A viszonylag laza költségvetési politika fenntartását tervezi Magyarország, amúgy nem is egyedül a feltörekvő térségben például Indonéziával és Argentínával együtt – ez olvasható a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által szerdán közzétett Fiskális Figyelőben (Fiscal Monitor), amely a Globális Pénzügyi Stabilitási Jelentéssel egy időben jelent meg. Nem fűz részletes magyarázatot a véleményéhez a pénzügyi szervezet, de az elemzés sok adata, illetve a márciusi budapesti konzultációkról kiadott közlemény rávilágít az összefüggésekre.

Az IMF szakértői szerint Magyarország halogatja a költségvetési konszolidációt, akárcsak Oroszország, Egyiptom, vagy éppen Nigéria. A büdzsé hiányának a GDP-hez mért aránya a múlt évi kedvező mérték után idén 2,9 százalék lehet, ha a tartalékhoz nem nyúl hozzá a kormány (már megtette), s egészen 2019-ig éppen az uniós háromszázalékos felső határ alatt marad a deficit. Az évtized végére is 2,7 százalékot jelez előre az IMF.

Az alacsony növekedési ütemnek, a hiány mértékének, és a kamatfizetések nélkül számított elsődleges egyenleg csak szerény többletének következtében az államadósság lényegében nem áll csökkenő pályára. Az idei 79,1 százalékos GDP-arányos ráta 2019-re 78,4 százalékra mérséklődik csupán. Ha a 2010-es adatokkal vetjük össze, a változás akkor is csupán 3,7 százalékpont. Ebben a tízéves periódusban azonban Lengyelország például 54-ről 45 százalékra nyomja le az államadóssági rátát, úgy hogy a költségvetés hiánya 3,5 százalékról 1,8 százalékra esik. Csehország úgy tudja a megemelkedett 49 százalékon tartani az államadósság arányát, hogy a büdzsé deficitjét 2,8-ról 1,9 százalékra viszi le. Szlovákia államadóssága viszont 2010-hez képest 41-ről 61 százalékra mehet fel, miközben a fiskális hiány 3,8 százalék körül reked.

A csupán három héttel ezelőtti budapesti konzultációk után az IMF közleménye úgy fogalmazott: Magyarország csökkentette sérülékenységét, de továbbra is kockázatokat rejt magában, hogy magas a belföldi és a külföldi finanszírozási igény, s hogy a fejlett országok monetáris politikájának változása piaci zavarokat kelt. A most közzétett adatok azt mutatják, hogy a magyar finanszírozási igény – a hiány és a lejáró hitelek megújítása miatt – a GDP húsz százalékára tehető idén, s 16,6 százalékára jövőre. A feltörekvő térségben, ahova az IMF Magyarországot sorolja, ennél nagyobb vagy hasonló mértéket csak Egyiptom, Pakisztán, Brazília és Jordánia ér el. S a forintban kibocsátott állampapírok majdnem negyven százaléka is külföldi befektetők kezében van.

A stabilitási jelentés inkább a pénzügyi szektor helyzetére összpontosít, s e tekintetben megjegyzi, hogy a vállalati adósság GDP-hez mért aránya igen magas Magyarországon. Akkora, mint Bulgáriában, Kínában, vagy Malajziában, s a bankok veszteségelnyelő képessége, céltartalékolása gyengének, alacsonynak látszik, miként Indiában, Dél-Afrikában vagy Indonéziában.

Mindkét jelentés amúgy javulást érzékel a vizsgált területeken, de nem eleget. A pénzügyi stabilitásról szóló elemzés szerint az amerikai jegybanki politika szigorodása, a kamatok jövő nyártól várható emelkedése nagy kihívás lehet egyes feltörekvő országok számára, de az igazi kérdés az, miként lehet a likviditás-vezérelte állapotból növekedés- és beruházás vezérelte helyzetre átállni.

A fiskális szemlét Washingtonban ismertetve Sanjeev Gupta igazgató arról beszélt, hogy a fejlett országok átlagában a költségvetési hiány a GDP 3,5 százalékára csökkent, de az államadósság még 2019-ben is meghaladja majd a nemzeti össztermék száz százalékát. A feltörekvő térségben viszont ez az arány csak harminc százalék körüli. De ahol magas a külföldi kézben lévő államadósság aránya, ott nagyobb kamatemelésekre lehet számítani, ahogy a fejlett régióban szigorodnak a likviditási feltételek.

Az IMF ötleteket is ad, milyen reformok jöhetnek szóba a költségvetések kiadási oldalán. A fejlett országokban a büdzsék nyolcvan, a feltörekvő államokban hatvan százalékát teszik ki az állami alkalmazottak bérei és a szociális transzferek. Minthogy az egészségügy és a nyugdíjrendszerek, a közalkalmazotti bérek fenntarthatósága a cél, ezért nyilván csak a hatékonyság növelésével lehet eredményeket elérni. Érdemes serkenti a versenyt az egészségügyben és az oktatásban – például az iskolák között –, és decentralizációt végrehajtani, helyi szintre levinni a döntéseket, mert nemzetközi tapasztalatok szerint ez az igazán járható út.

Az utóbbi négy évben Magyarország persze nem ezen az úton indult járt, s ez is magyarázhatja, miért utal az IMF a költségvetési konszolidáció halogatására.