Égetik az olajmilliárdokat
Ali al-Naimi szaúdi olajminiszter mosolyogva mond le az extraprofitról Heinz Peter Bader / Reuters |
Rég nem övezte akkora érdeklődés az olajkartell ülését, mint a mostanit. S mint kiderült, az OPEC már nem a régi, érdekérvényesítő ereje erősen megkopott. A nyersolaj ára négyéves mélypontra, hordónként 76 dollár alá zuhant, amit egyrészről az amerikai palaformációkból egyre olcsóbban és egyre nagyobb mennyiségben kinyerhető olaj okozta piaci túlkínálat, másrészről a világgazdaság növekedésének lassulására reagáló alacsonyabb kereslet indokol.
A csütörtöki bécsi ülésen sokkal fontosabb volt, hogy az olajkartell jelezze, még ma is ő diktálja az árakat, noha részaránya a globális kitermelésből mára messze 40 százalék alá esett. Nem kérdés, hogy Szaúd-Arábia és az öböl menti országok számára a dominancia látható elvesztése kész csapással ér fel, ám az olyan szegényebb országokat, mint a költségvetését az olajbevételeire építő Nigéria, Algéria vagy Venezuela, egyenesen sokkolja. Nem véletlen, hogy utóbbi két állam olajminisztere a kitermelés radikális csökkentését szorgalmazta, míg iraki kollégájuk, Abel Abdel Mehdi szerint a 65–70 dolláros sáv még vállalható számukra. Rafael Ramirez venezuelai külügyminiszter viszont kétségbeesésében az Egyesült Államok felé szórta nyilait, mondván, az olajpalából való energiakinyerés végzetes klímaváltozást okoz, az árak kézzelfogható eróziójáról már nem is beszélve.
Az öböl menti országok abban reménykednek, hogy beindul egy önszabályozó mechanizmus, ami nem engedi az árak további zuhanását. Más kérdés, hogy a kartell tagjai önkéntes vállalást tesznek, azaz semmilyen konkrét információ nem lesz majd arról, hogy a rebellis államok túllépték-e a számukra az OPEC bécsi központjában megszabott napi kitermelési limitet. A Bloombergnek nyilatkozó szakértők szerint az olajár akár a 40 dolláros szintig is beszakadhat, ami durván százforintos üzemanyagár-csökkenést eredményezne idehaza.
Ennek azonban csak elvi lehetősége van, ugyanis az OPEC számára ez az árszint messze elfogadhatatlan. A tagállamok olajminiszterei mindenesetre úgy döntöttek Bécsben, hogy kivárnak, s bíznak a piac árkorrigáló szerepében. Hiába tehát az olajban „tocsogó” világpiac, a jelentős túlkínálat, ennek önkéntes alapon történő csökkentése egyelőre nem időszerű az érintettek szerint. Magyarra fordítva, azt jelenti, hogy nem érdemes sietni a tankolással.