Előzetesben marad Tátrai és Császy
Ismét meghosszabbította a bíróság Tátrai Miklós volt MNV vezérigazgató előzetes letartóztatását, akárcsak Császy Zsoltét, aki értékesítési jogi igazgatóként ellenjegyezte a sukortói telekcsere-szerződést. Abíróság most harmadjára hosszabbított, immár három hónapra. A büntetőeljárásról szóló törvény szerint ennek letelte után még két és fél évig tarthatják előzetesben a gyanusítottakat.
Tátrai és Császy ügyéről már korábban megírtuk: az ügyészség előterjesztése még csak nem is utal azokra a bizonyítékokra, melyek indokolnák a két gyanúsított előzetes letartóztatását. A bíróság az ezek miatt született fellebbezéseket eddig mindig elutasította.
Egy lapunknál névtelenül jelentkező forrás azonban felhívta a figyelmünket egy internetes oldalra, ahol a Tátrai Miklós kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvek beszkennelt változatai megtalálhatók. Az iratok – melyeken Tátrain kívül minden egyes nevet olvashatatlanná tettek – gyors áttanulmányozása után megállapítható, hogy helytálló Tátrai ügyvédjének korábbi nyilatkozata, mely szerint az ügyészség nem állt elő új információval a kihallgatások során.
A jegyzőkönyvekből az is kiderül, hogy Tátrai őrizetbe vétele óta nem keletkezett olyan irat, vagy nem került elő olyan bizonyíték, amelyet a gyanúsítottaknak lehetősége lett volna eltüntetni, vagy megmásítani. Ez azért érdekes, mert az előzetes letartóztatást javasló ügyészi indítvány indokolásában a bizonyítékok megsemmisítésének és a tanúk befolyásolásának lehetősége szerepel. Igaz, az indítványok nem térnek ki arra, hogy történ-e ilyen kísérlet ténylegesen - pedig az előzetesnek ez feltétele a törvény szerint - csak az elméleti lehetőséget emeli ki.
A kihallgatások alapján azonban még az elméleti lehetőség is kérdéses, hiszen az összes Tátrai elé tárt bizonyíték 2008-ban vagy 2009-ben keletkezett, s azok forrása a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., ahonnan Tátrai Miklóst 2009 nyarán elbocsátotta Oszkó Péter pénzügyminiszter. Vagyis, azóta nincs lehetősége bizonyítékok megsemmisítésére. A kihallgatásokon egyetlen olyat iratot sem tártak a gyanusított elé, amely más forrásból származott volna, vagy amely például az őrizetbe vételekor lezajlott házkutatás során került volna elő.
A kérdések alapján ugyanakkor az is megállapítható, hogy az ügyészek számos ellentmondásra vártak választ az ex-vezérigazgatótól amelyeket ő meg is válaszolt. A legutóbbi, november 18-án lezajlott kihallgatás során már olyan apró kérdéseket is firtattak, hogy milyen volt az MNV iktatási rendszere, milyen küldemények kerültek bele a postakönyvbe, s azok körül melyeket kellett látni Tátrainak és melyeket nem. Vagyis, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint az ügyészek már-már lényegtelen kérdéseket is feltehettek, s választ is kaphattak azokra az elmúlt időszakban. A jogszabályok szerint a nyomozó hatóságnak kötelessége a lehető legrövidebb idő alatt lebonyolítani azokat a nyomozati cselekményeket, amelyekhez az előzetes letartóztatás szükséges. Az iratok szerint ezek megtörténtek.
A négy alkalommal ugyanazt a két-három témát firtatták: mi zajlott le a sajtóban már sokat említett találkozón, melyet a Parlamentben rendeztek a befektetők részvételével? A kérdések jelentős része visszatérően firtatja Gyurcsány Ferenc szerepét az ügyben, amelyre Tátrai Miklós elmondta: a miniszterelnök a csere lehetőségéről kérdezte őt. Erre Tátrai azt válaszolta, hogy elvileg lehetséges, de meg kell vizsgálni a konkrét helyzetet. A vallomás szerint a miniszterelnök azt kérte Tátraitól, hogy a törvényeket betartva járjon el az ügyben.
Tátrai elmondta: a miniszterelnöki támogatásról szóló feljegyzés nem volt a Vagyontanács elé került előterjesztés része, azt valaki utólag rakta az iratok közé. Erre szerinte az a bizonyíték, hogy az emlékeztetőn nincs iktatószám - az előterjesztést ugyanis a tanácsi szavazás előtt a vezetői értekezleteken is megtárgyalták, tehát az effélre iratokat iktatni kellett. Akik korábban azt állították, hogy az ügyben Gyurcsányék "kézivezérelték" az MNV-t, s hogy bűncselekmény történt, azok pont azzal kívánták bizonyítani ezt, hogy az emlékeztető szerepelt a Vagyontanácsi előterjesztésben.
Így persze kérdés, hogy ki tette be az előterjesztésbe a dokumentumot. Ez a körülmény jól árulkodik a MNV-ben akkoriban uralkodó morálról is, s felveti a kérdést: a szervezet iktatási rendszere alkalmas-e a valós folyamatok visszakeresésére? A sukorói anyagban létezik például egy, a Nemzeti Ifrastruktúra-Fejlesztő képviselői által aláírt levél is, amely ugyanazon az iktatószámon szerepel az anyagok között, azonos emberek aláírásaival, de más tartalommal.
Tátrai a vallomásában beszél arról is, hogy a pilisi és albertirsai területeknek szerinte nem csak az öt százaléka kell az M4 autópályához, mint ahogyan azt például az ÁSz akkori jelentése is állítja. Például azért, mert az építkezéshez szükséges terület többnyire nem azonos azzal, amely a nyomvonalba esik. Ezért, korábban is gyakorlat volt, hogy az állam nagyobb területet vásárol meg valakitől, majd a már nem szükséges részt a fejlesztés után eladja.
Arra a kérdésre, hogy a befektetők kitől értesültek a csere lehetőségéről, Tátrai nem tudott felelni. Azt mondta, a befektetők tudták mit akarnak, eredetileg is ők jelölték meg a sukorói területeket. Ebben ugyanakkor semmilyen előzetes segítséget nem kaptak a Vagyonkezelőtől, mint ahogy az a koncessziós eljárásban sem volt érdekelt. A vallomás szerint az MNV egyszerű telekcsereként kezelte az ügyet, a King's City projekthez nem volt "semmilyen viszonyulása".
Az ügyészségi gyanusítás azt rója Tátrai terhére, hogy az értékbecsléseket nem ellenőrizte, s ezzel hozzájárult a vagyoni hátrány keletkezéséhez. Tátrai ugyanakkor azt állítja, hogy neki nem is volt hatásköre az értékbecslések ellenőrzésére. Ugyanakkor felidézte, hogy Joav Blum is készítettetett értékbecslést, méghozzá egy állami tulajdonú céggel, s meg is jegyezte, hogy nem kívánatos, hogy "számára előnytelen" értékbecslést készítsen az MNV. Tátrai akkor azt mondta neki, hogy ők csak a közbeszerzésen kiválasztott értékbecslővel dolgozhatnak, amely végül egymilliárddal jobb pozícióba hozta az államot, mint Blum értékbecslésében. Ezek után Tátrai nem kételkedett a saját értékbecslésükben.
