Elképzelhető, hogy egy euró az év végén csupán 1,2 dollárt ér, szemben a mai 1,32-vel – legalábbis ez derül ki a Bloomberg által befektetői körökben végzett felmérésből. Az elemzők zöme azonban úgy véli, hogy az árfolyam inkább csak 1,3-ra ereszkedik vissza, ez azonban nagy változás a novemberi előrejelzésekhez képest, amikor ugyanezek a stratégák 1,4-es kurzust vetítettek előre.

A módosítás oka, hogy az amerikai gazdaság a vártnál jobban teljesít a legfontosabb kereskedelmi partnerekhez képest, s az amerikai valuta februárban erősödött is a számára legfontosabb tizenhat fizetőeszköz közül tizenhárommal szemben. Az amerikai gazdaság a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint ebben az évben 2,1 százalékkal bővülhet, miközben az eurózóna 0,3 százalékkal zsugorodik. Az amerikai fellendülés irama is megtörhet azonban, s egyes elemzők szerint az amerikai jegybank nem vette le az asztalról a további likviditási könnyítések lehetőségét, ami viszont gyengíthetné a dollárt, s ebben az esetben a kurzus az euróval szemben felkapaszkodhatna az 1,4-es szintre is.

Az aggodalom abból fakad, hogy miközben a múlt év végén, s ez év elején a munkanélküliség csökkenni látszott, áprilisban az adatok már inkább némi lendületvesztésre utaltak. A korábbi hónapokhoz képest kevesebb új munkahely keletkezett, s a megkezdett lakásépítések száma is csökkent, miközben a fogyasztás kissé emelkedett, a szolgáltatások pedig szintén viszonylag jó adatokat produkáltak.

Az amerikai jegybank január óta publikálja a döntéshozók egyéni előrejelzéseiből készült összevont adatokat – a jobb átláthatóság kedvéért. De az elemzőket egyelőre inkább zavarba ejti ez a gyakorlat, mert nem lehet pontosan tudni, ki hogyan prognosztizálja az eseményeket. A nyíltpiaci bizottság ülésén tizenheten vesznek részt, a jelenleg öt kormányzótanácsi tag (két helyet még be kell tölteni) és a jegybanki rendszer tizenkét tagjának az elnöke, de a mostani felállásban csak tízen szavaznak: az öt kormányzótanácsi tag és tagbanki elnökök közül is öt fő. A tagbankok elnökei jelen vannak, vitáznak, de éves rotációs alapon kapnak szavazati jogot. (A New York-i Fed elnökének állandó szavazati joga van, rajta kívül tehát még négyen kerülnek be e vetésforgórendszerben a voksolók közé.)

A Fed jelenleg érvényes politikája azt sugallja, hogy 2014 végéig maradhat a nulla százalék közeli irányadó kamat, de a tizenhétből hatan úgy gondolják, hogy már jövőre esedékes lehet a szigorítás. Ebből a csoportból azonban most csak egy jegybankárnak van szavazati joga a nyíltpiaci bizottságban.

A jelenleg tizenhét tagú jegybanki vezetésen belül vita bontakozik arról is, hogy alkalmazzanak-e szabályalapú döntéshozatali mechanizmust, amely még kiszámíthatóbbá tenné a tevékenységet. Egyelőre elvi alapon azon tanakodnak, hogy a stanfordi John Taylor 1993-ban kidolgozott szisztémája megfelelő lehetne-e.

A professzor az infláció üteméből, illetve a gazdaság tényleges és lehetséges kibocsátása közötti különbségből vonná le a kamatra vonatkozó következtetést. Ám Janet Yellen alelnök úgy látja, ha ebből indulnának ki, már 2013-ban emelni kéne a kamatot. A Fed külső megfigyelői azt mondják, hogy egyrészt a jegybank nem kívánja meglepni a piacot váratlan húzásokkal, másrészt azzal próbálkozik, hogy a döntése a mainál szabályszerűbbé váljon, de ne legyen túl mechanikus sem, a gazdaságban érzékelhető bizonytalanságok miatt.