Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője keddi tájékoztatóján kifejtette, hogy a márciusi jegybankelnökváltást követő piaci turbulenciák elültével az év végig ismét erősödhet a forint, s kurzusa az euróval szemben 282-284 forintra is süllyedhet. Az év végére 5,25 százalékos alapkamatot várnak, ami egyben azt jelenti, hogy két 25-25 bázispontos csökkentés még benne van a pakliban.

A CIB-nél úgy vélik, a monetáris tanács kormánypárti delegáltak alkotta többsége érteni fog a tegnapi, 300 forintos “vészcsengő” megszólalásából, s most eltekint a 25 bázispontos csökkentéstől, ami azt jelenti, hogy marad az 5,75 százalékos szinten az augusztus óta egyenletes ütemben fogyatkozó alapkamat.

Ezzel azt deklarálná a monetáris tanács, hogy a 300 forintos euró már túl erős a magyar gazdaság (és költségvetés) számára. Ezt az elemzők többsége is így látja. Utóbbiak azonban nem bíznak a monetáris tanács bölcsességében, amit arra alapoznak, hogy az utóbbi időben rendre a piac óhaja szerinti döntést hozott a kormánypárti többség.

Ha a piac beárazta a kamatcsökkentést, a tanács nem állt ellen, megszavazta azt. S minthogy a piaci várakozások szerint a kamatcsökkentési ciklus folytatódik, s ez már meg is jelenik az eszközök árazásában, a tanács is eszerint fog cselekedni – ismerteti az eddig szokásos menetrendet Trippon Mariann. A mostani kamatcsökkentéssel elengedi a forintot a jegybank, s a piacok a 310-320 forintos szinteket fogják hamarosan tesztelni. A kamatpolitika hitelességének a fokmérője lehet tehát a mai kamatdöntő ülés.

S hogy mi lesz március harmadikától, az Trippon Mariann szerint nem Simor András jegybankelnöki megbízatásának lejárta után a Szabdság térre beköltöző új elnök személyétől függ elsősorban, hanem az általa képviselt monetáris politika minőségétől. A vezető elemző úgy látja, sok mozgástere a gazdaságélénkítésre nem lesz az új elnöknek, monetáris ámokfutásra tehát nem kell számítanunk.

A nagy jegybankok által előszeretettel alkalmazott nem konvencionális eszközök itthoni bevetése, szolgai lemásolása több kárral járhat, mint amennyi haszon remélhető tőlük – figyelmeztetett. Emiatt rendkívül körültekintően kell eljárni az eszközök kiválasztásakor és méretezésükkor. A legeredményesebb gazdaságösztönző eszköznek az tűnik, ha a jegybank olcsó, közép- és hosszútávú forrásokat bocsát a bankrendszer részére, amely azt alacsony kamatozással kihelyezi a vállalati szférába.

Emellé kamattámogatást is nyújthatna az állam. Azt viszont nagyon meg kell nézni, hogy az olcsó forrásokból ki részesülhet, a korábbi tapasztalatokból okulva nem szabad lobbiérdekeket figyelembe venni a pénzosztásnál, a pályáztatásnál. A lényeg, hogy munkahelyteremtő termelő beruházásokkal gazdagodjon a magyar gazdaság.

Trippon Mariann nem tartja valószínűnek, hogy az MNB az állampapírpiacokon vásárlóként megjelenjen, ennek rossz üzenete lehet a piac számára. Az sem megoldás, ha a jegybank kéthetes kötvényeinek kamatát csökkentik, esetleg el is törlik, vagy ha a bankoknak az MNB-nél elhelyezett kötelező tartalékára ezentúl nem adnak kamatot. Ezzel újabb nyomás alá kerülnének a bankok, akikkel a gazdasági fellendülés érdekében éppenhogy össze kellene fogni.

Persze mindennek az alapja, hogy a nulláról újra kell indítani a gazdaságpolitikát, mert a jelenleg látott ingoványban tartja az ország szekerét. Előbb a fordulatnak kell jönnie, amely aztán nagyobb mozgásteret enged majd a jegybanknak is, hogy a maga eszközeivel támogassa a kibontakozó gazdasági növekedést. Ha nincs fordulat, a jegybank önmagában nem képes életet lehelni a gazdaságba, ezt világosan kell látni.

Ami a MNB jelenleg 34 milliárd euróra rúgó devizatartalékainak sorsát illeti, a CIB elemzői nem tartanak attól, hogy a kormány stratégiai szövetségesévé váló új vezetés a nyakára hágna. Bárki kerül a jegybank élére, a devizatartalék fontosságával és forintvédő szerepével tisztában van. Rövid lejáratú adósságot lehet a devizatartalék terhére visszafizetni, ez nem veszélyezteti a stabilitást.