Nem sikerült megegyeznie az uniós pénzügyminiszterek brüsszeli találkozójának kedden az egységes bankfelügyelet szerkezetét illetően. A tárgyalások jövő szerdán folytatódnak, egy nappal az uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozója előtt. – Egy jól kidolgozott jogi szövegről szólt a politikai vita – összegezte a napot egy uniós diplomata, aki úgy értékelte, a jogszabály szövegének több mint 90 százalékáról már megegyezés van.

Már délelőtt világossá vált, továbbra is jelentősek az álláspontok közötti távolságok, és a „nagyok” nem akarnak megegyezni. Alapvetően a német–francia véleménykülönbség akadályozta az előrelépést, amelyért utóbb a franciák igyekeztek teljes mértékben a németeket felelőssé tenni.

Az Európai Bizottság eredeti javaslata alapján az Európai Központi Bank (EKB) látná el több mint hatezer eurózónás bank felügyeletét. A németek ugyanakkor a hatékony és hiteles felügyeletre hivatkozva nem szeretnék, ha az EKB közvetlenül felügyelne minden bankot – köztük a komoly politikai befolyással bíró német tartományi bankokat. A németek szerint az EKB monetáris ágának hitelessége is múlhat a felügyeleti tevékenység sikerességén, ezért szikével kell elválasztani az intézményen belül a két tevékenységet.

Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter felszólalásában kitért arra, a felügyelet átadásához a Bundestag jóváhagyása is kell. – Senki sem hiszi el, hogy egy intézmény képes hatezer bankot felügyelni – közölte. A svédek pedig arra figyelmeztettek, az EKB ilyen méretű átalakításához elképzelhető, hogy szerződésmódosítás szükséges.

A hitelességre hivatkoztak a franciák és szövetségeseik is, de ők inkább az EU hitelességét féltik a piacoktól, ha nem sikerül a kitűzött időpont, azaz az év vége előtt megállapodni (a végleges egyezséghez az Európai Parlament is kell). A franciák a déli államok élére állva amellett kardoskodnak, hogy a lehető legtöbb bankot felügyelje közvetlenül az új mechanizmus.

Teszik ezt azért, mert bankjaik mérete miatt többségük automatikusan az EKB felügyelete alá esne, és talán abban is reménykednek, hogy hosszú távon Párizsba települ át Londonból az európai pénzügyi szektor. A délieknek azért lenne fontos – és az északiaknak azért nem sietős – az egységes felügyelet kidolgozása, mert ez a feltétele annak, hogy pénzintézeteiket közvetlenül az európai mentőalapból lehessen feltőkésíteni.

A britek követelése is még ütközőpont maradt: ők biztosan kimaradnak a bankunióból, de nem szeretnék, ha az új mechanizmus következményeképp az eurózóna képes legyen rákényszeríteni akaratát a brit pénzügyi szektorra. Ezért az egész unió pénzügyi felügyeleteit egyesítő Európai Bankhatóság (EBA) szavazati arányainak megváltoztatásáért küzdenek, amiben egyelőre még mindig nincs kompromisszum.