Az ázsiai és az európai piacok után a magyar idő szerint péntek délután munkába álló New York-i tőzsde is igen nagy aggodalommal, és természetesen a részvényárfolyamok jókora esésével reagált a csütörtök esti washingtoni hírekre, hogy patthelyzet alakult ki a költségvetési egyezkedéseknek az egyébként már ígéretesen alakuló szakaszában. S hogy mi lesz, egyelőre nem tudni. Még a veterán törvényhozó, az 1970 óta szolgáló New York-i demokrata Charles Rangel képviselő is úgy nyilatkozott, fogalma sincs, mi zajlik. Egy biztos, megkezdődött a karácsonyi szünet, vagyis a következő napokban érdemi fejlemények nem is várhatóak. S nehéz elképzelni, hogy a tárgyalások ne húzódnának át januárra.

Péntek délutáni sajtóértekezletén John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke azt hangoztatta, hogy adóreformra, adócsökkentésre, a gazdasági növekedés serkentésére van szükség, s kell kerülni, hogy az Egyesült Államok lezuhanjon a sziklaszirtről, ezért nincs más lehetőség, mint folytatni a tárgyalásokat. Korábban hasonlóan nyilatkozott Barack Obama is: kész az együttműködésre a kongresszussal.

Az Egyesült Államok valóban eljutott a sziklaszirt szélére, s beleszédült a mélységbe. A fiskális szirt kifejezést egyébként Ben Bernanke jegybankelnök találta ki, jól jellemezve azt a sajátos helyzetet, amelybe a törtvényhozók manőverezték magukat, az egyre élesebb politikai szembenállás közepette. Amikor 2011 nyarán egyeztetések kezdődtek az államadósság plafonjának megemeléséről, Obama elnök kétpárti bizottságot hozott létre a válságban nagyon megemelkedett költségvetési deficit csökkentésére.

Az egyezkedés nem hozott áttörést, s miközben a csődhelyzet elkerülése végett az államadósság felső határát 16,4 billió dollárra emelték fel, abban maradtak, hogy 2013-tól érvényüket vesztik a Bush-érában meghirdetett személyi jövedelmi adócsökkentések, a munkanélküli segélyek emelését és a munkavállalói társadalombiztosítási járulék mérséklését szolgáló döntések, továbbá az örökösödési és tőkejövedelmi, osztalék adók is változnak.

A kiadási oldalon pedig évente százmilliárd dollárt nyesnek le, nagyjából – de csak nagyjából – fűnyíróelvszerűen, mert a hadi költekezést ezek a nyirbálások jobban érintenék, mint egyéb, jogosultsági programokat. A jövő évre ez így együtt nagyjából hatszáz milliárd dolláros keresletkieséssel sokkolná a gazdaságot, amely recesszióba zuhanna, beláthatatlan globális hatásokkal. Ezért ereszkedtek lefelé a tőzsdék lefelé pénteken, miután a tárgyalások egyelőre kudarcba fulladtak.

Hiába módosították felfelé a harmadik negyedévi növekedési adatokat, a jó hírt bőven ellensúlyozta a rossz, hogy bár Brack Obama elnök és John Boehner a hét elején már majdnem egyezséget kötött, ám a köztársaságiak csütörtökön saját vezérük tudtára adták, nem támogatják tervezetét, amely a leggazdagabbak nagyobb adóterhelését – a Fehér Ház alapvető követelését – tartalmazta volna.

A kongresszusi költségvetési iroda (CBO), amely pénzügyi és nem naptári évekre vonatkozóan teszi közzé előrejelzéseit - mint arról lapunkban többször beszámoltunk -, úgy számítja, hogy az október elsején kezdődött 2013-as pénzügyi évben az összes automatikus adóemelés és kiadáscsökkentés január elsejei érvénybe lépése után a deficit a GDP 7,3 százalékáról négy százalékára esne - vagyis mintegy 500 milliárd dollárral csökkenne nagyjából 640 milliárdra -, 2018-ra 0,4 százalékra mérséklődne, s 2022-ben is csupán a nemzeti össztermék 0,9 százalékát tenné ki. A 2011-es pénzügyi évben egyébként a deficit még a GDP 8,7 százalékára rúgott.

Alternatív pálya mentén a hiány sokkal visszafogottabb ütemben mérséklődne, aminek persze előnytelen hatásai az államadósság további növekedésében öltenének testet. A teljes szövetségi kormányzati adósság már meghaladja a GDP száz százalékát, de a CBO más elemzőkhöz hasonlóan csak a kormányzaton kívüli államadósságot veszi számba, amely ennél az aránynál kisebb, de ennek emelkedését is aggasztónak tartaná.

Az automatikus adóemelések és kiadáscsökkentések persze a tavalyi megállapodás értelmében csak akkor sokkolnák a gazdaságot, ha a Fehér Ház és a törvényhozás nem tud egyezségre jutni egy másik programról, amely azonban tíz év alatt szintén lejjebb hozná a deficitet. Mindkét pártnak – úgy látszott – elemi érdeke fűződne egy ésszerű alkuhoz, amely a Pentagon büdzséjét kevésbé faragja le, meghagy a korábbi adókönnyítésekből sok elemet, ám közben a fenntarthatóság reményében a jogosultsági programokon – elsősorban az állami nyugdíjon és az időskori egészségügyi ellátás finanszírozásán - is igazít.

Az álláspontok az utóbbi hetekben közeledtek. Ennek oka részben az, hogy Barack Obama megnyerte az elnökválasztást, a demokraták megőrizték többségüket a szenátusban és az erőviszonyok alig változtak a képviselőházban. Az újraválasztott, s ekként politikailag megerősödött elnök ragaszkodott ahhoz, hogy a leggazdagabb, az évi egymillió dollárnál többet kereső amerikaik adóját emeljék, s ne csak kiskapukat zárjanak be, hanem a kulcsot 35-ről 39,6 százalékra tolják fel.

A Bush-érában nyújtott adókedvezményeket pedig azon háztartások számára hosszabbítsák meg, amelyek éves jövedelme nem haladja meg a 250 ezer dollárt. Az elnök gazdasági élénkítési programot is szorgalmazott, s kevéssé mutatkozott megértőnek a jogosultsági programokon is karcsúsítani akaró republikánusok programja iránt. Összesen 1,4 billió bevételnövelést követelt a következő tíz évre.

A képviselőház republikánus elnöke, John Boehner tárgyalt az elnökkel a pártja nevében. Néhány napja már sok tekintetben hasonló véleményen voltak. Belement ugyanis Boehner abba, hogy az egymillió dollár felett keresők adóterhelése, ideértve a kulcsot is, emelkedjék. Sőt, Obamával eljutott odáig, hogy a Bush-féle kedvezményeket csak az évi 400 ezer dollárnál többet keresők körében vonják meg, a munkavállalói társadalombiztosítási járulékot 4,2 százalékról emeljék vissza 6,2 százalékra. Nagy engedménynek látszott az elnök részéről, s ki is váltotta a demokraták zúgolódását, hogy elfogadta a republikánusok követelését a társadalombiztosítási járadékokat illetően.

Azaz az állami nyugdíjakat az eddigiektől eltérően, jóval takarékosabban igazítanák a megélhetési költségek változásához. Boehner pénteken azt mondta: Obama elnök ragaszkodik hozzá, hogy 1,3 billió dollárral növeljék a bevételeket és 800 milliárd dollárral kurtítsák meg a kiadásokat, míg a republikánusok egy-egy billiót szorgalmaznak.

A megállapodás közeli állapot azonban így mégis távolinak bizonyult az igazi alkutól. Az év végi határidő közeledtével Boehner elővett egy B tervet, amely az egymillió dollárt keresők esetében megtartotta volna a nagyobb adóterhet, de mindenki más esetében kiterjesztette volna a Bush-féle adócsökkentés hatályát. Ezt meg akarta szavaztatni a képviselőházzal, hogy aztán ennek nyomán rákényszerítse az egyezséget a szenátusra és a Fehér Házra. Obama jelezte: vétót emel. De a B terv a képviselőházi republikánusokon bukott meg, akik között sokan hallani sem akarnak adóemelésről, még egymillió dollár felett sem, mert számukra ez alapelv.

Felmérések szerint a közvélemény inkább a republikánusokat tenné felelőssé a kudarcért. Ha e hónap végéig nincs alku, akkor január elsején jönnek az automatikus változások, amelyek tényleges fenyegetése alatt az új összetételű kongresszus a jövő hónapban folytathatja az egyezkedést. Még nagyobb nyomást gyakorolna a felekre a piac, de a karácsonyi szünetben ez aligha lesz érzékelhető. A két ünnep között pedig majd meglátjuk, mi történik. Ám még egy határidő közeleg: az adósságplafont februárban megint emelni kell.