Ha a mind elégedetlenebb gabonatermelők is segítségért fordulnak önhöz, mit mond majd nekik? - kérdezték hétfőn délután tudósítók a szakminiszterek luxembourgi tanácsülése közben Mariann Fischer Boel dán agrárbiztost, aki nemes egyszerűséggel azt válaszolta, hogy megmondja őszintén: a tejtermelők elvitték a pénzt. A beavatkozást láthatóan fölöslegesnek tartó Fischer Boel azt hangoztatta a tejpiaci válság áttekintése után, hogy több pénz nincs az agrárkasszában. - Nincs titkos svájci bankszámlám, ahonnan átutalhatnék még támogatást - mondta némi gúnnyal a hangjában. De megjegyezte, az sem megy, hogy a tejtermelők állandóan tüntetnek, minek következtében a tagországok már annyira frusztráltak, hogy inkább politikai döntéssel még egy kis pénzt (280 millió eurót) adnak a farmereknek, akik azért dühösek, mert a tej önköltségi ára a felvásárlási ár alá esett, olykor ötven százalékkal.

Az agrárminiszterek októberben már informális megbeszélést is tartottak, amelyen Fischer Boel még azzal érvelt, hogy egyetlen fillér sincs a tejtermelők további támogatására, ha a tagországok mégis növelni akarják a kifizetéseket, akkor fizessenek be többet az uniós büdzsébe, vagy vonjanak el más gazdáktól támogatásokat. Most viszont kijelentette, attól tartott, sokkal többet akarnak esetleg a tagállamok, de 280 millió euró még éppen akad, ám ez is csak arra elegendő, hogy gazdánként átlagosan legföljebb ezer eurót utaljanak át. Francia érdekképviseletek máris jelezték, ez kevés.

Huszonegy tagország agrárminiszterei a napokban Bécsben találkoztak, s 300 milliót említettek. Azaz a nézetek már csaknem teljesen azonosak az összeget illetően. Az Európai Parlamentben 600-ról 300 millióra vették le a jövő évi támogatás keretét, s még a pénzügyminisztereknek is kell mondaniuk valamit, de lehet, hogy a kör bezárul, valamikor novemberben.

A tudósítókat előre figyelmeztették, ne utazzanak hétfőn autóval Luxembourgba a várható tejtüntetés miatt. A traktoros felvonulásokkal a brüsszeliek életét is megkeserítették a termelők, de az Európai Bizottság - a közös agrárpolitika tavalyi állapotfelmérése nyomán - ragaszkodik a tejtermelési kvóták 2015-ös teljes megszüntetéséhez, s addigi fokozatos növeléséhez. Hiába érvelt számos tagállam, köztük Magyarország, hogy éppen a gazdasági válsággal párosuló kvótaemelés okozott túltermelést, a britek és az északi országok ezt meg sem hallották, akárcsak a piacosítás párti Bizottság. A cél persze az igényekhez jobban igazodó termelés, a közvetlen támogatások leépítése, s csak a versenyképes farmerek életben tartása lenne, de a tiltakozás áthangolta a politikai szólamokat. S hiába fejtett ki óvatosan bíráló nézetet a piaci liberalizáció végrehajtásáról az Európai Számvevőszék, Fischer Boel kötötte a tehenet a karóhoz.

A kvótapolitika nem változik, de azért történt egy s más a válság enyhítésére, miközben a Bizottság szerint javul a piaci helyzet, s emelkednek az árak. Az intervenciós időszakok meghosszabbításával, az exporttámogatások újra megnyitásával, a vaj- és tejportárolás bővítésével, az iskolatej-program kiterjesztésével, a vidékfejlesztési alapok átcsoportosításával próbálkozott eddig a Bizottság, de a termelők többet követeltek. Most a piaci zavarok esetére kidolgozott intézkedési tervbe beveszik a tejágazatot, az egyes tagországok a saját költségvetésük terhére, bejelentés nélkül 15 ezer euró állami támogatást nyújthatnak, s változik a kvótarendszer is, de csak annyiban, hogy az egyes termelők által fel nem használt kvótát nemzeti tartalékba lehet venni, s ennek terhére, az esetleges országos kvóta-túllépés után nem kell külön illetéket fizetni.

A 280 millió elosztása nem teljesen világos. Mint Gráf József agrárminiszter lapunknak hétfőn este elmondta, egyelőre nem tudni, hogy a nemzeti termelési kvóta vagy a tényleges termelés alapján jut-e a termelőkhöz a pénz, s azt sem tudni, milyen célra adható majd ebből az összegből támogatás. (Magyarország valamivel a nemzeti kvóta alatt termel tejet.) A magyar mezőgazdasági tárca vezetője értékeli az előrelépést, de úgy véli, hogy az elutasított magyar javaslatok alapján az EU már kiverekedte volna magát a tejválságból. Az ülésen hétfőn is emlékeztetett rá Gráf, hogy nyolc hónapja egyetlen európai termelő sem ér el nyereséget, sokan felélték a tartalékokat, s megkezdődött az állatállomány kivágása. Jobb lett volna a kvótalapú kifizetéseket ötven százalékkal emelni, vagy a felvásárlási árat és az exporttámogatást is ugyanilyen mértékbe növelni.

Az sem jó, hogy a közös agrárpolitika ellenére a nemzeti kormányokra vár a válságkezelés zöme, mert így huszonhétféle megoldás születik majd egyetlen helyett. De minthogy így lesz, Magyarország megkezdi a rendelkezésre álló és engedélyezett eszközök bevetését a termelők veszteségeinek enyhítésére.
Az agrártanács ülésén megerősítették, hogy a piaci helyzetet figyelemmel kísérik, s már dolgozik az a bizottság is, amelynek az új piaci szabályozást kellene kidolgoznia arra az időszakra, amikor már nem lesznek termelési kvóták. Most vizsgálják a tejágazat szerződési módszereit, feltételeit is, de Fischer Boel szerint az uniós versenyszabályok e téren is irányadóak maradnak.