A brit statisztikai hivatal közölte, hogy 2008 utolsó negyedében 1,97 millióra - a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szabványai alapján számolva 6,3 százalékra - emelkedett a hivatalosan bejegyzett állástalanok száma. Nagy-Britanniában 1998 óta nem mértek ilyen arányú munkanélküliséget. Az újonnan munkanélküli segélyért folyamodók száma az október-decemberi időszakban 236 ezerrel nőtt; ez a legnagyobb negyedéves növekedés az 1991-es recessziós év óta.
Elemzők előzetesen arra számítottak, hogy a munkanélküliek száma már átlépte a kétmilliós lélektani határt, de az előrejelzések szerint ez az idén mindenképpen bekövetkezik, sőt az év végére megközelítheti a hárommilliót a brit gazdaságot fenyegető súlyos recesszió miatt.

Egyes prognózisok 4 százalékhoz közeli idei GDP-mínuszt sem zárnak ki Nagy-Britanniában, és a konszenzusos jóslat az, hogy a fejlett ipari gazdaságok alkotta OECD-térségen belül a brit gazdaságot sújtja a legmélyebb recesszió 2009-ben.
Ebben a környezetben egyre szélesebb körű tiltakozás bontakozik ki a brit munkavállalók körében a külföldi EU-tagállamokból toborzott munkaerő nagy-britanniai alkalmazása ellen.

Legutóbb éppen szerdán torlaszolta el több száz állástalan építőipari szakmunkás két brit erőmű bejáratát, arra hivatkozva, hogy a francia Alstom ipari konszern munkahelyek százait akarja külföldi munkavállalókkal - az egyik szakszervezeti vezető értesülése szerint főleg lengyelekkel - betölteni. A hónap elején az egyik legnagyobb brit olajfinomítónál kezdődtek spontán sztrájkok hasonló okokból.

Az egyre terjedő tiltakozások szervezői Gordon Brown kormányfő egy - azóta már politikai körökben is szerencsétlennek minősített - kijelentését tették meg csatakiáltásuknak. Brown a kormányzó Munkáspárt 2007-es kongresszusán elmondott beszédében azt mondta, hogy a "brit munkahelyeket a brit munkásoknak" kell fenntartani.

A miniszterelnököt már akkoriban többen támadták e félmondatáért. A bírálatok között szerepelt, hogy a jelszót eredetileg a Brit Nemzeti Párt, a legnagyobb brit szélsőjobboldali erő használta, de sokan rámutattak arra is, hogy ennek az ígéretnek a szó szerinti teljesítése az EU-joggal sem összeegyeztethető, mert ellentétes lenne az unión belüli szabad munkaerő-áramlás elvével. A brit kormány egyik magas rangú tagja azonban már tett utalást arra, hogy London esetleg az EU-hoz fordul a külföldi uniós állampolgárok munkavállalásának szabályozása ügyében. Alan Johnson egészségügyi miniszter a BBC-nek minap azt mondta: új direktívákra van szükség annak biztosítására, hogy a brit átlagnál rosszabb feltételekkel toborzott külföldi munkásokat ne lehessen brit munkavállalók helyett alkalmazni. Ha a brit kormány valóban tenne ilyen kezdeményezést, az érintené a Nagy-Britanniában alkalmazott kelet-európai munkavállalók jelentős részét is.

Az Ernst & Young könyvvizsgáló cég ITEM Club nevű gazdasági előrejelző részlege már hónapokkal ezelőtt kimutatta egy sszehasonlító tanulmányában, hogy a brit munkapiacon dolgozó kelet-európaiak 80 százaléka óránként 6 fontnál (1900 forintnál) kevesebbet keres, ami a brit alkalmazotti átlagbérnek alig a fele.

Nagy-Britannia a 2004-es EU-bővítés után azonnal megnyitotta munkapiacát az akkor uniós taggá vált nyolc kelet-európai ország, köztük Magyarország előtt, és azóta legalább egymillióan érkeztek a térségből munkavállalás céljával. A brit gazdaság súlyosbodó gondjai és a font meredek gyengülése nyomán azonban - szakértői becslések szerint - a kelet-európaiak fele már hazament.