Egy bróker nézi az árfolyamokat a New York-i tőzsdén, miután a Burger King bejelentette, hogy felvásárolja a Tim Hortonst Brendan McDermid / Reuters

Átgondolja, de alighanem leveszi a napirendről a brit Shire gyógyszergyár 55 milliárd dollárba (ez a magyar GDP több mint harmada) kerülő felvásárlását az amerikai AbbVie gyógyászati kutatásokat végző óriáscég. A visszakozást az elemzők úgy értékelik, hogy az amerikai társaság az első áldozata az Obama-kormányzat adóelkerülést nehezítő törekvésének.

Az amerikai pénzügyminisztérium saját hatáskörében, nem visszamenőleges hatállyal új intézkedéseket hozott, s abban reménykedik, hogy a halasztott bevételekre és a tulajdonosi részesedésre vonatkozó friss szigorító intézkedései nyomán a cégek egyre kevésbé találják vonzónak székhelyük áthelyezését alacsonyabb adózású országokba. Az átfogó reform kidolgozása azonban a törvényhozásra vár.

Az Egyesült Államokban a vállalatok teljes nemzetközi tevékenységéből származó profitját adóztatják, nemzetközi összehasonlításban magas, 35 százalékos kulccsal, míg másutt többnyire csak az országban képződött nyereséget, kisebb mértékben. E különbséget használják ki a cégek. Még augusztusban nagy felháborodást, s majdnem bojkottot váltott ki, hogy a Burger King 11,4 milliárd dollárért felvásárolja a fánkot kínáló kanadai Tim Hortonst.

A tervezett frigy hallatán felmerült a gyanú: a gyorsétterem azért települ át a szomszédos északi országba, hogy amerikai adóterheit csökkentse. Az utóbbi két évben egyre népszerűbbé vált a kreatív könyvelés és a külföldi, főként hollandiai, írországi, bermudai, kanadai, nagy-britanniai cégalapítás, s előretekintve ez húszmilliárd dollár bevételkiesést okoz a szövetségi költségvetésnek.

A nemzeti össztermékhez képest ez nem túl nagy összeg, de könnyen azzá válhat: csupán a múlt év eleje óta tizenhárom nagy adóátterelési célú ügyletet jelentettek be, összesen 178 milliárd dollár értékben, s közülük nyolc – élükön a Burger Kinggel – még folyamatban van – ám ezekre már vonatkozik az új számviteli szabályozás. Az új szabályozás lényege, hogy miközben az Egyesült Államok kormánya továbbra is támogatja az amerikai vállalatok nemzetközi terjeszkedését, s engedélyezi a profitok halasztott elszámolását, korlátozza a hozzáférést a külföldön tartott jövedelemhez.

Az eddigi gyakorlat szerint, ha a külföldi leánycég hazautalta a profitot osztalékként, akkor e nyereségrészesedés után adót kellett fizetni. Ezt úgy próbálták kijátszani, hogy hitelt nyújtottak az amerikai anyacégnek, de az adóhivatal ezt is osztalékként kezdte kezelni. Legújabban a külföldi leány az új külföldi anyavállalatnak nyújt hitelt. Ám mostantól ebből a szempontból a külföldi anyát is amerikainak tekintik.

Az átfogó reform nem ígérkezik könnyűnek. Neves közgazdászok a társasági adó eltörlését szorgalmazzák. A társasági adó összege a nemzeti összterméknek csupán két százaléka. A szövetségi költségvetés bevételeinek legfeljebb tíz százaléka, holott a második világháború után még harmincszázalékos volt ez az arány. A globalizáció, a sok kiskapu, s a kedvezőbb személyi jövedelemadózás megtette a hatását. Az amerikai cégeknek ma csak hat százaléka esik a társasági adó hatálya alá – a nagy részvénytársaságok –, szemben az 1980-as 17 százalékkal.