Sok csalódás érte Fellegi Tamást az elmúlt másfél évben. A fejlesztési miniszter legfontosabb célkitűzéseiből számos máig nem tudott megvalósulni, nem ritkán azért, mert véleményével alulmaradt a kabinetten belül. Többször került szembe a kormánypártokkal is: a képviselők olyan javaslatokkal álltak elő, s vittek át időnként a parlamenten is, mellyel ő, vagy a területért felelős emberei nem értettek egyet.Az utóbbi fél évben több személyi változás is volt a tárcánál, Orbán Viktor miniszterelnök például három hete mentette fel Olajos Péter energetikai helyettes államtitkárt, míg egy hete Bencsik János energiaügyi államtitkár jelentette be távozását, miután szembekerült Lázár Jánossal, a Fidesz frakció vezetőjével.

A minisztériumban a távközlési-informatikai területen először a nyár derekán váltak a nyilvánosságra számára is láthatóvá azok a konfliktusok, erővonalak, melyek már jóval korábban is meghatározták a szakpolitikai munkát. Ennek egyik, a nagyközönség számára még nehezen értelmezhető jele volt, hogy közel egy éves késéssel valósult meg az unió frekvenciaszabályozásában igen hangsúlyos elem magyar jogrendbe való átültetése, nevezetesen a 900-as frekvenciák kinyitása a hang mellett az adatszolgáltatásokra is. Ugyan ez a nyár elején végül megtörtént, a szakmában már hónapokkal azelőtt arról beszéltek, hogy a minisztérium szakpolitikusi gárdája és a Szalai Annamária vezette Nemzeti- Média- és Hírközlési Hatóság rivalizálását kell a háttérben keresni.

Augusztus elején aztán az infokommunikációs államtitkár, Nyitrai Zsolt kezdeményezte a távközlésért felelős helyettes államtitkár, Vasváriné Menyhárt Éva leváltását, ám a konfliktus itt is láthatóvá vált azzal, hogy a minisztérium erre úgy reagált: a helyettes államtitkár felmentését a miniszter joga kezdeményezni, nem Nyitraié. Ráadásul több, a kormányhoz közel álló lapban ezzel párhuzamosan arról írtak, hogy a szakpolitikát multicégek próbálják befolyásolni, s arra is utaltak, hogy mind a miniszter, mind a helyettes államtitkár a Deutsche Telekom magyar érdekeltségénél töltött be vezető pozíciót a múltban. A miniszter dolgát aztán Vasváriné könnyítette meg azzal, hogy maga mondott le, ezt követően pedig a minisztérium átszervezésének égisze alatt távozott Nyitrai is, ám ő miniszteri biztosként a kormányfő szűkebb környezetében talált új feladatra.

Azt beszélik ugyanakkor, hogy a miniszter nem támogatja teljes mellszélességgel az állami mobilszolgáltató százmilliárd forintba kerülő tervét sem, amit ugyanakkor több más „erős ember” támogat a miniszterelnök környezetében. A frekvencia-árverésre tegnapig lehetett jelentkezni, s azt beszélik, hogy a miniszter tárcája irányítása alatt álló három cég, az MVM, az MFB és a Posta konzorciuma is jelentkezett, miközben a minisztérium nem tájékoztatta e cégek terveiről a nyilvánosságot, sőt, Fellegi maga azt mondta, hogy csak akkor lesz erről álláspontja, ha kiderül: indul a tenderen állami cég. Állítólag azért nem ért egyet a tervvel, mert közel sem biztos a költségek megtérülésében, ráadásul az üzleti terv erre az esetre azt a menekülőutat írja le, hogy az alapítandó mobilcég később eladható. A szakma szerint ezzel a miniszter nem tud azonosulni.

Nem volt sikertörténet a Malév ügye sem. A tavaly 24 milliárdot meghaladó állami pénzt elégető cégre már tavaly jó lett volna a funkcióit betöltő befektetőt találni, de ez nem jött össze. Azt követően sem, hogy a kínai-magyar kormányfői találkozó után e projektet emlegették a bennfentesek a legvalószínűbb pilot-projektként. A Malév-ügy körül a minisztériumban időnként látványos káosz uralkodott, amit a pártban Kocsis Tamás számlájára írnak, aki a miniszter bizalmasa. Úgy tudjuk, az ő nevéhez köthető, hogy hónapokig a posztján maradt a Malév rekord veszteségeiért felelős Martin Gauss vezérigazgató, sőt egyes hírek szerint még a kínaiaknak letett ajánlatok egy részének elkészítésébe is bevonták.

Miközben a légitársaság égette az állami milliárdokat, vizsgálatok, tanulmányok készültek, sokszor a munka szó szerint állt. Előfordult az is, hogy képviselők hívták fel a kormányfő figyelmét arra, hogy nincsenek eredmények. Miközben a befektető-keresés lázasan (vagy kevésbé lázasan) folyik ma is, hétfőn a miniszter maga mondta, hogy nincs „B” terv a Malév-problémára. Pedig a társaság tervezett csődje és feladatainak új cégbe csoportosítása már évek óta létező alternatíva, amely ugyan több hónapos előkészítést igényel, de bevett gyakorlat. Ilyen előkészítő munka azonban nem zajlott, pedig a kormányváltás óta már két dátum is eltelt, amikor reálisan meg lehetett volna lépni.

A közlekedési terület azonban nem csak a levegőben, a szárazföldön is gyakran kifogott Fellegi tárcáján. A kormány a miniszter gondjaira bízta 2010 nyarán az autópályák megtett úttal arányos díjakat számlázó, elektronikus fizető-rendszerének kiépíttetését. A népszerű nevén az ED-projekt megvalósításának ígérete az Új Széchenyi Tervbe és a Széll Kálmán Tervbe egyaránt bekerült. Bekapcsolásának időpontjául 2013 január 1-ét jelölték meg, ám ebből már biztosan nem lesz semmi.

Feladatai közé tartozott a közösségi közlekedés átalakítása, a Magyar Közlekedési Holding megalakításának előkészítése, a MÁV-Start és a Volán-társaságok szolgáltatásainak összehangolása is. A közösségi közlekedési szolgáltatókat összefogó holding máig nem alakult meg, a vasút és az autóbuszos cégek még 2012-ben is egymás elől viszik majd el az utasokat.

Felleginek kellett volna beteljesítenie a kormány restaurációs választási ígéreteit a vasúti közlekedésben és a Magyar Postánál. Feladata a gyakorlatban az lett volna, hogy gondoskodjon a korábban gazdaságtalanságukra hivatkozva leállított vasúti mellékvonalak forgalmának újraindításáról, a kistelepüléseken bezárt kisposták megnyitásáról. Némi „kirakatrendezésnél” több azonban ezen a területen nem történt. Néhány vasútvonalat ugyan a politikusok megnyithattak, és néhány posta ajtajáról is lekerült a lakat, de grandiózusabb lépésekre nem került sor, és az amúgy is nehéz helyzetben lévő két társaság költségvetését nem növelték csupán a kormány ígéreteinek kedvéért.

Évente mintegy 120 milliárdba, 15–30 év alatt háromezermilliárd forintba kerülnek a költségvetésnek a PPP-konstrukciókban épült fejlesztések - közölte tavaly nyáron a Fellegi tárca. Ezért aztán száz beruházást átvizsgáltak. A megoldást a fejlesztések kiváltásában látták. Ez azonban nem egyszerű, a befektetők ugyanis nem szívesen válnak meg a projektjeiktől, illetve nem mindegy, hogy mennyiért. Különösen az autópályák esete nehéz, a bonyolult finanszírozás miatt, arról már nem is beszélve, hogy nincs is annyi pénze az államnak, hogy kifizesse a beruházókat. Az államnak évente 50 milliárd forint bevétele van az államnak az autópályadíjakból, miközben az M5-ös, M6-os és M60-as beruházása évente mintegy 100 milliárd forintot visz el.

Amilyen nagy reményeket fűztek az Új Széchenyi Tervhez, a dokumentum annyira nem rengette meg a magyar gazdaságot. Mint ahogyan hiába tart az uniós pályázati rendszer gyorsítása immáron több mint másfél éve, a pályázók épp úgy panaszkodnak a lassú, bürokratikus, bonyolult ügyintézésre, mint korábban.

A dokumentum távlatos kitekintését Matolcsy György biztosította, a hozzájuk illeszkedő konkrét pályázatokat pedig Fellegi Tamás dolgozta ki. Ahogyan Orbán Viktor mondta az Új Széchenyi Terv pályázatainak januári bemutatásán: „Nemcsak jobb kezem van, hanem bal is, és a jobb tudja, mit csinál a bal.” Minden esetre majdnem egy évet kellett várni a kormányváltás után, hogy megjelenjenek az új felhívások, az idő alatt gyakorlatilag leállt a pályázati rendszer. Fellegi Tamás minisztériuma idő közben felülvizsgált több mint hétszáz uniós kiemelt és nagy projektet, összesen mintegy 477 milliárd forint értékű támogatás visszavonására vagy a fejlesztés tartalmi felülvizsgálatára utasított.

Ugyan tavaly júlisban azt mondta Matolcsy György, hogy: "temetni és ünnepelni jöttünk. Hantoljuk az Új-Magyarország Fejlesztési Tervet (ÚMFT), valamint annak példátlan kudarcát, és ünnepeljük az Új Széchenyi-terv születését", utóbbi dokumentum pályázatainak túlnyomó többsége végül is nem lett más, mint azt ÚMFT felhívásainak új köntösbe bújtatása. A nagy áttörés tehát elmaradt.