A Surgutneftegas Molban való részvásárlása körüli botrány okai talán nem is az orosz terjeszkedéssel való politikai szembenállásban, hanem a társaság vezetésének ambícióiban keresendők. A Kommerszant szerint a Mol úgy járhat, mint az a litvániai finomító, amelynél leállították a Barátság vezeték hozzá vezető ágát.

A Mol egész héten demonstrálta, hogy nem adja meg magát harc nélkül az új részvényesnek, írta az orosz lap és ismertette a Mol-vezetés megnyilvánulásait, egészen odáig, hogy "csütörtökön konkrét fenyegetés következett: a Mol eladja egyik fő vagyontárgyát, a horvát INA 47 százalékát, ha a Surgutneftegas kísérletet tesz ellenséges átvételére.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a Mol a PSZÁF-tól kérte az ügylet ellenőrzését. Binder István, a PSZÁF elnöke azt mondta, hogy az ellenőrzés mindenképpen megtörtént volna, de megerősítette, hogy érkezett ilyen felkérés a Moltól". Szerinte nyilvánvalónak látszik a következtetés: politikáról van szó, és az oroszokat most sem várják tárt karokkal Európában.

A Mol vezetésének ilyen viszonyulása az új részvényesekhez azonban nem új. Ugyanígy harcolt az osztrák OMV ellen, amelytől a Surgutneftegas most megvette az OMV által 2006-tól összevásárolt részvényeket. A Mol vezetésének nincs szüksége új, erős társtulajdonosokra. Az OMV-nek nem sikerült legyőznie a Mol vezetését, de a Surgutneftegas az osztrák cégnél sokkal több potenciális eszközzel rendelkezik a nyomásgyakorláshoz.

Egyelőre a Surgutneftegas nem támasztott igényt a Mol vezetésében való közvetlen részvételre, és nem tudni, milyen céljai vannak e téren. De arról már beszélt, hogy az új akvizíció lehetőséget nyújt a vertikális integráció elmélyítésére. Más szóval Vlagyimir Bogdanov vezérigazgató arra költött 1,4 milliárd eurót, hogy hozzáférjen a Mol európai finomítóihoz.

Az orosz konszern jelenleg nem szállít oda kőolajat, így formálisan nem tudja blokkolni a Mol nyersanyagellátását. A Mol azonban a kőolaj jelentős részét orosz konszernektől kapja a Barátság vezetéken, viszont belátható időn belül felépül a leningrádi területen a BTSz-2 vezeték, és orosz tisztségviselők szerint a társaságok majd eldönthetik, merre kényelmesebb szállítaniuk a kőolajat.

Kellemetlen helyzetbe került a litvániai Mazeikiu Nafta finomító, amelyet a litván kormány 2006. májusban, szintén pályázó orosz olajvállalatok orra előtt, a lengyel PKN Orlen olajtársaságnak ítélt oda. A Barátság vezetéknek a litván finomítóhoz vezető ágát már 2006 nyarán leállították, szivárgás miatt. Az üzem nem állt le, de csak kikötőkben tud kőolajat vásárolni, és úgy drágább. "Ugyanez a perspektíva várhat a Molra is, ha folytatja a konfliktust Oroszországgal. Ez pedig csak akkor nem érv a Surgutneftegas-zal való együttműködés mellett, ha a Mol jelenlegi vezetése a függetlenséget többre értékeli a hatékonyságnál".

Hírt adott a PSZÁF-vizsgálatról a Vedomosztyi című üzleti lap is azzal, hogy a híradásokból nem derült ki, milyen szemrehányásai vannak a Molnak. A lap egy szakértőre hivatkozva azt írta: ilyen vizsgálatra bennfentes kereskedelem, a piacra gyakorolt, törvénysértő hatás és a részvényvásárlás szabályainak megsértése esetén kerül sor, és a vizsgálat 180 napig tarthat. "Úgy tűnik, a PSZÁF-nak nincsenek olyan felhatalmazásai, amelyekkel megzavarhatná a Surgutneftegas első külföldi üzletét. Ha azonban valami gyanúsat talál, akkor ezt az igazságügyi szervek tudomására hozhatja, és korlátozhatja az új részvényes jogait. Ez pedig elhúzza az üzlet lezárását.

Az orosz cég számára további kellemetlen momentum, hogy a PSZÁF a vizsgálat során felkérheti a Surgutneftegast a tulajdonosi struktúra feltárására és önmagáról általában teljes körű információ szolgáltatására, amit ez az orosz cég még az orosz felügyeleti szerveknek, sőt, saját részvényeseinek sem tesz meg".