A gazdasági súlyának növekedésével párhuzamosan egyre nagyobb ellentétek feszítik Kínát, s ez komoly kockázatot jelent a világgazdaság egyik legfőbb hajtómotorjának számító ázsiai ország további gyarapodására. Kína mára egyértelműen a gazdasági hírek középpontjába került, lényegében a világ gyára lett, markáns gazdasági hatalommá nőtte ki magát, s katonai szempontból is a második számú erővé vált.

A kommunista ideológiával szemben a legvadabb kapitalizmus áll, a munkásokat lényegében kizsákmányolják, míg a politikai vezetés komoly vagyonokat halmoz fel. A világ más országaiból nézve egyáltalán nem átláthatóak a gazdasági és társadalmi viszonyok – foglalta össze kínai útjának tapasztalatait Vízkeleti Sándor, a Pioneer Alapkezelő vezérigazgatója.

A gazdasági növekedést egyértelműen az hajtotta, hogy a nagyon nagyszámú, mezőgazdasággal foglalkozó népességet az ipari termelés irányába terelték az exportigények kielégítése érdekében. A feszültségek pedig részben éppen ebből fakadnak. A városokba költözött képzetlen munkaerő migrációját ugyanis nem támogatja az állam. Ráadásul a városban élők jogaikkal sem rendelkeznek ezek a népcsoportok, többek között egészségügyi ellátásra sem jogosultak, vagy nem tudják iskolába járatni gyermekeiket.

Ezenfelül a városokba költözött falusiak a városiak bérének töredékéért dolgoznak. Ugyanakkor az is látszik, hogy a fogyó falusi népesség miatt egyre nehezebben tudják megoldani a lakosság ellátását. A kínai kormány egyik kitűzött célja éppen ezért, hogy modern farmgazdaságokat hozzanak létre.

Holott mindkét népcsoportra szükség van. A gazdaság növekedését ugyanis immár – a rengeteg beáramló tőkén és az ebből fakadó export mellett – a belső kereslet és beruházások felfuttatására alapozzák: városokat, utakat, plázákat, vasutakat építenek. Ahhoz, hogy ez valóban tartósan húzza a gazdaságot, olcsó forrást kell biztosítani a gazdaságnak, amely érdekében mesterségesen alacsonyan kell tartani a kamatokat.

A gazdasági bővülés fenntartása érdekében nem is véletlen, hogy a kínai pártvezetés új urbanizációs programot akar indítani, további városokat szeretnének építeni, ezzel kívánják növelni a fizetőképes vásárlóerőt, vagyis a belső kereslet növelésével kívánják a növekedést élénkíteni. Erre a súlypontáthelyezésre azért van szükség, mert az exporttermelésüket a világ a gazdasági válság miatt már nem tudja a korábbi ütemben felszívni – mondta Vízkeleti Sándor.

Az viszont már látszik, hogy az államnak nem lesz mindenre pénze, a bankok visszafogták hitelkihelyezéseiket. Pletykák sora szól arról, hogy az ingatlanberuházások finanszírozása miatt pénzügyi nehézségekkel küzdenek a regionális pénzintézetek. A gondok háttere, hogy a kínai emberek nem nagyon vesznek igénybe banki szolgáltatásokat, nem helyezik el pénzeiket pénzintézetekben.

A megoldást a tőkepiaci liberalizációban látják – fejtette ki Vízkeleti. A bankok helyett a tőkepiacról szeretnének forrásokat bevonni a vállalatok és a beruházások finanszírozására. Egyszerűbbé kívánják tenni a külföldi tőkebefektetők előtt a kötvényvásárlások lehetőségét. A globális hozaméhség közepén ez akár működhet is – jegyezte meg a szakember –, hiszen a globális befektetők most a nagyobb hozamot ígérő fejlődő országok piacai felé fordulnak.

Ugyanakkor a világ egyre szkeptikusabb Kínával szemben – többi között éppen az említett feszültségek miatt –, ami ennek a szándéknak a gátja lehet. A nagy elemzőházak szerint a következő hónapok, akár évek arról szólnak, szólhatnak majd, hogy folyamatosan vágják vissza az ázsiai ország növekedési előrejelzéseit, ami elbizonytalaníthatja a piaci szereplőket.

A kínai gazdaság eljutott arra a pontra, amikor alapvetően kell a struktúrákat átalakítani – jelentette ki Vízkeleti Sándor. Több sebből vérzik a rendszer. A következő évek kérdése lesz, hogy ezt az átalakítást meg tudják-e tenni, s tudnak-e ehhez elegendő forrást szerezni. Ebben a helyzetben egyéb régiók államainak hátradőlni, s arra építeni, hogy Kína a világot fogja finanszírozni, igen veszélyes magatartásnak látszik.