Megszavazta ugyan (237:170 arányban) az amerikai képviselőház a nagy autógyáraknak nyújtandó pénzügyi mentőcsomagot, de a szenátusi jóváhagyás ideje és kimenetele is bizonytalan még – itt ugyanis már kétharmados többségre van szükség. Különösen a republikánusok ellenkeznek: a Fehér Ház stábfőnöke hiába győzködte őket személyesen.

Amerikában az állami segítséghez általában is rossz érzések fűződnek, és sokan a Capitoliumon is ráuntak, hogy immár hónapok óta dobálják a mentőöveket magáncégek után. Bár mindenki hangsúlyozza, hogy a hármak - a Ford, a General Motors és Chrysler - túlélésétől közvetve milliók munkahelye függ, a felmérések szerint az amerikai közvélemény 54:37 arányban ellenzi a gyárak megsegítését. Ráadásul nem mindenkinek ugyanaz az érdeke.

Richard Shelby alabamai szenátor, a bármiféle állami segítséggel szembeni szkeptikusok szószólója például olyan államot képvisel, ahol a Toyota, a Mercedes, a Honda és a Hyundai a 90-es évek óta 3,8 milliárd dollárt fektetett be. A képviselőházban csak 32 ellenzéki állt a javaslat mellé, főként olyan államokból, ahol túlélési kérdés a honi autóipar.

A Capitolium képviseletében a demokraták már megegyeztek a Fehér Házzal a mentőöv feltételeiről. Ha a menet közben 15 milliárd dollárról 14 milliárdra csökkent segítség mégsem megy át a „szavazógépen”, úgy a General Motorst és a vele fúzióra készülő Chryslert heteken belül csőd fenyegeti.

A GM havi kétmilliárd dollár készpénzt költ. A detroiti harmadik, a Ford saját vezetői szerint akkor kerül közvetlen veszélybe, ha a másik két gyártóval bedől a beszállítói hálózat is. A vállalatok, amelyek végső elkeseredésükben már 38 milliárd dollár kölcsönt, illetve tartalékhitelt is kértek, a készpénzért cserébe március végéig kapnának haladékot költséglefaragásra, adósságaik átütemezésére és a munkaszerződések újratárgyalására a szakszervezetekkel.

A Fordnál például az óránkénti bérteher 71 dollár, míg a japán konkurenciánál 49 dollár egy főre, de nagy különbség nem az alapbérben (29, illetve 26 dollár), hanem a juttatásokban van. Azt, hogy a vállalatok megfelelően teljesítik-e a hitel feltételeit, kormánybiztos felügyelné, akit az amerikai sajtó csak „autócárként” emleget.

A Bush-kormány végnapjaiban ugyanakkor nem könnyű betölteni a tisztséget, amellyel kapcsolatban a veterán, 81 éves Paul Volcker volt Fed-elnök, Barack Obama egyik tanácsadója, illetve Jack Welch, a General Electric korábbi vezére nevét is emlegetik.

Ha a cár nem lesz megelégedve, a hitel visszafizetésére, illetve csődvédelmi beadványra szoríthatja rá a cégeket, amelyek számos engedményre is rászorultak. A cár felügyelné a szerkezetátalakításukat, amelyek célja, hogy a külföldi riválisokkal szemben versenyképesebbé váljanak, és üzemanyag-takarékos technológiát vezessenek be az amerikai kocsikban is. Ami egyébként az USA szén-dioxid-kibocsátásának csökkenéséhez is hozzájárulna.

Az erről szóló tervekkel március végéig kell előállniuk a gyártóknak. Ez persze nem két fillér. A 14 milliárdot egyébként a szerkezetátalakításra már elkülönített 25 milliárd dollárból csoportosítanák át.

A cár nélkül a cégek nem adhatnának el eszközöket, nem fektethetnének be, és a 100 millió dollárnál nagyobb értékű ügyletek felett nem rendelkeznének.

A félelmek és elemzők szerint a detroiti hármak akár 125 milliárd dollárt is elnyelhetnek, ha folyamatosan a lélegeztetőgépen tarják őket. Részleges államosítással ér fel, hogy az állam legalább a kölcsön egyötödéig opciós papírokat kap, hogy nyereség esetén bevásárolja magát a vállalatokba. Ezek után osztalékot nem fizethetnek, minden pénzt vissza kell forgatniuk.

Így vagy úgy, csőddel vagy az állami befolyás révén tehát a General Motors, az amerikai gazdaság egykori zászlóshajója kicsúszik Rick Wagoner irányítása alól. A legrégebben a helyén lévő detroiti cégvezető, aki tavaly 14 millió dollárt kasszírozott, vállalta ugyan a jövő évre az egydolláros, jelképes fizetést, sőt a céges repülőgépről is lemondott, de a pénzért cserébe a három vállalatnak egyébként is meg kell válnia a saját vagy lízingelt repülőitől, és a 25-25 legmagasabb beosztású cégvezető nem kaphat sem bónuszokat, sem pedig végkielégítést.