Fifteen billionra, tizenöt milliárdra gondoltak, ugye?” „Nem, nem, fifty billionra, ötven milliárdra!” – a Világgazdaság helyszíni beszámolója szerint ez a rövid, de több mint beszédes közjáték kísérte február közepén azt az athéni sajtótájékoztatót, amelyen az EU, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Központi Bank (EKB) képviselői közölték: a görög államnak 50 milliárd eurós bevételre kellene szert tennie 2015-ig állami vállalatok és ingatlanok eladásából.

A helyi újságírók értetlenkedése jól jelzi, hogy az EU és az IMF privatizációs elvárásainak nagysága még az elmúlt években igencsak megedződött görög közvéleményt is meglepte. Pedig még nem is ez volt a végső szám: Jean-Claude Juncker , az euróövezeti pénzügyminisztereket tömörítő Eurogroup elnöke a Spiegelben tegnap megjelent interjúban már azt mondta, hogy a görög kormány 50 milliárd eurónál „lényegesen több bevételt” is képes lenne elérni a privatizáció által.

Még ha azonban „csak” 50 milliárd eurós magánosításra kerül is sor, már az is azt jelenti, hogy a durván 300 milliárd euró értékűre becsült állami cég- és ingatlan vagyon mintegy hatoda kerülhet külföldi kezekbe. Ezen belül az állami tulajdonú vállalatok értéke összesen 44 milliárd euró, az ingatlanvagyon pedig mintegy 200-300 milliárdot érhet a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kimutatásai szerint.

A görög privatizáció nemzetközi összehasonlításban is a legnagyobbak között van: az 50 milliárd euró a GDP ötödét teszi ki, ennél nagyobb „kiárusítást” csak két ország hajtott végre az elmúlt húsz évben. A Wall Street Journal összesítése szerint az egyik Észtország volt, amelynek 1992–98 között nemzeti össztermékének 20,3 százalékát kitevő privatizációs bevétele keletkezett. Az ezúttal meglehetősen kétes értékű első helyen pedig – toronymagasan – Magyarország áll: hazánk 1991–98 között a GDP 32 százalékának megfelelő összeget könyvelhetett el az állami vagyon eladásából.