Eurózóna: fekete péntekre fekete hétfő
Német államkötvényekbe és svájci frankba menekítik eszközeiket a befektetők, akik egyre idegesebben figyelik az eurózóna válságkezelését, amelynek következtében mintha inkább eszkalálódna a krízis. Miközben esett a német hozam és erősödött a svájci frank az euróval szemben, a valutaövezet pénzügyminiszterei hétfőn délután az előre bejelentett találkozójukra gyűltek össze Brüsszelben. Az ideges piaci hangulat miatt az eszmecsere kezdete előtt külön is tanácskozott Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke Jean-Claude Junckerrel, az eurócsoport elnökével, és Jean-Claude Trichet-vel, az Európai Központi Bank (EKB) elnökével, valamint Olli Rehn pénzügyi biztossal.
A második görög mentőcsomagot kellene összerakni a görögök számára, ám múlt pénteken a befektetők kikezdték Olaszországot is. Egyrészről a nagy itáliai bankok részvényárfolyamai estek, másrészről az olasz államkötvények hozama ugrott meg. Mind nagyobb az aggodalom, hogy a pénteken este nyilvánosságra hozandó európai bankvizsga eredményei nem növelik majd a hitelességet. S jó néhány kormány arra kényszerül, hogy rögvest bejelentse, miképpen támogatja meg a gyengélkedő pénzintézeteket.
További riadalmat keltett, hogy Silvio Berlusconi összerúgta a port Giulio Tremonti pénzügyminiszterrel, akiben viszont bízik a piac, mert ő az, aki a költségvetési szigort képviseli. S bár az olasz kormány jóváhagyott egy 47 milliárd eurós, hároméves hiánycsökkentési tervet, melynek következtében a büdzsé egyensúlyba kerülne 2014-re, a piacok egyáltalán nem nyugodtak, hiszen a tervet még a római parlamentnek is el kéne fogadnia a nyár végéig. Hétfőn a helyzet tovább romlott, az olasz tőzsdei hanyatlás átragadt Spanyolországra és Portugáliára is. Az olasz tízéves papírok hozama 5,47 százalékra emelkedett, s a hivatkozási értéknek tartott német Bundhoz képest a különbség 268 bázispontra kapaszkodott fel, ami az euró bevezetése óta a legmagasabb. A spanyol 308 pontos eltérés szintén rekordot döntött.
A pénzügyminiszterek találkozója ugyanakkor azzal kezdődött hétfőn délután, hogy ünnepélyesen aláírták a 2013 nyarától működő Európai Stabilitási Mechanizmusról (ESM) szóló szerződést, amely rendelkezik arról is, hogy a jövőben a magánszektornak miként kéne részt vennie a válságkezelésben. Ez a mentőalap váltja fel a jelenlegi ideiglenest, amelyben az euróövezeti országok 440 milliárd eurót helyeztek el – részben garanciák formájában – s most nyilvánvaló, hogy esetleges olasz vagy spanyol bajok esetén ez az összeg egyáltalán nem elég. Legalább háromszor-négyszer ennyi kellene. De az ESM a jövőről szól, nem a jelenről.
Éppen ezért üzent Brüsszelbe Angela Merkel német kancellár, hogy mihamarabb nyélbe kéne ütni a következő görög segélyprogramot, máskülönben tényleg az egész eurózónát fenyegetni fogja a válság. Hozzátette. Beszélt Silvio Berlusconival is a költségvetési fegyelem fontosságáról. De üzent Jose Luis Zapatero spanyol kormányfő is, hogy sürgősen megoldást kéne találni. Ez érthető, hiszen Madrid is reformok bejelentésével próbál elkülönülni az uniós és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által megsegített hármastól – Görögországtól, Írországtól és Portugáliától.
Ám a kérdés az, hogyan. S az utóbbi hetekben a tárgyalások vajmi kevés eredményre vezettek.
A görögök megkapták ugyan a tavalyi 110 milliárd eurós hitelkeretből az ötödik, 12 milliárd eurós részt, de egyértelmű – s erre célzott hétfői újabb figyelmeztető elemzésében a Portugál adósságot a múlt héten leértékelő Moody’s -, hogy az EU és az IMF reményei ellenére Athén nem térhet vissza a piacra finanszírozásért, akár még hosszú évekig. Miután a görög parlament a múlt hónap végén megszavazta az új megszorító csomagot, az eurózóna elvileg készen állna egy további hitelcsomag nyújtására, de ennek további előfeltétele, hogy Görögország gyors ütemben privatizálja az állami vagyont, s hogy Athén külföldi magánhitelezői is vállaljanak részt az akcióban, legalább 30 milliárd euróval 2014-ig.
Mind ez ideig a kormányok és az EKB vezetői azt hangoztatták, hogy csődről szó sem lehet. A bankok, biztosítók és nyugdíjpénztárak pedig, amelyek görög állampapírokat vettek, önkéntes alapon enyhítsék az athéni terheket. Erre született egy francia terv, amely szerint a lejáró görög kötvényekből befolyó részt ezek a pénzintézetek hetven százalékban továbbgörgetnék harmincéves papírokba. Az ügylet igen bonyolult lenne, mert a görögök a számukra befolyó pénz egy részét külön alapba helyzenék, amelyben a legjobb minősítésű papírok lennének, hogy a befektetőknek valamiféle fedezetet kínáljanak.
A hitelminősítők közül a Standard and Poor’s azonban jelezte ez is csődszerű megoldás. Ám, ha a görög állampapír csődminősítést kap, az EKB nem fogadhatja be, ennek nyomán pedig gyorsan összeomolhat a görög bankszektor. Az EKB elnöke még csütörtökön is kizárt minden ilyen megoldást. De egy kiskaput nyitva hagyott: mindhárom hitelminősítőnek egyöntetűen így kéne nyilatkoznia, ha csak az egyik másképpen értékel, a görög papír bekerülhet az EKB-ba. Közben folyik a hitelminősítők ostorozása, egyes politikusok ők a hibásak. Hétfőn Brüsszelben ekként nyilatkozott meg Elena Salgado spanyol pénzügyminiszter, aki szerint Portugália leminősítését nem támasztják alá a tények. Az Európai Bizottság és az EKB pedig azon töpreng, miként lehetne – szigorúan piaci alapon – megtörni hármas oligopolisztikus uralmát.
Minthogy a francia ötlet nem aratott sikert Németországban - amelynek bankjai szintén szépen bevásároltak görög kötvényekből - új elképzelések is megjelentek a színen. A német bankok görög papírjai csak 2014 után járnak le, így jelenleg alig 2-2,5 milliárd eurót lehetne továbbgörgetni, ez meg nem is elég. A német – és a holland – kormány mindenképpen
