretnénk, ha a dotációk logikája a vidéki életformát a jövőben sem kérdőjelezné meg, de a vidéki emberekre elsősorban a táj gazdájaként, és nem az önmagáért való árutermelés alanyaként tekintene.

- Mennyire érvényesül ez a szempontváltás az új kormányzati struktúrában, illetve a vidékfejlesztési stratégiában?

- Örülünk, hogy a fenntartható vidékfejlesztésnek Ángyán József személyében elkötelezett képviselője van a kormányban. Ugyanakkor tudjuk, hogy a mennyiségi alapú támogatások hívei is ott vannak a kormány közelében. Egyelőre még reménykedünk, de azért vannak komoly kétségeink.

- Mekkora esély van rá, hogy az elképzeléseik hosszabb távon valósággá váljanak, ha a kormány kétharmadhoz köti az adótörvények módosítását?

- A jelenlegi kormánytöbbség valóban mindent megtesz az átala kitalált gazdasági rendszer bebetonozására. A médiatörvénnyel kezdődött, az alkotmánnyal folytatódott, a választási és gazdasági sarkalatos törvényekkel érhet véget az a törvénykezési trükk-sorozat, mellyel a Fidesz megvonná a választók esélyét arra, hogy gazdaságpolitikát váltsanak. A mi ellenszerünk egyrészt az erősödés lehet, emellett pedig - ahogy azt Karácsony Gergely is megerősítette a Népszabadságnak adott legutóbbi interjújában - az LMP kész egy olyan taktikai együttműködésre a többi ellenzéki párttal, amelynek célja a demokratikus játékszabályok helyreállítása, a gazdaságpolitikai alternatívák választhatósága érdekében is.