A „rendkívüli bizonytalanság és lehetséges válság” okozta aggodalom jegyében készült el az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 2011-es Átalakulási jelentése. A közgazdászok, politikai döntéshozók és a térséggel foglalkozó újságírók számára egyaránt értékes információkat és összehasonlításokat tartalmazó, statisztikai adatok sokaságával illusztrált vaskos kötet megállapítja, hogy néhány kivételtől eltekintve a közép-kelet-európai feltörekvő gazdaságok a legutóbbi válság óta nem tudták utolérni a világ más térségeinek átalakuló országait.

Az eurózónában kialakult válságot megelőzően a növekedési kilátások optimizmusra adtak okot, most azonban úgy tűnik, a régiónak minden oka megvan arra, hogy egy újabb krízisre vértezze  fel magát.

A tanulmány részletesen kitér a 2008-2010-es válságnak az „egyszerű emberekre” gyakorolt hatására. Nyugat-Európához képest a háztartások sokkal nagyobb részének kellett még a legalapvetőbb fogyasztási igényeit is csökkentenie, beleértve az étkezési és egészségügyi kiadásokat. Az életszínvonal visszaesése a térségen belül különböző volt, Magyarországot, Bulgáriát, Lettországot sokkal inkább érintette, mint Fehér-Oroszországot, Lengyelországot és Oroszországot.

Az EBRD elemzői nagy figyelmet szenteltek annak a „talán a legkritikusabbnak” tartott kérdésnek, hogy a gazdaság megroggyanása aláássa-e a demokrácia támogatását? Meglátásuk szerint a régiónak az Európai Unióhoz csatlakozott országaiban 2006 óta mintegy tíz százalékkal esett vissza a piacgazdaság és a demokratikus intézmények iránti bizalom. Az EBRD helyzetképe meglehetősen borúlátó. Vezető közgazdásza, Erik Berglöf csekély vigaszt tud adni az „újabb szakadék szélén táncoló” régiónak, mely összességében ugyan ellenállóbbnak tűnik, mint 2008-ben volt, de a rá leselkedő veszélyek még súlyosabbak. Bizonytalan az is, milyen támogatást várhat a nemzetközi közösségtől?

Ami Magyarországot érinti, az analisták szerint az élénkülés a régióval való összevetésben gyengének számít, és a hazai kereslet továbbra is messze a válság előtti szint alatt stagnál. Hazánk változatlanul sérülékeny a külső sokkokkal szemben, a befektetők vonakodó kockázatvállalása miatt nehéznek bizonyulhat például a tőkepiaci hozzáférés.

A makrogazdasági érzékenységek enyhítésével, különösen a pénzügyi reform bevezetésével mégis megvalósulhat a 2-3 százalék közötti növekedési irány. A 2012-es év prioritásai között említi a jelentés a befektetői bizalom megőrzését szolgáló pénzügyi konszolidációs terv végrehajtását. Gondot kell fordítani a külföldi befektetésekkel szembeni „nyílt és részrehajlás nélküli” hozzáállásra.

Gyors és hiteles intézkedésekre van szükség a válságadók befejezése érdekében, és biztosítani kell a bankokat arról, hogy az állam nem avatkozik be a hitelszerződésekbe, aláásva a pénzintézetek tőkeállományát. A londoni székhelyű bankház „lényegesnek” tartja a jegybank függetlenségének tiszteletben tartását. Az elemzés kitér a befektetési klímát zavaró fejleményekre, mint a svájci frankban felvett lakáshitelek végtörlesztése, a magánnyugdíjpénztárak „államosítása”, stratégiai fontosságúnak tekintett vállalatok felvásárlása, stb., mindennek ellenére bizonyos export-orientált invesztorok számára változatlanul vonzónak tekinti Magyarországot.