- Az összes mutató azt jelzi, hogy az európai gazdaság rövid távon meglódul. Rossz adatról a régióból nem lehetett hallani, ellenben jó hír bőven akad. Több államban, s nemcsak Németországban, hanem a periféria országai között is jó néhányban bőven akad friss kedvező növekedési mutató, olyan, ami igencsak meglepte az elemzőket – mondta Fórián-Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója. Arról persze nem szabad elfeledkezni, hogy nemzetközi kontextusban azért Európa helyzete nem annyira jó, hiszen például az amerikai gazdaság is jóval szebb számokat közöl.

A befektetési igazgató vitatná azt az általánosnak mondható véleményt, hogy Európában deflációs helyzet lenne. Az Európai Központi Bank (EKB) kommunikációja nagyon „ráállt" erre a terminológiára, de a helyzet akkor sem felel meg ennek – véli. A jelenlegi helyzet döntően a határozott olajárcsökkenéssel magyarázható. Ez pedig rendkívüli segítséget nyújt a gazdasági konjunktúrának. A háztartásoknál például többletjövedelmek keletkeznek, ami egyre inkább meglendíti a fogyasztást, s ennek a jelei már rövid távon is látszódnak.

Erre a vélt deflációs veszélyre reagálva lépett a EKB is – hiszen a kommunikációja is ezt tükrözi –, s a bejelentett kötvényvásárlási programjával (QE) monetáris segítséget adott az európai gazdaságoknak. Ráadásul a fiskális szigorítások fékező ereje immár csökkenhet, mert utóbbiak kedvező hatásai már láthatóak, így valóban egy nagyon komoly fejlődés, felpattanás jöhet Európában – véli a befektetési igazgató.

Ehhez a kedvező tendenciához kapcsolódik az, ami az eurózóna bankszektorában is tapasztalható. Néhány országban a pénzintézetek már a hitelezési feltételek lazítását tervezik, s keresik a pénzkihelyezési lehetőségeket. Ehhez persze kell, hogy igény, vagyis kereslet legyen. A legfrissebb mutatók szerint viszont éppen erősödni látszik ez a tendencia. Ez pedig – egy alacsony kamatkörnyezettel kiegészülve – így rövid távon a meginduló növekedés katalizátora lehet. (A vállalati hitelkamatok jelentősen „csökkentek".) Jelenleg már nem igaz az a mondás, amely néhány hónapja még megállta a helyét, amely szerint az európai bankrendszer „bedöglött".

Nem szabad megfeledkezni a márciusban induló európai QE program – havi 60 milliárdos kötvényvásárlási program – hatásairól. Erre a programra ebben a környezetben látszólag már nincs is szükség, hiszen alacsonyak a kamatok, gyengült az euró, csökkentek az állampapírpiacok. Fótián-Szabó Gergely azonban kiemelte: mindez éppen azért alakult ki, mert az EKB már hosszú ideje lebegtette, hogy mennyiségi könnyítést vezetnek be. Vagyis a mostani eredmények a QE program pszichológiai hatásaiként is lehet emlegetni. Ebben a környezetben pedig, ha lefújnák a QE bevezetését, akkor az eddigi eredmények könnyen köddé válnának. Éppen ezek miatt Fórián-Szabó Gergely úgy véli, az EKB végigviszi a mennyiségi lazítási programját.

Mindezeken felül azért az államok erőfeszítései is kellettek. A mutatókból az is látható, hogy a németek által szinte követelt kiigazítások kezdik hozni az eredményeket. (Bár az elvitathatatlan, hogy ezek a lépések nagyon komoly politikai vitákkal és kockázatokkal járnak.) A munkanélküliségi adatokon látható már a fejlődés. Ezek jellemzően csökkennek, bár hangsúlyozni kell, hogy az Európai Unió tagállamain belül óriási különbségeket lehet látni. Mindenesetre az olasz, a spanyol, a portugál, a francia és a brit munkanélküliség is mérséklődni kezdett.

A politikai kockázatokra visszatérve a befektetési igazgató hozzátette: a szélsőséges pártok egyre népszerűbbek. Görögországban nyeregbe került a Sziriza, Spanyolországban választási év lesz, és lendületbe kerül a Podemos, s még Németországban is erősödnek a radikális hangok. Ebben a helyzetben az is felmerül, hogy a görögök kilépnek a eurózónából. A piac 40 százalékban ezt a forgatókönyvet árazza. Fórián-Szabó Gergely szerint azonban ez masszívan túl van árazva. Egyszerűen senkinek nem érdeke, hogy ez megtörténjen. A kilépés szinte bizonyosan bankválsághoz és recesszióhoz vezetne az országban. Hosszú huzavona után így nagyon valószínű, hogy a felek megegyeznek, s Görögország az európai feltételeket elfogadva a eurózóna része marad.

Rövid távon valóban minden szépnek tűnik Európában – leszámítva a politikai kockázatokat –, hosszabb távon már nem ennyire derűs a kép. Még mindig magasak az adósságráták, fenntarthatatlan jóléti rendszerek működnek, rugalmatlan a munkaerőpiac, demográfiai problémák feszültsége húzódik meg az unióban, és politikai bénultságot támogató választási rendszerek működnek.

Közép-Európára is igaz az a megállapítás, hogy felpattanás előtt áll, ráadásul ebben a régióban hosszabb távon is jobbak a kilátások. Nagyok a termelékenységi tartalékok, alacsonyabbak az adósságráták, és például a jóléti rendszerek is áramvonalasabbak. Ehhez persze arra is szükség van, hogy az orosz–ukrán konfliktus tartósan ne vessen túl nehéz árnyékot a régióra.