Meghagyta 0,25 százalékon az eurózóna irányadó rátáját csütörtöki ülésén az  Európai Központi Bank (EKB). A Bloomberg körkérdésére válaszoló elemzők negyede várt csupán kamatcsökkentést az EKB ülésétől, a többség inkább arra számított, hogy egyéb módszerekkel próbálja meg a kormányzótanács támogatni a növekedést, amely szerény ütemű, miközben a munkanélküliség továbbra is rendkívül magas, 12 százalékos, de 25 százalék körüli Görögországban és Spanyolországban. Az infláció viszont túlságosan alacsony, 0,8 százalékos, vagyis jóval elmarad az EKB kétszázalékos céljától.

Ez az inflációs ütem egyes szakértőkben deflációs félelmeket ébreszt, s olyan nagy bankok, mint a Barclays, a Morgan Stanley vagy a a JPMorganChase aggódnak is, hogy Európa követheti a rossz japán példát és a stagnálás hosszúnak ígérkező korszaka felé sodorja magát. A hasonló jelenségek között említik, hogy a gazdaságot ért sokkok után lassú a növekedés, a bankok nem hiteleznek, a valuta erősödik, s a jegybank monetáris politikáját nagy viták övezik.

A februári ülés után Mario Draghi jegybankelnök azt mondta, hogy az EKB-nak még több adatra van szüksége. Sejteni engedte, hogy a márciusi találkozón áttekintik az új előrejelzést, amely 2016-ra is kitekint, kiderül, hogy a feltörekvő piaci feszültség csillapodik-e, s miként zárta a múlt év negyedik negyedét az eurózóna gazdasága, milyen körülmények között kezdte meg az idei esztendőt.

Az adatok inkább kedveznek az EKB-nak, s még az is elképzelhető, hogy Draghi nem jelent be semmit. Ez persze csalódást okozna a piacokon. A friss beszerzőimenedzser-index 2011 közepe óta a legmagasabb értéket mutatja. A hangulati, bizalmi indexek javulnak. A negyedik negyedévet a vártnál kissé kedvezőbb eredménnyel zárta az eurózóna, a nemzeti össztermék 0,3 százalékkal emelkedett, igaz elsősorban a német gazdaságnak köszönhetően, de a francia, a holland és az olasz is mintha kicsit jobb formát mutatna. Az infláció pedig februárban 0,8 százalékra gyorsult a mélypontnak tekinthető korábbi 0,7 százalékról, az élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított maginflációs mutató pedig egy százalékra gyorsult.

Ez enyhíti az EKB-ra nehezedő nyomást. A feltörekvő piaci vihar is mintha elült volna, s az ukrán válság megoldására tett erőfeszítések is egyelőre is biztatóak. Ez is tüzeli az európai piacokat. Ráadásul a deflációról inkább vita zajlik, a félelmeket sokan alaptalannak tartják. A februári ülésen Mario Draghi is hosszasan beszélt arról, szerinte miért nem vethető össze az európai helyzet a japánnal. De hasonlóan nyilatkozott Jean-Claude Trichet volt jegybankelnök és például Erik Nielsen, az UniCredit londoni irodájának vezető közgazdásza.

Ellenben a Morgan Stanley 35 százalékos deflációs kockázatot lát, a Barclays mutatója is emelkedik. Az EKB kormányzótanácsának osztrák tagja, Ewald Nowotny azt mondta a napokban, hogy a gazdasági teljesítmény javulásával párhuzamosan az inflációs pálya is korrigálja magát. Benoit Coeure igazgatósági tag viszont lát veszélyt, ha az inflációs várakozások is mérséklődnek. De egyelőre nem ez a helyzet.

A csütörtöki döntés előtt a Bloomberg által megkérdezettek negyede arra számított, hogy az EKB elszánja magát és 0,1 százalékra viszi le az irányadó kamatot és negatív kamatot állapít meg a kereskedelmi bankok nála elhelyezett betéteire. A cél az lenne, hogy a töretlenül csökkenő hitelezési kedvet valahogy élénkítsék – ezt szolgálja majd a bankok átvilágítása is – , s hogy az eurózóna pénzügyi piacának töredezettségét enyhítsék. Sokkal könnyebb olcsón hitelhez jutni Németországban, mint például Olaszországban.

A bankokat szorongatják, hogy mérlegeiket tegyék tisztába, s a pénzintézetek igyekeznek visszafizetni az EKB-tól felvett középlejáratú hiteleket. A pénzkínálat nem bővül, mind az egy-, mind a háromhavi bankközi kamatok megemelkedtek, ami lényegében monetáris szigorítást takar, egy olyan időszakban, amikor laza viszonyokra volna szükség.

Nagy várakozás előzi meg Draghi sajtóértekezletét. Vajon az EKB elszánja-e magát, hogy a korábbi állampapír-vásárlási program hatásait nem semlegesíti, vagyis bennhagy a rendszerben 175 milliárd eurót, aminek kicsapását 2010-ben azért ígérte meg egyébként, nehogy tüzelje az inflációt. Ám most a Bundesbank is egyetértene egy ilyen lépéssel. További intézkedésként szóba jöhet, hogy mérséklik a bankok tartalékolási kötelezettségét, vagy újabb hosszabb lejáratú kölcsönöket ajánlanak a bankoknak.

Vagy serkentik az eszközfedezetű értékpapírok piacát, elsősorban a kis- és középvállalatok hitelezésének élénkítésére. Az EKB dönthet úgy, hogy maga is vásárol ilyen egybecsomagolt, eltérő kockázatokat takaró papírokat – amelyeket egyébként sokan a pénzügyi válság kirobbanásáért tesznek felelőssé -, vagy elfogadja őket refinanszírozási műveletek során fedezetként.

Decemberben az EKB úgy látta: idén 1,1, jövőre 1,5 százalékkal bővülhet az eurózóna gazdasága, az infláció pedig 1,1 és 1,3 százalék lesz. Ma 2016-ra is előretekint. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) is csupán egyszázalékos növekedést vetít előre 2014-re, s ez az ütem a harmada az amerikainak.