Csütörtökön megküldte a helyi munkaügyi központnak a szándéknyilatkozatot az 1500 fős tervezett létszámleépítésről az ISD Dunaferr vezetése, s egy ugyanilyen dokumentumot kaptak az érdekvédelmi szervezetek is, ezzel az elindult az elbocsátási folyamat – közölte lapunkkal az ügyet közelről ismerő forrásunk. Ezt követően lesz egy konzultációs időszaka szakszervezetekkel, ezek az egyeztetések valószínűleg már a jövő héten megkezdődnek– tette hozzá.

A tárgyalások lezárultával történhet meg a „nevesítés”, ekkor állhat össze az elküldendő dolgozók listája. Ahogy korábban a Népszabadságnak fogalmaztak: a leépítés első köre főként az adminisztrációs munkát végzőket  érinteni. Úgy tudjuk, a másfélezer elbocsátott 60-70 százaléka ezekben a munkakörökben dolgozókból kerül majd ki. Felvetésünkre, hogy a termelést a leépítés mennyiben érinti majd, annyit válaszoltak: a kohászathoz, a hideg- és meleghengerműhöz csak „nagyon óvatosan” nyúlnak hozzá. Ha a folyamatok a tervezetten zajlanak, akkor az első felmondóleveleket november elején kaphatják kézhez az alkalmazottak – tették hozzá. Úgy tudjuk, a szándéknyilatkozat szerint a központi cég, az ISD Dunaferr Zrt. 5064 fős állományából 890 főt küldenének el.    

A tulajdonosok szándékait múlt pénteken először ismertető levélben igencsak rossz gazdasági képet vázoltak fel. A gondok alapvető forrása, hogy a cég piacain a kínai gyártók hatalmas konkurenciát támasztanak, lenyomják az árakat, ezzel elviszik a megrendeléseket, miközben a logisztikai költségek folymatosan növekednek. Ez nem csak a Dunaferrnek, hanem a teljes európai acéliparnak fejtörést okoz. A vállalat veszteségei csak az elmúlt két évben mintegy 50 milliárd forintra rúgtak, annak ellenére, hogy a kapacitásokat csaknem teljesen kihasználták. A hatékonysági mutatók mégis csapnivalóak a magyar vállalatnál. Az egy főre jutó késztermékkibocsátás évente 240 tonna, miközben ugyanez az európai átlagos mutató 350 tonna – állítják a levélben.

Mindezek tükrében aligha meglepő, hogy a gazdasági számítások is azt mutatják: a következő hónapokban a vasmű bőven veszteségesen működik majd, s a harmadik negyedévben az Ebitda -3,5 milliárd forint lesz. (A dokumentum szerint a Dunaferr tartozásai – június végére – csak az anyavállalat felé meghaladják a 65 milliárd forintot.)

A levélben közlik:semmiképpen sem szeretnének azon gyártók közé tartozni, amelyek az acélipar szűkülése miatt kénytelenek lesznek lehúzni a rolót. Ilyen üzem bőven lesz Európában a következő öt évben – állítják a tulajdonosok. Ennek elkerülése érdekében teszik meg most ezeket a lépéseket. A vállalat működési struktúrája azonban változatlan, a folyékony fázisra épülő felépítés fennmarad. Ezért is kívánják az 1-es kohót felújítani.

Az írás állítása szerint a „létszám optimalizálás” körülbelül ötmilliárd forintos költséggel jár majd, ám abban bíznak, hogy ez a jövő év első negyedévétől már mintegy kétmilliárd forint megtakarítást tesz lehetővé, így 2014 második felére már megtérülhetnek ezek a kiadások. Ez persze papíron jól mutat, ám a szakszervezetek azon állításáról sem szabad megfeledkezni, hogy szerintük egy ilyen mértékű elbocsátás már a társaság működését veszélyeztetheti. Ezzel szemben áll Evgeny Tankhilevich, az ISD Dunaferr vezérigazgatója egy közelmúltbeli sajtóeseményen tett ironikus megjegyzése, miszerint mikor elfoglalta hivatalát, olyan érzése volt, hogy a cégnél többen gyártanak papírt, mint acélt.

Dunaferr,