Egy hónappal azután, hogy történelmi mélypontra, 0,5 százalékra vitte le a kamatot az EKB, alig akadt elemző, aki újabb metszésre számított volna. S a csütörtöki ülésről kidaott rövid közlemény megerősítette: nem változik a kamat. Az EKB kormányzótanácsának mai ülésén valószínűleg módosították a gazdasági előrejelzést, ez később derül ki, de a megfigyelők szerint Mario Draghi elnök a délutáni sajtóértekezletén arra tereli majd a figyelmet, hogy az év hátralévő részében lassú fellendülés várható, így nincs szükség egyelőre újabb kamatcsökkentésre.

Nem mintha az eurózóna gazdasága nem szorulna további támogatásra. Az infláció májusban 1,4 százalékos ütemre lassult, vagyis jóval elmarad a jegybank által megcélzott kétszázalékos szinttől, a munkanélküliség 12,2 százalékos, s egyre emelkedik.

Az Eurostat a héten megerősítette korábbi előzetes becslését, hogy a valutaövezet együttes nemzeti összterméke (GDP) 0,2 százalékkal zsugorodott az első negyedévben a megelőző háromhavi periódushoz képest, amikor azonban 0,6 százalék volt ez az adat. Vagyis a térség továbbra is recesszióban van, de a hanyatlás üteme mintha csökkenne. Erre utalt a szintén e heti számsor a feldolgozóipar teljesítményéről. Az ágazatot még mindig a visszaesés jellemzi, de annak mértéke kisebb az elemzők által vártnál. A kiskereskedelmi forgalom azonban változatlanul mérséklődik. Az euró viszont újra erősödik a dollárral szemben.

A kamatváltoztatás elenyésző hatása amúgy is nagy fejtörést okoz a jegybankároknak. A pénzügyi piacok töredezettsége miatt például a spanyol és az olasz cégek alig jutnak hitelhez, olyan drága a kölcsön. Különösen a kis- és középvállalkozók számára, akik tömegesen mennek tönkre, zárják be a boltot, holott az eurózóna állásainak 75 százaléka ebben a vállalati körben keletkezne. Amúgy a héten jelentették be, hogy Németország egymilliárd euró hitelt nyújt a spanyol kis- és középvállalati szektornak.

Elemzők úgy értékelnek, hogy a májusi döntés óta kicsit lehiggadtak a kedélyek a valutaövezetben, s az EKB inkább kivárásra játszik. Az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfői e hónapban tartanak újabb csúcstalálkozót, amelyen Mario Draghi is elmondhatja, akár zárt ajtók mögött, milyen eszközök vannak még a tárházban, s mit kellene tenniük a tagállamok kormányainak. Utóbbihoz kapott némi közvetett támogatást a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) is, amely a héten tette közzé véleményét a francia és a német gazdaságról. Előbbi számára a szerkezeti reformok folytatását írta elő, miközben recessziót prognosztizált erre az évre. Míg Berlin esetében azt tartaná megnyugtatóbbnak a nemzetközi pénzügyi szervezet, ha a kormány nem húzná túl szorosra a költségvetést, az eurózóna egészének helyzetére is tekintettel.

Néhány ötletet már elővezetett Mario Draghi, nagy lelkesedés ezeket a gondolatokat azonban nem fogadta, s kérdés, hoznának-e eredményt magukkal, ha megvalósulnának. Alaposan felborzolta a kedélyeket például, hogy az EKB esetleg a bankoktól szedne díjat, ha betétet akarnak elhelyezni nála, vagyis negatív betéti kamatot számítana fel a frankfurti intézmény, hogy előmozdítsa a hitelezést. A másik, mára szinte hamvába holt felvetés, hogy élénkíteni kellene a jelzálog-hitelezésre épülő, úgynevezett eszközalapú értékpapírok piacát, vagyis azt a pénzügyi termékcsoportot, amelynek túlburjánzása végül is a válságot elindította az Egyesült Államokból. Az európai esetben viszont ezt a kevéssé fejlett piacot éppen a kis- és középvállalkozások hitelezésének serkentésére használnák fel, amihez szükség lenne az Európai Beruházási Bank vagy az európai mentőalap (ESM) garanciájára is. Még az is felmerült, hogy maga az EKB vásárolja ezeket az értékpapírokat, de mintha a javaslat lekerült volna a napirendről.

Erre abból következtetnek a megfigyelők, hogy az EKB inkább a bankok megtisztítására szólít fel, a mihez a kormányok részvételére, elkötelezettségére is szükség lesz. Minthogy az EKB az új egységes felügyeleti rendszer központi elemévé válik, szeretné látni pontosan, mi a helyzet, ám annak tisztázására, hogy mégis miként kellene megtisztítani a bankokat a rossz hitelektől, a mérgezett eszközöktől, 2014-ig várni kell, amikor az Európai Bank Hatóság (EBA) közreműködésével újabb stressztesztet hajtanának végre. Ezzel persze az egész folyamat elhúzódik. Igaz, közben Párizs és Berlin értésre adta, miként képzelné el az egységes szanálási rendszert, amely az új felügyelet mellett része lenne a bankuniónak, s az indítvány számos ponton ütközik azzal, amit az Európai Bizottság előterjesztett. A testület azt szorgalmazza, hogy ő legyen a döntéshozó, s ő határozhassa meg, hogy mely bankokat kell bezárni, átalakítani, szétvagdalni, méretében csökkenteni.

A részvénypiacok közben elbizonytalanodtak. Miután a válság előtt már megmászott csúcsokat újra meghódították, ijesztő módon zuhannak vissza, mert a befektetők ellentmondásos nyilatkozatokat hallanak. Az Egyesült Államokból hol azt, hogy hamarosan vége a mennyiségi könnyítés, azaz a nagy pénzteremtés korszakának, hol azt, hogy semmi vész, az akció folytatódik, mert a gazdaság állapota azt megkívánja. Tokióban a Nikkei index kéthavi mélypontra esett, mert az élénkítő gazdaságpolitika e héten meghirdetett harmadik csomagjából hiányoztak a részletek, s mert nem lehet tudni, mi zajlik Amerikában és az eurózónában. S közben a kínai adatok is inkább kiábrándítóak, mint bátorítóak.