A bankválság és az államadósság-válság összefonódása mellett egy másik krízis is kibontakozott Európában: a végrehajtói hatalom elégtelensége és a demokratikus deficit problémájának az összekapcsolódása. S ahogy az előbbi két elem egymást erősítő tényező, úgy az utóbbi kettő is szorosan összefügg egymással. Az összekapaszkodó problémák csak úgy oldhatók fel, ha az EU négyszeres uniót épít fel önmagán belül.

Ez az alternatívája persze az eurózóna összeomlásának, amelynek hatásai felmérhetetlenül pusztítóak lennének, így valójában csak egyetlen kiút létezik: létre kell hozni a bank-, a fiskális, a versenyképességi – ez lényegében az euró plusz paktumon alapul, amelyből Magyarország kivonta magát – és a politikai uniót. A négy unió kialakításának egy időben kell folynia, mert elválaszthatatlanok egymástól. A banki veszteségek rendezése nem képzelhető a nemzeti költségvetések szorosabb egyeztetése és összehangolása nélkül, ennek nyomán előbb-utóbb közös kötvényeket is ki lehetne bocsátani, ez viszont alapja lehetne a gazdasági növekedés megindításának.

Mindez azonban nem képzelhető el úgy, hogy nincs demokratikusan elszámoltatható végrehajtói hatalom európai szinten. Ha ezek az intézmények léteztek volna, akkor a válságból 2009-re Európa kievickélt volna, ahogy a föderációs berendezkedésű Egyesült Államoknak ez nagyjából sikerült is. A görög krízist pedig még 2010-ben elfojthatták volna.

Az amerikai szenátus külügyi bizottságának az európai fejleményekkel foglalkozó albizottságában a héten tartottak meghallgatást, s az európai nézeteket a saját elméleti szűrőjén át Nicolas Véron közgazdász képviselte. Előadásában kifejtette: az eurózónában a hitelezési feltételek romlásának oka nem az elégtelen döntésekben rejlik, hanem a döntések hiányában. Pontosabban, a döntések nem születtek meg, amikor szükség lett volna rájuk. A tagállamok választóinak tartoznak csak felelősséggel a kormányok, így európai szintű merész döntésekre nem vállalkozhatnak, mert az európai intézmények demokratikus elszámoltathatósága korlátozott.

Ezért az európai polgárok bizalma is megroggyant az európai válságkezelés hatékonyságában. Átfogó intézményi változásokra lesz szükség a következő években, amelyek során az Európai Parlamentnek valóban népképviseleti fórummá kell változnia. Elképzelhető például, hogy a jövőben az eurózóna tagországainak európai képviselői külön szavaznak az őket érintő kérdésekről. További példa, hogy a bankunió sem működhet európai betétbiztosítási rendszer nélkül, amelyhez viszont európai pénzügyi alapra lesz szükség, de ilyen új integrációs eszközt nem lehet létrehozni, amíg az európai intézmények működése nem válik demokratikusabbá.

Európának fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy végleges megoldásokat keres, s előtérbe helyezi a hosszú távú megoldásokat, megfeledkezve a rövid távú válságkezelésről. A bankválság kezelése mihamarabb új, nem az Európai Központi Bank hatálya alá eső szanálási intézmény létrehozását kívánja meg, s átmeneti jelleggel ezt minél előbb meg kéne valósítani, hogy a többi intézményi átalakításról is megindulhassanak az egyeztetések. Az új európai felügyeleti rendszer – amelynek lehetőleg az összes uniós tagország pénzintézeteire ki kellene terjednie – viszont tartozhatna az EKB égisze alá.

A sürgős teendők közé sorolja Nicolas Véron a banki válságkezelést, részben amerikai mintára. Fel kell tárni a tetemes banki veszteségeket, és a szanálást meg kell kezdeni. Hosszabb távon a bankunió létrehozása a cél, ennek elemeit is tisztázni kell azonban, a szabályozás, a felügyelet, betétbiztosítás, a válságkezelés és a fogyasztóvédelem intézményeire és szintjére nézve.

Az eurózóna fejleményeit még hosszú ideig piaci kilengések kísérhetik Véron szerint, mert sok megfigyelő és befektető reményét vesztette, hogy a vezetők megtalálják a helyes megoldásokat. Ezt a benyomást erősíti, hogy sok európai politikus tagadja, hogy a térség mély és súlyos válságba került, s hogy a piacok bizalmát vissza kéne szerezni.

Ugyanakkor az európai integráció folyamatosan változásban lévő, megújulásra képes folyamat. Az eurózónában léteznek a szolidaritás intézményei, ami az övezet összetartó erejét növeli, s erről sok elemző megfeledkezik. S ha Görögország válsága nem kezelhető másképp, mint gazdasági szuverenitásának feladásával, vagy ha a német alkotmánybíróság véleményei jogi patthelyzetre vezetnének, akkor még inkább a felszínre kerül az európai intézmények demokratikus elszámoltathatóságának a tökéletesítése.

A válság kezdete óta az európai pénzügyi, gazdasági és társadalmi tér a széttöredezés aggasztó jeleit mutatja, de Véron szerint nem érte el azt a pontot, ahonnan ne lehetne más irányba elindulni. Az eurózóna nincs kudarca ítélve, de a válság átalakítja az egész unióval együtt.

Nicolas Véron, valamint a meghallgatás két amerikai részvevőjének véleménye, a kérdések és a válaszok sorozata megtekinthető az alábbi linken: http://www.foreign.senate.gov/hearings/the-future-of-the-eurozone_outlook-and-lessons.