Ez lényegében azt jelenti, hogy a mostani 10 és 19 százalékos kulcsok helyére egyetlen kerülne. A mostani kulcsok között a határvonal 500 millió forintnál húzódik. A társaságok 90 százaléka pedig az alacsonyabb kulcs szerint adózik, vagyis a nagyjából 340-350 ezer cég közül, amely évente bevallást készít, 310 ezer a kisebb kulcsot használja.

Lapunk kérésére a céginformáció-szolgáltató Opten összegyűjtötte, hogy az elmúlt években hány társaság volt közvetlenül e szint alatt, illetve e fölött. A tízszázalékos kulcs 2010-ben végrehajtott, jelentős mértékű értékhatárának emelése után azt lehetett várni, hogy az 500 millió szint egyfajta „üvegplafont” fog képezni, vagyis a cégek mesterségesen e szint alatt fogják tartani az adóalapjukat. Az eredmények azt mutatják, hogy a 300 és 500 millió forint adóalap közötti eredményt kimutató cégek száma 2011-ben és 2012-ben jelentősen emelkedett, ám az e fölötti adóalapot kimutató vállalatok körében már nem történt hasonló mértékű csökkenés. E szerint egyáltalán nem álltak neki a tulajdonosok ketté darabolni a cégeiket annak érdekében, hogy mindkét új társaság az alacsonyabb kulcs alá kerüljön. Sőt az látszik, hogy az 500 millió és egymilliárd forint közti adóalapú cégek száma is nőtt.

A lapunk által kérdezett szakértők nem találtak magyarázatot arra, miért jelentkezett a cégeknél jelentősebb szintű adóaalapnövekedés, miközben az árbevételben hasonló trend nem volt tapasztalható. Elvileg tehát meg lett volna a lehetőség arra, hogy a vállalatokat feldarabolják az adóterhelés csökkentése érdekében – mondta Hegedüs Sándor, az RSM DTM partnere. Ám a tényleges adóterhelés nem volt sokkal magasabb a felső kulcsban, hiszen a társaságok itt már valószínűsíthetően jelentős fejlesztési, valamint sport és előadó-művészeti adókedvezményeket is érvényesítettek. Szinte mindegy, hogy akár 300 vagy 1500 millió forint adózás előtti eredményt nézünk, az látszik, hogy a valós – vagyis a megfizetett – adókulcs tíz százalék alatt maradt, akadt ahol ez csupán hat százalék körül volt. Mindez azt jelenti, hogy nem volt igazán nagy jelentősége annak, hogy a cégek eredetileg milyen adókulcshoz tartoztak.

Ezek fényében érdekes lesz, hogy a kormány mit fog kezdeni a stabilitási törvény megfogalmazta előírással, s hova lövi be az egy kulcsot. Ha tartani akarják a korábbi évek adóbevételét – 322 milliárd forintot fizettek a cégek az elmúlt évben –, akkor nem valószínű, hogy a 19 százalékos kulcsot vinnék le tízre. Rá adásul ennek még negatív üzenete is lenne, hiszen jelentős adóbevételről mondana le a költségvetés, és ebből a kis- és középvállalkozói szektor egy fillér hasznot sem húzna. Elvileg az volna a logikus, ha az egyetlen kulcs valahol 10 és 19 százalék között lenne, ám ennek még nagyobb felzúdulás lenne a következménye.

A kisebb cégek adóztatása ugyanis jelentősen emelkedne – 15 százalékos kulcs esetében ötven százalékkal nőne a terhelés. Arról nem is beszélve, hogy a nagyvállalatok az eddig is érvényesített kedvezményeit a továbbiakban is megtartanák, amely kisebb kulcs mellett a mostaninál is kisebb terhelést hozna. Végül pedig az sem szól a 10 és 19 százalék közti terhelés mellett, hogy a kormány azt tűzte zászlajára, hogy itt lesz a legalacsonyabb az adók kulcsa. Attól függetlenül, hogy már a 19 százalékos kulcs sem magas uniós átlagban, egy ilyen versenyben 12-13 százaléknál nem nagyon lehetne magasabb kulcsot megállapítani. Cipruson és Írországban van viszonylag kis terhelés, 12 és 12,5 százalékkal.

Összességében a kormány akkor járna a legjobban, ha csöndben kivenné ezt a passzust a stabilitási törvényből, vagy ha a hatályba léptetést 2017-re tolná. Most ugyanis jól nem nagyon tudna kijönni ebből az ígéretből.