Az első fokon eljáró Debreceni Törvényszék ítéletét megváltoztatva, jogerős határozatában az OTP javára döntött a Debreceni Ítélőtábla egy devizaalapú jelzáloghitel-szerződés miatt indított perben. Az eljárást az ilyen ügyekben az egyik legaktívabbnak számító ügyvéd, Léhmann György indította, aki azt kifogásolta, hogy a bank egyoldalúan módosíthatta a kamatot és a kezelési költséget.

A Debreceni Törvényszék még úgy látta, hogy tisztességtelen és ezért érvénytelen a hitelszerződésnek az a kitétele, amelyben a bank a kamat és a kezelési költség egyoldalú megváltoztatásának lehetőségét biztosítja magának. A bíróság indoklása szerint a szerződésnek ez a kitétele csak jogot biztosít a pénzintézetnek, kötelezettséget nem ró rá.

A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla viszont megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és elutasította a keresetet. Az indoklás szerint a hitelfelvevőkkel egyrészt a kockázatfeltáró nyilatkozat során, másrészt a hitelhez jutás hosszú folyamata alatt minden lehetséges jövőbeli kockázatot részletesen ismertettek.

A tábla hangsúlyozta, hogy a banküzem működésének lényegi eleme, hogy csak olyan devizát kölcsönözhet a bank, amely forrás oldalon is a rendelkezésre áll. Ezt a forrást pedig a piacról kell beszereznie, a mindenkori piaci viszonyok szerinti költségtényező felmerülésével. Az érdekegyensúlyt éppen az borítaná fel, ha a hitel felvételekor, adott esetben a 2007-es pénzügyi környezet által determinált kondíciókat a teljes futamidőre fent kellene tartania a banknak.

Az ítélőtábla döntése szerint nem kérhetők számon a Hitelintézeti törvény jelenlegi, 2010. január elsején hatályba lépett előírásai az évekkel korábban kötött szerződések kapcsán, ugyanígy az új rendelkezések által bevezetett árazási elvek sem. Az úgynevezett oklistával (2010 óta ebben kell felsorolni, hogy milyen esetekben módosíthat a bank egyoldalúan a hitel költségén, kamatán) kapcsolatban előadta a bírói fórum, hogy elemei világosak, érthetőek és alkalmasak arra, hogy az előre nem látható, normális üzleti kockázatot meghaladó mértékű piaci változásokat kezeljék. Az ítélőtábla álláspontja szerint az nem látható előre, hogy miként változik a banki működés feltételrendszere, milyen kockázati felárral pótolható a devizaforrás.

Az arányosság, átláthatóság elvei tipikusan e körbe esnek, a szerződéskötéskor nem kellett és nem is lehetett a szerződésmódosítás előre látható mértékét megjelölni. A szimmetria elvét egyébként sem a kifogásolt szerződéses kikötés, sem az üzletszabályzat nem zárja ki. Ha túlzott az emelés, nem az ezt lehetővé tévő szerződéses kikötés, hanem maga a szerződésmódosítás érvénytelen.