Borúsan néz ki a hazai öngondoskodás jelene és jövője – derült ki a Portfolio.hu által szervezett szakmai konferencián. Az OTP által kidolgozott öngondoskodás index, ami a pénzintézet félévente ismételt, reprezentatív felmérésén alapul,  legutóbb a 100-as értékből mindössze 36-ot ért el, amit Turny Ákos Lakossági Bankszámla és Betét Főosztály igazgatója „erős kettesnek” értékelt.

Az öngondoskodás jövőjének megítélése kapcsán négy szempontot kell figyelembe venni - mondta Holtzer Péter az Oriens IM partnere: mindenekelőtt azt, hogy a lakosságnak ténylegesen van-e miből félretennie, az iskolai oktatás helyzetét, azaz hogy a közoktatásba beépülnek-e a praktikus pénzügyi ismeretek, a pénzügyi intézményekbe vetett bizalmat, továbbá azt, hogy mennyire tudatosul az egyénben, hogy ha nem gondoskodik magáról, úgy eleve bajban van.

Holtzer – de a konferencián felszólalt egyéb szakemberek szerint is - lényegében mindegyik szempont kapcsán komoly bajok mutatkoznak.

Míg a társadalom legszegényebbjeitől nem lehet várni, hogy akár minimális megtakarításai legyenek - vannak olyan régiók az országban, ahol szinte megszűnt a pénzforgalom, árucsere zajlik- hangzott el a konferencián. Az a tehetős felső réteg, amelyiknek a kormányzati adókedvezményeknek is köszönhetően komoly lehetősége van, hogy félretegyen, az érezhetően kimenekíti Magyarországról a vagyonát, vagyis nem itt tesz félre.

Ugyanakkor a középrétegek lényegében lecsúszóban vannak: jelenleg a hazai háztartások 45 százalékának van valamilyen hiteltartozása, ebből 400 ezernek három vagy annál is több hitele. Borzalmasan vékony tehát az a réteg, ahol könnyen lehet megtalálni ezeket a megtakarításokat – summázta az előadó. A megtakarítások szerkezetét elemezve is azt látni, hogy jobbára rövid távú, 6-12 hónapra elegendő megtakarítás van.

Mindeközben Vízkeleti Sándor, a Pioneer Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója arra figyelmeztetett, hogy a lehangoló lakosság jövedelmi statisztikák kapcsán nem árt azt is figyelembe venni, hogy van egy olyan széles jövedelembeáramlás, szürke jövedelem, ami nem jelenik meg a statisztikában, így nem is lehet ténylegesen felmérni, hogy mekkora a jövedelem. (A KSH kimutatása szerint egy átlagos magyar fogyasztó a kimutatott jövedelme 16 százalékát költi el a mobiltelefonra, ami szimplán nonszensz). A kérdés csak az, hogyan tudják rávenni az embereket, hogy havi néhány ezer forinttal kezdjenek el valamilyen megtakarítást. Néhány tízezer forintból már egy értelmes nyugdíjkiegészítő terméket lehet létrehozni, illetve felépíteni.

A konferencián elhangzott, hogy a végtörlesztés lehetőségének a bevezetése is a felhalmozott megtakarítások terhére ment, mivel látható, hogy a nagy többség nem bankhitelekből törlesztette be devizahitelét. Katona Ildikó, az MKB Privátbank ügyvezetője ennek kapcsán megjegyezte: a kormány a végtörlesztés lehetőségét azoknak juttatta, akiknek ténylegesen nem volt rá szüksége.

Holtzer szerint az oktatás, a pénzügyi kultúra a kulcsa ennek a területnek, úgy hírlik, hogy a Nemzeti Alaptanterv megújított változata révén sikerülhet bevinni valamiféle gazdasági ismereteket a közoktatásba, amire égetően nagy szükség lenne.

Ahogy a hazai pénzügyi tudatosság általában is gyenge, az öngondoskodásról is igencsak sajátosan vélekedik a magyar társadalom. Az OTP által végzett piackutatásból kiderül, hogy a társadalom egyharmada, pontosan a 32 százaléka gondolja úgy, hogy az egyén feladata, hogy gondoskodjon magáról. A döntő többség szerint viszont az államnak lenne a feladata, hogy majd gondoskodjon róluk, míg a maradék 1-2 százalék szerint őket a gyerekeik fogják öregkorukban eltartani.

A válaszadók 45 százaléka szerint biztos, hogy nem lesz elég pénz hosszútávon a nyugdíjra az állami nyugdíjkasszában. Holtzer Péter szerint az a tény, hogy a lengyeleknél nemrégiben 67 évre emelték a nyugdíkorhatárt, illetve egyre többen és jellemzően a fiatalok vándorolnak ki Magyarországról, azt sejteti, hogy Magyarországon is a nyugdíjkorhatár emelése lesz az egyik válasz.

Ami pozitívum, hogy a korábbiakhoz képest egyértelműen nőtt azoknak a száma, akik tervezik a megtakarítást, igaz, ez azzal párhuzamosan megfigyelhető, hogy jelentősen megcsappantak a kisebb méretű banki megtakarítások, ami azzal magyarázható, hogy ezek a rétegek gyakorlatilag felélték a tőkéjüket.

Szanyi Eleonóra szociológus idézte a Corvinuson végzett két, válság előtti és utáni vizsgálatuk eredményét, amiből kiderült, hogy a válság után a megtakarítási hajlandóság növekedett, a tényleges megtakarítók száma átlagosan azonban csökkent. Az eredmények természetesen a jövedelem és iskolai végzettség szerint szóródnak, így a magasan képzett, városi rétegben jóval nagyobb volt a megtakarítók száma. 2006-ban 33,6 százalék volt azok aránya, akik semmit nem tettek félre, míg 2010-ben már 48 százalék.

A szociológus megjegyezte: téves sztereotípia, hogy a relatív szegénység az idősebb korosztályt érinti, valójában a fiataloknál magasabb, a 20-30 éveseknél 20 százalékos a szegények aránya. A megtakarítások iránt leginkább a 30-44 közötti fiatalok érdeklődnek leginkább, kérdéses, hogy mekkora összeg áll a rendelkezésükre.

A konferencián egybehangzó vélemény volt, hogy a lakosságban illetve a pénzügyi szférában is egy rendkívüli idegesség érezhető, a kormányzat eddigi lépései – a nyugdíjpénztárak einstandolása – fokozta a bizalomhiányt. Ennek kapcsán elhangzott: a nyugdíjpénztári reálhozamokat a lakosság gyakorlatilag felélte, hiteltörlesztésre fordította.

Vízkeleti Sándor, a Pioneer alapkezelő Zrt. vezérigazgatója szerint az is problémát jelent, hogy az állam eddig általában személyi jövedelemadó kedvezményeket adott az öngondoskodásra. A szakma erősen gondolkozik, hogy hogyan lehetne kiszélesíteni a megtakarítók körét, amihez kellene kormányzati támogatás.

Ugyanakkor a konferencián is előkerült, hogy részint a történelem vihara, de az utóbbi időszak kormányzati intézkedései, elsősorban a magánnyugdíjpénztárak államosítása is jelentősen rombolták a magyar társadalomban hagyományosan létezett megtakarítás étoszát.