Átalakítja a kormány az uniós pénzek elosztásának és pályáztatásának rendszerét. „Az eddig főszerepet játszó, de a 8000 milliárd forintos kerettel csődöt mondott Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a jövőben háttérbe szorul, az irányítást decentralizálják, és az szaktárcákhoz helyezik” – írta egy decemberi kormányhatározatból kiindulva az Index. A jogszabály ezt úgy fogalmazza meg, hogy a változások eredményeként tud majd érvényesülni a központi koordináció mellett az ágazati szakpolitikáért felelős tárcák tervező és irányító szerepe.

Hasonló elvek alapján már működött az uniós forrásokért felelős intézményrendszer, így osztották szét a 2004–2006-os támogatási keretet, s ennek szellemében kezdődött el a 2007–2013-as, jelenleg is tartó programozási időszak előkészítése is. Akkor azért kellett megerősíteni az NFÜ-t, illetve annak különböző néven működő elődjeit, mert a szakpolitikai érdekek egymásnak ellentmondtak, a tárcák csak nagyon nehezen tudtak megegyezni abban, hogy kinek mennyi pénz jusson, és igazából az a minisztérium jött ki jobban a csatából, amelyiknek nagyobb volt az érdekérvényesítő képessége.

A kormányváltás idejére már egy olyan NFÜ-t kapott a Fidesz, amelyet évek óta erősítettek, s amely teljes egészében átfogta a fejlesztési források kezelését. Szakértők szerint semmi másra nem volt szüksége a szervezetnek, mint egy erős, menedzser szemléletű vezetőre, aki képes lett volna felpörgetni az intézményrendszert, és erős kézzel irányította volna a pénzek kifizetését. Ez lett volna Petykó Zoltán, a jelenlegi elnök. Csakhogy a 2008 végén kitört pénzügyi válság világossá tette, hogy a magyar gazdaságban – úgy a kormányzatnak, mint a vállalkozásoknak – nem nagyon van más esélyük a fejlesztésekre, mint hogy a közösségi támogatásokat használják.

Azaz az NFÜ és a benne lévő pénz nagyon fontos lett a kormánynak. Ezért aztán a szervezet fölé helyezték a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, s Molnár Ágnes államtitkár gyakorlatilag átvette az irányítást, stratégiaalkotóként pedig megjelent a Nemzetgazdasági Minisztérium. Az alapvetően kettős vezetés (NFÜ–NFM) hatása meglátszott az intézményrendszer teljesítményén is, mert hiába születtek sorra a pénzek kifizetésének gyorsítását irányozó jogszabályok, mégsem lehetett a gazdaság számára is látványos eredményekkel büszkélkedni, azaz a pénzeket nem igazán sikerül hatékonyan költeni.

Olyannyira nem, hogy tavaly úgy döntött Orbán Viktor miniszterelnök, hogy megint centralizál, és mindenki feje fölé helyezi a maga vezette Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottságot, benne Lázár Jánossal, Matolcsy Györggyel, Németh Lászlónéval. Mint a munkatempójukról mondta, „ülünk négyen az asztalnál, és sorra hozzuk a döntéseket”. Így érkeztünk el tavaly decemberig, amikor mindenki nagy meglepetésére a 2014–2020-as uniós pénzügyi időszak főtárgyalója – azaz aki kijárja, hogy mennyi támogatás jusson Magyarországnak – Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, azaz helyette Cséfalvay Zoltán államtitkár lett.

Csepreghy Nándor, az NFM kiemelt fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkára lapunknak elmondta, szerinte a decemberi kormányhatározat nem arról szól, hogy mi lesz az NFÜ-vel, sőt mint mondta, szó sincs arról, hogy a szervezetet csonkolnák, tömegesen küldenének el embereket, vagy a különböző minisztériumokhoz helyeznék át őket. A jelenlegi programozási időszak ugyanis 2013, valójában pedig 2015 végéig tart. Addig pedig a kormány nem akar olyan változást, ami fennakadást okozna a végrehajtásban.

Az új intézményrendszer – amelyet már a kormányváltáskor megígért Orbán Viktor – a 2014–2020-as programozási időszakra vonatkozik, s az átalakítás célja a források hatékony felhasználása. Január 31-ig pedig a többi között arra kell javaslatot letennie Lázár Jánosnak és az érintett tárcák vezetőinek (NFM, NGM, EMMI, VM, ME), hogy a következő időszakban hogyan képzelik el az intézményrendszert. A gondolkozás valóban afelé mutat, hogy az irányító hatósági feladatok – amelyek a többi között az egyes operatív programok feletti irányítást és végrehajtást jelentik – átkerülnek az ágazatokért felelős államtitkárságokhoz, s mellettük lenne egy központi koordináló szervezet is. Hogy ez az NFK lesz vagy valami más, az még nem dőlt el.

A pontos részletek kidolgozása csak az után kezdődhet, ha már megvannak a határozott irányok. Szerinte tehát korai leírni az NFÜ-t, de valójában nem is az intézményrendszer a legfontosabb része a készülő anyagnak, hanem hogy milyen arányban oszlanak majd meg az uniós források, illetve milyen célokra kívánjuk azokat felhasználni.