Tavaly augusztusban az amerikai hosszú távú szuverén adósság leminősítését követően pánik tört ki a pénz- és tőkepiacokon, a dollár hatalmasat gyengült, a kötvényhozamok meredek növekedésnek indultak, s a tőke menekülni kezdett a tőzsdéről, olyan biztonságos menedéket keresve magának, mint a svájci frank vagy az arany. A New York-i tőzsde vezető indexe, a Dow Jones a leminősítés bejelentését követő első kereskedési napon 635 pontot zuhant.

A trader reacts during early morning trading at Frankfurt's stock exchange August 8, 2011. European shares slipped on Monday continuing their two-week slide after Standard & Poor cut the U.S. prized AAA credit rating by one notch, with miners the worst performers. But losses could be limited after the Group of Seven leaders said they were "ready to take action to ensure stability and liquidity in financial markets" and the European Central Bank is to extend its bond buying support. REUTERS/Kai Pfaffenbach

Egy évvel a történelmi esemény után olybá tűnik, mintha a leminősítés ténye meg sem történt volna. A dollár visszanyerte erejét, 6 százalékkal erősödött a legfontosabb valutákból összeállított korsárral szemben. A Dow Jones index visszatért az 1600 pontos régióba, s 14 százalékkal van feljebb az egy évvel ezelőtti szintjénél, és az arany jegyzése szinte ugyanoda ment vissza, mint ahol azon a nevezetes napon tanyázott.

Az irányadó tízéves lejáratú kötvény hozama a 2011. augusztus 5-én mért 2,58 százalékról mára 1,57 százalékra süllyedt. A dollár megőrizte vezető szerepét a világkereskedelemben, az elszámolásoknál még mindig a zöldhasút részesítik előnyben a gazdasági szereplők, ami az állandó kereslet révén egyúttal bizonyos fokú védelmet is nyújt számára egy drasztikus árfolyamzuhanás ellen.   

Az egy évvel ezelőtti események súlyosabb következményekkel is járhattak volna, de a másik két nagy hitelminősítő – a Moody’s Investors és a Fitch Ratings – csak verbálisan fenyegette meg az Egyesült Államokat, és nem követte a Standard and Poor’s példáját. Azaz bennük meg sem fordult, hogy az Egyesült Államok ne tudná időben és kamatostul visszafizetni gigantikus méretű és azóta is folyamatosan gyarapodó adósságát.

A probléma fő forrása a politika megosztottságában, a demokraták és a republikánusok közötti gyakran állóháborúba torkolló csatározásokban keresendő az S & P szakértői szerint. A leminősítést is azért adták, mert nem láttak rá garanciát, hogy közös támogatottságot élvező és végrehajtható tervet raknak le az asztalra az államadósság csökkentéséről.

Egy évvel később, az elnökválasztási kampány közepette a megosztottság még erősebb. Az állami kiadások és az adóbevételek között tátongó lyuk betömése megoldhatatlan feladatnak látszik. Az adósságállomány a szeptember 30-ával záruló költségvetési évben 1100 milliárd dollárral hízik, ennyi adódik hozzá a 11.100 milliárd dolláros meglévő tételhez.

A pártoknak az év végéig meg kell egyezniük egymással a fenntartható adósságkezelés kérdésében, mert ha ez nem sikerül, akkor 600 milliárd dollár értékű adóemelést és költségvetési kiadáscsökkentést kell végrehajtaniuk január elsejével. Ez viszont szinte biztos, hogy recesszióba taszítaná a világ legnagyobb gazdaságát.

A befektetőket azonban még ez a reálisnak tűnő veszély sem riasztja el a megbízhatónak tartott amerikai állampapírok vásárlásától, ezt a rizikót ugyanis sokkal kisebbnek látják, mint amekkorát az euróövezeti adósságválság rejt magában. A befektetők „büntetőkamattal” sújtották a spanyol és olasz állampapírokat, a kockázati prémiumokkal terhelt kötvények eladása egyre nehezebbnek tűnik, s a piac egyelőre arra vár, hogy az európai közös válságkezelő mechanizmus mennyire lesz hatékony, a bajba került periferiális államok adósságpapírjaiból vásárolhat-e egyáltalán az euróövezeti alap.

A piacot már rég nem a görögök sorsa izgatja, ők az olasz és spanyol euróövezeti tagságot is már-már veszélyben látják. Az eurózóna széthullása beláthatatlan következményekkel járhat, ez senkinek sem áll az érdekében.

Jelenleg Európában kiáltanak a tűzoltókért, az amerikai államadósság finanszírozási oldalról évekre előre biztosítva van – mondta az Associated Press érdeklődésére Phillip Swagel, aki a Bush-kormányzat idején a Pénzügyminisztérium költségvetéssel foglalkozó részlegében dolgozott. Ő úgy látja, hogy ennek ellenére foglalkozni kell a kérdéssel, mert ha nem, akkor a Baby Boom-generáció nyugdíjba vonulása kezelhetetlen költségvetési helyzetet teremthet.

Mindenesetre a befektetők nem elsősorban az S & P döntései alapján tájékozódnak, noha a hitelminősítő értékelése bizonyos értelemben fogódzót nyújt a számukra. Nem az S & P-nél van a bölcsek köve, az amerikai államadósságról sem ő, hanem a piac mond ítéletet – hangsúlyozza Nigel Gault, az amerikai IHS Global Insight kutató közgazdásza. 

Szerinte a piac fogja rákényszeríteni az amerikai kormányt arra, hogy tegyen lépéseket az adósságállomány kezelésére, ez a felhívás nem a hitelminősítők felől fog érkezni – tette hozzá. Gault szerint mindazonáltal nem szabad a hitelminősítők jelzéseit figyelmen kívül hagyni, azok annyiban mindenképpen hasznosak, hogy a felszínen, melegen tartják a témát, amivel a politikusoknak is foglalkozniuk kell.