Orbán Viktor kormányfő csupán három hete mentette fel a Fellegi Tamás irányította tárca egyik energetikai helyettes államtitkárát, Olajos Pétert, majd egy hete kiszivárgott, hogy felettese, Bencsik János energiaügyi államtitkár is távozik. Most pedig az energetikáért felelős Fellegi Tamás megy el. Természetesen az energetika csupán egy szelete a vagyontárca hatalmas ügytengerének, és az utóbbi időben sok más területről is távoztak. Ám tény, hogy így e nemzetgazdaságilag rendkívül fontos terület egy ideig bizonyára gazdátlan marad.

Fellegi Tamás energetikában kifejtett miniszteri tevékenysége felemás képet mutat. Láthatólag igyekezett egyensúlyt tartani a különböző hivatalos és informális érdekközpontok között. Komoly taktikai momentumokat is felvillantott, melyek hol hasznára, hol kárára voltak az ügyeknek. Noha ebbéli tevékenysége jórészt átláthatatlan, a felvállalt ügyek jó része egyelőre nem mutat eredményt.

A Fidesz a választási kampányban a rezsidíjak erőteljes csökkentését ígérte, és Orbán Viktor láthatólag újabb és újabb hullámban szólítja fel miniszterét legalább a díjak szinten tartására. Az energiacégek közmondásos lobbiereje közepette, az előző szocialista kormányok folyamatos energiaáremelései tükrében ez nem ígérkezett kis feladatnak.

Fellegi Tamás meglehetős furcsa kommunikációval először tárgyalásokat hirdetett és üdvözölte az energiacégek nyitottságát. Aztán hosszú hónapokig semmi, halkan átlépték a kitűzött határidőket, és információink szerint azóta sincs megegyezés.

Ugyanakkor a kormány - és a lakosság - ezalatt hat lehetséges áremelésből ötöt átvészelt. Csupán egyszer, ez év elején emelték az áram- és a gáztarifákat. Azt is csak kis mértékben, rendkívül zavarodott kommunikációval körítve.

Számos apró, egy irányba mutató jel szerint ugyanakkor a miniszternek nem is a nagy energiamogulokkal, inkább a Fidesznek az elmúlt évtized során egyre komolyabb energetikai pozíciókat kiépítő gazdasági hátországával kell egyensúlyra törekednie. Miniszteri kinevezése előtti, vállalkozói tevékenysége kapcsán Fellegi Tamás határozottan közel állónak volt mondható a Fidesz Simicska Lajos nevével fémjelzett gazdasági holdudvarához.

Erre a vélekedésre kormányon sem cáfolt rá. A hozzá tartozó energetikai területeken miniszteri kinevezését követően rendre ebből a - nyilvánosság előtt azóta sem pontosan körvonalazott - körből került ki számos kulcsvezető. Ide sorolják például Kovács Pál energetikai helyettes államtitkárt, Horváth Pétert, a Magyar Energia Hivatal elnökét, Baji Csabát, az állami energia zászlóshajójának nevezett Magyar Villamos Művek (MVM) vezetőjét, Töröcskei Istvánt, az áramrendszert birtokló Mavir elnökét és a - magántulajdonú - Mol felügyelőbizottsági tagját, vagy Stumpf Jánost, a Mavir felügyelőbizottságának elnökét. Számos egyéb jel is utalt arra, hogy míg a tárca a multikkal udvarias távolságot tart, addig a Fidesz-hátországhoz sorolható vállalkozások szárnypróbálgatásait, amennyire csak teheti, támogatja.

Ezen a fronton érdekes kettősség rajzolódik ki: noha az érintett energiacégek szintén az áremelésben érdekeltek, láthatólag - már csak a baráti viszony okán is - hajlandóak tudomásul venni bizonyos kormányzati ukázokat például a tarifaemelés tilalmáról vagy az offshore-cégek lehetőség szerinti kiiktatásáról. Ugyanakkor a kormány más formában, támogatások, lehetőségek biztosításával igyekszik a kitüntetett helyzetű cégkört többletbevételekhez juttatni.

Ebbe a sorba illeszthető bele az MVM egyre furcsább szerepvállalása számos, eddig profiljába nem tartozó területen, például a gáziparban vagy a távközlésben. Határozottan érezhető, hogy az MVM elsősorban a kormány illetve Fellegi - valószínűleg számos titkolt elemet tartalmazó - stratégiai elképzeléseinek a végrehajtója. Noha az ország uniós elnöksége időszakára eső fukusimai atomkatasztrófát követően Felleginek Brüsszelben egy fajta felülemelkedettséget kellett mutatnia az atomerőművek jövőbeni sorsát illetően, a tárca - számos megrendelt tanulmány után - továbbra is tántoríthatatlanul kiáll az atomerőmű bővítése mellett. Ez ugyanakkor nyilvánvalóan az MVM régóta dédelgetett álma is, ahogy e tekintetben mostanáig a szocialistákat is maguk mögött tudhatták.

Egyelőre az is csak találgatásokra ad okot, hogy az Orbán-kormány az ország tartalékainak félezer milliárd forintjából ez év nyarán mért vette meg egy orosz magáncégtől a Mol 22 százalékát. Az ügyletet tető alá hozó Fellegi Tamás és Orbán Viktor hazafias nyilatkozatai dacára, a Mol-alapszabály ismeretében ennek pontos oka továbbra sem látható. Ráadásul azóta a pakett értéke százmilliárdos értékben csökkent.

Táplálja a tárca és a Fidesz-hátország kapcsolatáról szőtt összeesküvés-elméleteket az is, hogy a Simicskával szintén kapcsolatban állónak mondott ellenzéki szocialista párt sokszor kiállt Fellegi Tamás mellett. Az energiacégekkel napi, rendszeres, szakmai alapú egyeztetéseket vállaló Bencsik Jánost nemrég saját frakcióvezetője lelobbistázta, a szocialisták részéről viszont kéretlen dicséreteket gyűjthetett be.

Külső felekkel ugyanakkor a miniszter már nem volt ilyen sikeres. Ahogy - multicéges szakmai múltja ellenére - az energetika külföldi befektetőivel megmaradt a tiszteletteljes távolság, úgy az orosz kormánnyal folytatott tárgyalásokon sem ért el áttörést. Pedig a kétoldalú kapcsolatok kormánybiztosaként nagy lendülettel vetette bele magát az egyeztetésekbe. Itt elsősorban az energetika kérdései voltak napirenden, ám a Mol 22 százalékának megvételén túl - amihez formálisan az orosz kabinetnek nincs köze - szintén nem ért el elmozdulást. Moszkvában lendületét visszafogták ugyan, de az orosz fél tárgyalókészsége azóta is megmaradt. Bár úgy látszik, Fellegivel csak nagyon lassan tudnának közös hangot találni.