Az adatok, felmérések azonban ezt nem támasztják alá: a Világgazdasági Fórum legutóbbi, ősszel publikált felmérése szerint ugyan Magyarország egy év alatt három pozíciót javítva feljött a hatvanadik helyre a 144 országot vizsgáló listán, azonban csak a 24. a 28 uniós tagállam között. Csak Szlovénia, Szlovákia, Horvátország és Görögország szorult mögénk, vagyis még Románia is megelőz bennünket versenyképességben.

A felmérésben magyar részről közreműködő Kopint-Tárki összegzése szerint európai viszonylatban gyenge Magyarország intézményi háttere (jelentős a korrupció, gyenge a közpénzek elosztásának transzparenciája, túl nagy a bürokrácia), emellett gyenge az üzleti környezet komplexitása, kevés a képzett munkaerő, és a beszállítói hálózatok is csupán néhány szinten vannak jelen.

Jól állunk viszont az infrastruktúra fejlettségében, és az innováció terén is csak Csehország előz meg bennünket a térség később csatlakozó uniós államai közül. Ám az innovációban felmutatható teljesítményünk is csak viszonylagos. A GE most publikált felmérése szerint egyes világraszóló európai sikerek ellenére Európa egésze innovációs szempontból nem sikertörténet.

A tanulmány szerzői különösen az európai termelékenység amerikainál alacsonyabb szintjével és ennek – Norvégia és Németország kivételével – általánosan tapasztalható középszerű vagy egyenesen lehangoló növekedésével magyarázzák a kontinens gyenge innovációs teljesítményét. A lemaradásban kulcstényező az együttműködési készség elmaradása, a magánbefektetéseknek kevésbé attraktív környezet, az innovációra fordított állami támogatás gyengesége és a tehetségek számára kevésbé vonzó légkör.

Európának egységes piacot kellene teremtenie az innováció számára, egy olyan környezetet, ahol csökken a bürokrácia, nő a határokon átnyúló együttműködés és a tehetségek és képességek országokon átnyúló mobilitása. A jelentés pozitív hatásúnak tartja a közszféra és a magántőke együttműködését, az Orbán-kormány által üldözött úgynevezett PPP- (public private partnership) megoldásokat, s az infrastruktúra nemzetközi keretekben történő fejlesztését, mint amilyenek például a több országot összekötő nagy sebességű vasutak.

A tanulmány Közép-Európából két követendő példát említ az innovációs környezetre. A csehországi Nupharo Park az itteni korszerű technológiáknak és az egyetemi és kutatóközpontokkal való együttműködésnek köszönhetően kiváló üzleti inkubációs környezet mind a kis startup cégek, mind a nagy multinacionális vállalatok számára. A Lengyelország délkeleti részében található Légiközlekedési Völgy pedig mára a világ egyik vezető repülőgép-ipari klaszterévé nőtte ki magát, ahol több mint száz vállalat és startup cég kínál munkalehetőséget 23 ezer mérnök, tervező és technikus számára.

Az itt dolgozók a vitorlázórepülőtől a helikoptereken át a sugárhajtóművekig számos területen járulnak hozzá a globális repülőgépipar fejlesztéséhez, s ma nincs olyan új utasszállító repülőgép a világon, amelynek egy alkatrészét ne itt gyártották volna. Az anyag szerint 2020-ra az unióban minden harmadik munkahely felsőfokú végzettséget igényel majd, de már jövőre érezhető lesz a hiány képzett mérnökökből és technikusokból. A szerzők úgy vélik, Európa csakis az innovációs együttműködés erősítésével, az egységes infrastruktúra és intézményrendszer kialakításával lesz képes teljesen kikászálódni a gazdasági válságból.