- Ma már nem az Egyesült Államok számít Kína első számú partnerének, hanem Európa és Afrika - hangzott el egy szerdai, budapesti üzletemberkonferencián. Ennek középpontjában Kína európai és magyarországi gazdasági kapcsolatai - illetve hazánk lehetőségei - álltak Ven Csia-pao miniszterelnök júniusi, budapesti látogatását követően. Pető Ernő, a ChinaCham Hungary, Magyar-Kínai Gazdasági Kamara elnöke továbbgondolva a konferencia címét - Ázsia Európa felé tart - feltette a kérdést: „De mi lesz, ha ide ér? Fel vagyunk-e készülve?” Pető a gyártás-összeszerelés, az infrastrukturális fejlesztés, a gépjárműgyártás és a turizmus területén lát különösen a kínai elképzelésekhez is igazodó lehetőségeket a bekapcsolódásra.

Mint azonban Matura Tamás,  a Nemzeti Külgazdasági Hivatal vezető tanácsadója rámutatott, az Európai Unió „tálcán kínálja” a saját megosztottságát az elsősorban a know-how, a csúcstechnológia és a kutatás-fejlesztés iránt érdeklődő kínaiaknak, márpedig - ahogyan fogalmazott - hazánk ezekben legfeljebb a győri Audi gyár („részben hazai”) K+F részlegével tud lehetőséget kínálni.

Büszkék lehetünk a kínai miniszterelnök látogatására, de be kell látnunk: periféria vagyunk  - hangoztatta Berács József, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, kiemelve - az üzleti marketing professzoraként - a márkaépítés fontosságát, amelyhez azonban megítélése szerint itthon nincs meg a megfelelő tudás. Márpedig a kínai vásárló nyitott lenne például a jól bevezetett francia borokkal versenyző termékekre.

Mendelényi Dániel, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium illetékese nyitó felszólalásában a kormányzati szerepvállalást ecsetelte, ám hozzászólók hiányolták az oktatás szerepének kiemelését a jövő magyar-kínai gazdasági kapcsolataiban. Elhangzott adatok szerint például hazánkban mindössze 260 kínai diák tanul a felsőoktatásban, míg Németországban 28 ezer.

Pedig a Kína adta lehetőségek szinte határtalanok. A Pető Ernő által említett számadatok szerint a világ legnépesebb országa 2025-re tíz New York méretű várossal büszkélkedhet majd, acéligénye pedig például máris meghaladja az Egyesült Államokét, Európáét és Japánét együttvéve.