Számuk Magyarországon az Eurostat adatai szerint nyolcvanezer fő volt, részmunkaidőben pedig 290 ezer főt foglalkoztattak, döntően, azaz 76 százalékban a versenyszférában. A részmunkaidővel egyébként válságidőszakokban előszeretettel élnek a vállalatok, számos esetben az engedélyezett munkaidőt is túllépve, a pluszpénzt zsebbe csúsztatva spórolnak a közterheken.

A gazdaság erősségének is egyfajta fokmérője, hogy milyen magas a részfoglalkoztatottak aránya, s ezen belül az elégedetleneké. A kihasználatlan részmunkaidősök aránya Görögországban (72,1 százalék), Cipruson (65,9) és Spanyolországban (57,3) a legmagasabb. Nálunk 30,6 százalékot mutattak ki a tavalyi évre, ami meghaladja a 20,3 százalékos uniós átlagot. A legoptimálisabban a hollandok használják ki a részmunkaidőt, ott négy százalék érzi úgy, hogy dolgozhatnékja van még.

Az alulfoglalkoztatottak körében egyébként a nők aránya nálunk 55 százalékos, szemben a fejlett országok 60-80 százalékos mutatójával. Arrafelé inkább a gyermeket nevelő családanyáknak „tartogatják” a részmunkaidős állásokat.

De nemcsak a részmunkaidősök jelentenek bőséges tartalékot az unió munkaerőpiaca számára, hanem a 15–74 évesek körében az a 9,8 millió ember, aki ha akarna, munkába állhatna, de jelen pillanatban elvan magával. Ők adják a teljes potenciális munkaerő 4,8 százalékát. A munkanélküliektől annyiban különböznek, hogy utóbbiak aktívan keresnek állást maguknak.