Szántó András, az Equilor lakossági üzletágvezetője cége prognózisát bemutató tájékoztatóján arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapkamat gyors, még az IMF megállapodás előtti 100 bázispontos csökkentése – amit az egyik kormánypártok által delegált külsős tanácstag igényként fogalmazott meg – veszélyes folyamatokat indíthat el, még akkor is, ha egy csökkentési sorozat a gazdaság számára komoly hasznot hozhat.

MNB/Simor András

Rejtély, hogy a kilátásba helyezett 100 bázispontos vágást milyen tempóban akarják végrehajtani – még az idén. Egy szeptemberi 50 bázispontos esetleges kamatvágás komoly külföldi visszhangokat kelthet, aláásná a jegybanki hitelességet is, s arra utalna, hogy a kormánypártok a monetáris tanácsban lévő küldötteik révén élvezett túlerejüknek köszönhetően közvetve irányítják a kamatpolitikát. Szántó András szerint – némi túlzással – akár tettlegességre is sor kerülhet egy ilyen javaslat kapcsán a monetáris tanács ülésén, a nagy pénzintézeti múlttal rendelkező belsős tagok sarokba szorításával.

Egy óvatos kamatcsökkentés viszont hasznos lehet, és az inflációra sem gyakorolna túl nagy nyomást, tekintettel arra, hogy azt elsősorban olyan külső tényezők határozzák meg, mint az energiaárak és az élelmiszer-alapanyagok árának emelkedése. Igaz, azt még nem tudjuk, hogy a költségvetési lyukak betömködése miatt milyen újabb adóemelésre kényszerülhet a kormány 2013-tól.

A kamatcsökkenéssel a vállalatok finanszírozása könnyebbé válhat, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy egyúttal olcsó beruházási hitelekhez juthatnának. A külföldi tulajdonú hazai bankok hitelezési hajlandósága a felmérések szerint nagyon alacsony, és a hitelfeltételek további szigorítására készülnek a közeljövőben. Az pedig teljesen mindegy, hogy 10 százalékon vagy 7 százalékon nem ad hitelt egy bank a hazai vállalkozásoknak, a lényegen ez nem változtat.

A kamatcsökkentéssel – a bizalomvesztés okán – a forintárfolyam gyengülne, az országkockázati felár is nőne, ez viszont az állampapírhozamok elszabadulását eredményezné, ami az adósságfinanszírozást tenné sokkal drágábbá – vezette le egy meggondolatlan, nagymértékű kamatcsökkentés következményeit Szántó András. Ezt is mérlegelni kell a döntés előtt – tette hozzá.

A kamatcsökkentéssel annak egyik célja, a gazdaságélénkítés tehát nem biztos, hogy megvalósul. A másik kormányzati cél az lehet, hogy tovább csökkentsük devizakitettségünket a lakossági és vállalati hitelállomány forintosításával, ezzel mentesülve az árfolyamok ingadozása miatti kockázatoktól. Itt sem garantált a siker, tekintettel arra, hogy az eurókamat és a forintkamat között még mindig lényeges marad a különbség, és a kereskedelmi bankok sem kapkodnak majd ezért a lehetőségért.

Az Equilornál úgy vélik, marketingfogásként, politikai kommunikációs eszközként használja a kormány a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság kiszivárogtatott hitelfeltételeit. A valódi cél az, hogy saját sikereként tudja majd eladni a megállapodással járó kényszerű megszorítások, drasztikus szigorítások tárgyalások során elért minimalizálását. Ez állhat annak hátterében, hogy teljességgel vállalhatatlan és a tárgyalópartnerek által egyáltalán nem is kért feltételeket mint követeléseket sulykoljon a köztudatba.

Ettől a tárgyalási taktikától függetlenül az EU/IMF-megállapodás még az ősszel megszületik – vélik az Equilor Zrt. elemzői. Nem szól ugyanis racionális érv az ellen, hogy az adósságfinanszírozásban hosszú távon elérhető évi 400 milliárd forintos megtakarításról lemondjon a kormány. Az EU/IMF biztonsági védőháló révén ugyanis csökken az országkockázat, nő a befektetői bizalom, és ez az állampapírhozamok jelentős csökkenésében is megmutatkozik.

Ha lesz megállapodás, akkor azt a piac 280-290 forint közötti euróárfolyammal honorálja. Bár az infláció ettől függetlenül is magasan, éves átlagban 5,5 százalékon marad, a jegybanki alapkamat csökkentése folytatódhat, és az év végére a monetáris tanács 6,25 százalékra mérsékelheti az irányadó rátát.

Azt az Equilornál is látják, hogy a múlt szerdán bejelentett harmadik amerikai likviditásbővítő program és az EKB kötvényvásárlási programjának az elindítása, az általuk kiváltott piaci megkönnyebbülés után könnyebbé vált a kormány helyzete, nincs közvetlenül rászorulva az IMF segítségére. Főként azután, hogy a devizakötvény-piacon már az 5 százalékot közelíti a hozamszint, ami már elég vonzónak tűnik ahhoz, hogy a kormány felbátorodjon és egy devizakötvény-kibocsátással tesztelje le a piacot. Igaz, korábban azt ígérték, hogy csak az IMF-megállapodás után terveznek devizakötvény-kibocsátást.

A kedvező nemzetközi hangulat azonban nem csökkenti a kormány felelősségét abban, hogy rendbe tegye a 2013-as költségvetést. A pénzügyi tranzakciós adó, a jegybank megadóztatása körüli bizonytalanságok, a 300 milliárd forintos forrásigényű munkahelyvédelmi akcióterv finanszírozhatósága miatt a jövő évi büdzsében nagyjából 600 milliárd forintos lyuk tátong. A tervezést nehezíti, hogy a kormány egyedüliként látja úgy, hogy az idei évben nem lesz recesszió, ehelyett 0,1 százalékos GDP-növekedést remél, míg a jövő évi költségvetést 1,6 százalékos gazdasági növekedésre alapozta. Az Equilor szerint a növekedési kilátások jóval szerényebbek, 2012-ben 0,8 százalékos lesz a visszaesés, amit jövőre 0,9 százalékos növekedés válthat fel.

A költségvetési hiány az idén 3 százalékos lesz, jövőre és 2014-ben 2,9-3 százalékos lehet a deficit, amit számos felfelé mutató kockázati tényező terhel, főként költségvetési oldalról. A lényeg, hogy a 3 százalékos brüsszeli követelményt hozni tudja a kormány.