A kamatcsökkentési ciklus záróakkordjaként július végén 20 bázisponttal 2,10 százalékra mérsékelte alapkamatát a Magyar Nemzeti Bank (MNB), amelynek monetáris tanácsa egyben abbéli szándékát is kifejezte, hogy ezen a kamatszinten egészen a jövő év végéig nem is kíván változtatni. Természetesen attól nem zárkóztak el, hogy ha a lehetőségek megengedik, és a külső környezet is támogató marad, olykor nem játsszanak el egy-egy újabb kamatvágás gondolatával.

És ez – mint azt Matolcsy György a kamatdöntést követő sajtótájékoztatóján kifejtette – annak köszönhető, hogy a fogyasztói árindex tartósan a 3 százalékos jegybanki inflációs cél alatt marad, amelynek mértékét az idei évre nulla, jövőre pedig két százalékra teszi a jegybank elemzői gárdája. A jegybank egyedül az infláció alakulását követi szorosan, döntéseivel az árstabilitás fenntartása vezérli – szögezte le az elnök. Persze az sem baj, ha közben a forintárfolyam a helyén van – nem úgy, mint most –, és a gazdasági növekedés ösztönzését is támogatni tudják.

A monetáris tanács július végi kamatdöntő üléséről szerda délután közzétett rövidített jegyzőkönyv szerint 8:1 arányban döntöttek a 20 bázispontos kamatcsökkentésről. A 2,30 százalékos szint mellett egyedül Cinkotai János állt ki, ő permanensen a kamattartás mellett szavazott az idén. Magyarázatot igényel, hogy az eddigi 7:2-es többséggel meghozott kamatcsökkentések másik konzekvens ellenzőjeként fellépő Pleschinger Gyula most miért vágta sutba eddig hangoztatott elveit.

Olyan körülmény ugyanis nem merült fel, ami igazolná a pálfordulást. Mindenesetre ezt követően a monetáris tanács tevékenysége nem lesz reflektorfényben, noha a forintárfolyam katapultálása miatt némi proaktív kommunikációs tevékenység nem ártana – ha már a forint védelme másodlagos szempont a jegybank számára.

A jegyzőkönyv alapján nem nehéz Cinkotai Jánost azonosítani az alább elmondottakkal: „Egy tanácstag véleménye szerint Magyarországon már árstabilitás van és az infláció az előrejelzési horizonton várhatóan a jegybanktörvény alapján kitűzött inflációs céllal összhangban alakul. Véleménye szerint az alapkamat további csökkentése nem indokolt, a gazdasági növekedést pedig alig számszerűsíthető mértékben támogathatja, ami nem konvencionális jegybanki eszközzel, nevezetesen a Növekedési Hitel Programmal is támogatható. Ugyanezen tanácstag hozzátette, hogy az irányadó kamatláb további mérséklése a befektetői hangulat változása esetén pénzügyi kockázatot hordozhat magában, míg annak kedvező hatásai csak korlátozottan érvényesülhetnek.”