Meglepő, félszázalékos éves inflációs adatot közölt a Központi Statisztikai Hivatal májusról, s ezzel hivatalosan is véget ért az árcsökkenések tavaly szeptember óta tartó sorozata. Az elemzők is a pozitív tartományba várták az árindexet, ám legmerészebb prognózisuk sem ment túl a 0,3 százalékon. A különbség abból adódott, hogy a drágulás most valamennyi termékkört a kelleténél erősebben érintette. Az nem volt kérdés, hogy a soros jövedékiadó-emelések miatt a szeszes italok és a cigaretta drágul (3 százalékkal), mint ahogy az sem, hogy az egyre emelkedő üzemanyagár csak 8 százalékkal tudja lehúzni az árindexet. Be volt kalkulálva, hogy a tavaly áprilisi gázárcsökkentés hatása innentől már nem nyomja lejjebb a mutatót. Az élelmiszerek 1,2 százalékos drágulása, különösen az idényáras terményeké viszont váratlan volt, ahogy a szolgáltatásoknál kimutatott 2,3 százalékos átlagos áremelés sem volt benne a pakliban, jóllehet a fizetőképes kereslet erősödése láttán a vállalkozások már bátrabban emelhették áraikat. A tartós fogyasztási cikkeknél tapasztalt 0,6 százalékos drágulást pedig a folyamatosan gyengülő forint rovására lehet írni. A háztartási energia ára szerény, 2,6 százalékos éves összevetésű mérséklődése a rezsiforradalom lecsengését jelzi.

A váratlanul feltört fogyasztói árindex a következő hónapokat még ideiglenesen az egy százalék alatti szinteken töltheti, ősszel viszont a tavaly októberi áramárcsökkentés hatásának lenullázódásával véget ér egy fejezet, s azután már a jegybank 3 százalékos inflációs célját támadhatják az árak, hozzá kell szoknunk a nagyobb számokhoz.

Az inflációs adat a jegybank lazító monetáris politikáját egyelőre nem érinti, az alapkamat az 1,65 százalékos szintről június végén 1,5 százalékosra csökkenhet. Utána viszont az eddigieknél komolyabb kockázatelemzéseket kell végeznie a kamatról döntő monetáris tanácsnak, mielőtt tovább vágná az irányadó rátát.