Az euró atyjaként tisztelt Lámfalussy Sándor professzor tiszteletére második alkalommal megszervezett konferenciát felvezető beszédében Matolcsy György felelevenítette a 2010-es dilemmát, amikor is arról kellett döntenie az új kormánynak, hogy ortodox vagy unortodox eszközök alkalmazásával küzdjék le a válságot. Hamar felismerték, hogy a hagyományos módszerek használata bukásra ítélné a kilábalási folyamatot, s a következő évek sikere azt bizonyította, hogy a nem konvencionális gazdaságpolitika eredményes volt.

Ehhez három fő tényező kellett: egyrészt a strukturális reformok végrehajtása, másrészt a foglalkoztatás jelentős bővítése, harmadrészt az előző kettő eléréséhez elengedhetetlen politikai stabilitás. A magyar sztori sikeres volt, rákényszerültünk saját utunk megtalálására, és a számok azt mutatják, hogy biztató jövő előtt állunk – mondta Matolcsy György. Szerinte most azt kell vizsgálni, hogy milyen narratívát tudunk felvázolni Európa számára.

Benoit Coeuré előadásában az Európai Monetáris Unió, az EKB, és a EU-tagállamai előtt álló kihívásokról beszélt. Emlékeztetett a 2008-as nagy gazdasági-pénzügyi világválság egyik fontos üzenetére, miszerint a fiskális és monetáris politika szereplőinek egy világosan felállított keretrendszerben, feladatmegosztásban, függetlenül, a kompetenciák tiszteletben tartásával kell együtt dolgozniuk a fenntartható növekedés érdekében. Számos ország esetében a korábbi fiskális politikának költségvetési eszközökkel kellett rendet raknia a laza monetáris politika és az elnéző felügyeleti asszisztencia mellett megroggyanó bankrendszer talpra állításában. Mindez fordítva is igaz, számtalan esetben a fiskális tévedések orvoslása, kármentés folyt monetáris eszközökkel.

A kormányok dolga ügyelni a szigorú adósságszabályok betartatására és a szerkezeti reformok végrehajtására. Ezekről nem elég csak beszélni, véghez kell vinni őket – húzta alá, hozzátéve: ahol sokktűrő a gazdaság, ott nincs szükség fiskális beavatkozásra sem.

Az euróövezetben rendkívül nehéz az összhang megteremtése, 19 pénzügyminiszter, ugyanennyi gazdasági miniszter és nemzeti bank sokszor eltérő érdekeit kell összehangolni, koordinálni. Ehhez kell a világos keretrendszer lefektetése, a prioritások meghatározása, és az intézményrendszerek nemzeti sajátosságra is ügyelő függetlenségének garantálása. Hagyják a nemzeti bankokat dolgozni, hogy szakmai döntéseikkel segítsék a gazdaság előbbre jutását – nyomatékosította Benoit Coeuré.

A konferencián a Lámfalussy-díjat elsőként elnyerő osztrák jegybankelnök is felszólalt. Ewald Novotny a vasfüggöny lebontása óta eltelt 25 év hatalmas politikai és pénzpiaci változásait vette sorra. A régió országai szépen, de eltérő dinamikával növekednek, igaz, a 2008-as válság után lelassult a felzárkózás. Amíg az euróövezetben a stagnálás sem elképzelhetetlen, a régió növekedési pályán marad, a tempó azonban hosszabb távon lassabb lehet a reméltnél. Ez a konvergenciafolyamat elhúzódásához vezethet.

Amennyiben a régió a fejlett országoknál csupán évi egyetlen százalékkal nő gyorsabban, akkor csak 2060-ra érhetjük utol a fejlett nyugati országokat – idézett egy nem túl optimista prognózisból Ewald Novotny. A folyamat felgyorsítása érdekében a régió országainak az eladósodás ellen fel kell erélyesen lépniük: a beruházásokat, hitelezést erőltetnünk kell, ehhez nélkülözhetetlen az intézményi biztonság, a jogállamiság és a tulajdonjogok egyértelmű tiszteletben tartása. Bátor reformok kellenek, európai és nemzeti szinten is. Ha ez megvan, a következő 25 év ugyanilyen sikeres lesz – zárta beszédét az osztrák jegybankelnök.