Felsrófolta az alapkamatot az MNB
A 6,00-ról 50 bázisponttal megemelt új, 6,50 százalékos kamattal az elemzők szerint a jegybank üzent a piacnak, hogy közelről figyeli az eseményeket, és ha úgy látja, monetáris eszközökkel indul a forint védelmére. A kamatdöntés indoklását három órakor kezdődő sajtótájékoztatóján teszi közzé Simor András jegybankelnök.
Az elemzők abban az egyben voltak teljesen biztosak, hogy a monetáris tanács a közelmúlt gazdasági-pénzügyi eseményeit elemezve – az államadósság Moody's általi leminősítése, 317,85 forintos új történelmi eurórekord és az országkockázati felár csúcsdöntése 644 bázisponton – nem is dönthet másként, minthogy srófol egyet a kamatszinten.
Az esetleges 25 bázispontos emelést a szakértők erőtlennek minősítették, míg a 75 bázispontos lehetőséget többen úgy értékelték, hogy azzal túllőnének a célon. Úgy vélték, ezzel a jegybank feleslegesen szűkítené a monetáris politika jövőbeni mozgásterét.
A döntésről szóló közlemény alapján 2011. november 30-i hatállyal a kéthetes futamidejű MNB-kötvény kamatlába 6,50 százalék, az O/N jegybanki betét – a kéthetes MNB-kötvényre fizetett kamat mínusz 1 százalékpontja mellett – 5,50 százalék, az O/N fedezett hitel – a kéthetes MNB-kötvényre fizetett kamat + 1 százalékpontja mellett – 7,50 százalék.
A jegybanki alapkamat mértéke 6,50 százalék. A kötelező tartalékok után fizetett kamat mértéke 6,50 százalék. Az alultartalékolás esetén alkalmazott büntető kamat mértéke 6,50 százalék.
Az irányadó kamatráta 6,50 százalékra emelésével egy január óta tartó trend ért véget: legutoljára akkor masszírozta meg a kamatot a monetáris tanács – vélekedett gyors értékelésében az Equilor.
A grémium összetétele egyébként még más volt januárban, mivel négy tag mandátuma járt le idén év elején – jegyzi meg a pénzügyi befektetési társaság. Az azóta eltelt időszak véleményük szerint arra mutatott rá, hogy az új tagok továbbra is rendkívül óvatosak a kommunikációval és a monetáris politikával kapcsolatban. Az utóbbi hónapokban kamatemelési szándékot lényegében csak a „régi” tagok részéről láttunk.
A jegybank valamelyest lemaradt a piaci mozgásokhoz képest, mivel az 50 bázispontos kamatemelés csupán megfelelt a várakozásoknak – értékelik a lépést. Érdemi horgonyzó szerepe egy ilyen döntésnek egyelőre nincs, de persze jelzi, hogy az MNB a helyzet magaslatán áll – fogalmaznak.
Úgy vélik, a piaci szereplőket sokkal inkább a döntés háttere, a szavazatok megoszlása és a kilátások érdeklik. Főként annak fényében, hogy a nemzetgazdasági tárca két új alelnök személyére tett javaslatot. Ezzel tovább növekedne a kormány befolyása a tanácson belül.
Miután az ország hitelképességének megítélése a Moody's nevű hitelminősítőnél a bóvli kategóriába került, fokozódtak a kamatemelési várakozások. A forint gyengülésnek indult, és az állampapírpiacon is az eladók vették át a stafétát. Mindeddig a jegybank verbális intervencióval és esetlegesen piaci forintvételekkel menedzselte az EUR/HUF-árfolyamot, bár ez utóbbiról nagyon nehéz pontos információt szerezni. A jegybanknak sem érdeke, hogy ezzel kapcsolatban információt csepegtessen.
Ha ugyanis az MNB előre megmondaná a forintvételek időpontját, mértékét, beavatkozási szabályrendszerét, azzal keringőre hívná a piaci szereplőket, és ebben a táncban bizony a jegybank lábán taposnának folyamatosan – fogalmaz az Equilor elemzője.
A hazai inflációs pályával kapcsolatban a legfontosabb, hogy Magyarország sem tudja kivonni magát a nemzetközi trendekből, ahol most egyértelműen a fogyasztói árak gyors emelkedésének lehetünk tanúi. Mint más ország esetében, nálunk is a döntő kérdés, hogy egy átmeneti lefolyású áremelkedéssel van-e dolgunk, vagy a volatilis élelmiszer- és energiaárak megugrásának átgyűrűző hatása lesz.
Erről egyelőre a világ nagyobb jegybankjai sem jutottak dűlőre. Általában azt tapasztaljuk, hogy Európában inkább tartanak a másodlagos árhatástól, míg az Egyesült Államokban átmeneti hatással számolnak – vélik.
Ráadásul nálunk a 2012 elejétől emelkedő ÁFA és egyéb tényezők is az infláció felpörgését valószínűsítik. Nem véletlen, hogy a jegybank 4,9 százalékra emelte a jövő évre vonatkozó várakozását. Tekintettel azonban az egyszeri hatások túlsúlyára, vélhetően kisebb mértékben esik latba ez a momentum a kamatdöntéseknél.
Tekintettel arra, hogy a döntés megfelelt a piaci várakozásnak, a kezdeti lelkesedés az EUR/HUF vonatkozásában lohadhat. A részvénypiacon és kötvénypiacon már erre rendezkedett be a szereplők többsége, itt érdemi változást csak akkor érzünk, ha a jelenlegi piaci várakozáshoz képest markáns eltérést jelez majd a mai sajtótájékoztató.
A piaci szereplők 2-3 hónapos horizonton 100-125 bázispont kamatemeléssel kalkulálnak. Amennyiben felfelé módosulnak a várakozások, az a forint kapcsán erősödést hozna. Viszont a kötvény- és részvénypiacot kellemetlenül érintené.
A kamatemelési várakozások csökkenése csinosabbá tenné a részvényeket és a kötvényeket. Ugyanakkor a forint kapcsán esetleg újabb gyengülési hullám alakulhatna ki abból fakadóan, hogy a piaci szereplők az MNB esetleg vártnál kisebb tűzerejére rendezkedhetnek be.
A következő kamatdöntés december 20-án, kedden lesz – hívja fel végül a figyelmet az elemző cég.
Egyhangú döntés volt
Simor András jegybankelnök a tanácsülést követő tájékoztatón elmondta, hogy számos kamatváltoztatási verziót tárgyaltak meg, de szavazásra csupán egyetlen, 50 bázispontos emelési javaslatot tettek fel, s azt egyhangúlag fogadták el. Simor mindamellett hangsúlyozta, hogy a magyar országkockázat és az inflációs kilátások rosszabbra fordulása esetén a jegybank kész az újabb kamatemelésekre.
Az inflációra – a már korábban megismert tényezők: az üzemanyagárak, nyersanyagárak emelkedésének begyűrűző hatása, áfa- és jövedékiadó-emelés, laza munkaerő-piaci helyzet – mellett új tényezőként a forint jelentős gyengülése helyez nyomást, s ez veszélyezteti a 3 százalékos inflációs cél elérését is – vélte a jegybankelnök.
A gazdasági növekedést is lefelé ható kockázatok sújtják, a GDP bővülése az előrejelzési horizonton mindvégig elmarad a lehetőségektől – jelezte Simor András. Ebben nagy szerepe van a lakossági fogyasztás stagnálásának, az emberek a végtörlesztés miatt kiköltekeztek, a bizonytalan jövőbeni jövedelmi helyzet és a növekvő törlesztőrészletek miatt visszafogták költekezésüket.
