Egyszerre volt úttörő és termékeny elméletalkotó, valamint az egyik legnagyobb tanáregyéniség, akit a közgazdaságtan valaha is ismert - méltatta egykori tanítványa, Ben Bernanke, a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnöke.

Paul A. Samuelson

- Egyszerűen átírta a gazdaságelmélet jórészét - állt még 1970-ben a stockholmi Nobel-bizottság méltatásában, amely hangsúlyozta az analitikus szemlélet beemelését a tudományterületre. A Chicagói Egyetemen és a Harvardon tanult, majd 26 évesen doktorált Samuelsont a neokeynesiánus közgazdaságtan egyik alapító atyjának tartják, aki az államháztartástantól a makroökönómiáig több szakterületen is maradandót alkotott.

17 évesen nyűgözte le először közgazdasági témájú előadás. 1940-ben kezdett tanítani a Massachusetts Institute of Technology-n. Már igen fiatalon, több mint hatvan éve olyan, a közgazdasági szemléletet forradalmasító megoldásról vált ismertté, mint amikor a Le Chatelier-Braun-elvet, a legkisebb kényszer természettudományos elvét saját szakmájában alkalmazta, a gazdasági egyensúly meghatározására.

Részben az ő nevét őrzi a Balassa-Samuelson-hatás néven ismert jelenség is, amelyet a közép-kelet-európai modellváltások kapcsán is gyakran használnak hivatkozásként a feltörekvő gazdaságokban végbement termelékenységnövekedés, illetve az ezzel járó fokozott inflációs hatás leírására.

Az először 1948-ban megjelent Közgazdaságtan című munkája egyetemi bestsellerré vált, egyes kiadásai 300-300 ezer példány felett fogytak. Ma a tizenkilencedik változatnál tart, több mint négymillió eladott példánnyal. Mintegy negyven nyelvre fordították le. Az első tizenkét kiadás egyedül Samuelson munkája, míg a hazánkban is közkézen forgó verziót már szerzőtársa, William Nordhaus aktualizálta.

Amerikai elnökök, így Dwight D. Eisenhower és John F. Kennedy tanácsadójaként is működött. A családi örökség tovább él: unokaöccse Larry Summers, Barack Obama mostani vezető tanácsadója, Bill Clinton elnök egykori pénzügyminisztere.