Durvul a Fidesz titokzatos belvitája
Egyre harciasabb Lázár János Fidesz-frakcióvezető és Bencsik János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) energiaügyi államtitkárának vitája. A fegyelmezettségéről híres Fideszben több mint szokatlan adok-kapok elvileg az energiaárakkal kapcsolatos elméleti aggodalmakról szól. Ám a már-már gyalázkodó hangnem jóval fajsúlyosabb és egész más jellegű tényleges mozgatórugókat sejtet.
Ahogy az lenni szokott, már az első visszaütés sem volt előzménytől mentes. Lázár János november közepén önálló törvénymódosító indítványt nyújtott be arról, hogy ne lehessen kikapcsolni az áramszolgáltatásból azt, aki nem fizeti a számla mintegy felét kitevő úgynevezett rendszerhasználati díjat. A Fideszre jellemző módon ennek indoklása is unortodoxra - pénzügyi szempontból eléggé meghökkentőre - sikerült. A frakcióvezető szerint ugyanis, ha a nem fizetőket nem lehet kizárni, az növeli az ellátás biztonságát.
Hasonló eset játszódott le az év elején, amikor Lázár János egy ennél jóval bonyolultabb módosítóval ütötte ki a biztosítékot Bencsiknél. Akkor a nagyszámú visszaélésgyanús eset miatt a megújulóenergiás támogatások visszametszését indítványozta. Ez ellen Bencsik János - akkor elsőként - egy bejegyzés erejéig a Facebookon kelt ki. Utána a szaktárca elnyújtott, kínosnak tetsző egyeztetéseket folytatott Lázárral, melynek eredménye kompromisszum lett: Lázár visszavonta javaslatát, a tárca pedig átformálta és némileg valóban csökkentette a támogatásokat. Lázár szavainak - azon kívül, hogy mégis csak a törvényhozás kétharmados frakciójának vezetője - az a pletyka adott súlyt, hogy akciójával Orbán Viktor kívánságainak személyes közvetítését vállalta magára.
Az amúgy számos konferencián felszólaló Bencsik a területére bemerészkedő Lázár friss módosító javaslatának bírálatára is a Facebookot találta a legmegfelelőbb fórumnak. Úgy tíz nap gondolkodás után közzétette: "Az energiatermelés és -elosztás nem veszélytelen üzem, éppen ezért kerülendő a lehetséges következményeket figyelembe nem vevő indítványok beterjesztése az Országgyűlés elé. Miután magam arra szerződtem, hogy legjobb tudásom és lelkiismeretem alapján szolgáljam az országot, ezért a Lázár Képviselő úr által benyújtott indítványt támogatni nem tudom." Ezen túlmenően úgy vélte, Lázár javaslata "'nem döntheti romba a hazai villamos átviteli és elosztói hálozatot". Szakértők szerint ezzel nyilvánvalóan arra célzott, hogy ha a fogyasztók nem fizetik be a hálózat üzemeltetésének díját, akkor egy idő után a berendezések tönkremennek és megszűnik az áramszolgáltatás.
Noha az év elején Lázár először szintén harciasan visszavágott, most talán egy fokkal még durvábban válaszolt Bencsik bejegyzéseire. Az MTI tudósítása szerint hétfői sajtótájékoztatóján kérdésre válaszolva úgy fogalmazott: sajnálja, hogy van olyan kormányzati szereplő, aki a szolgáltatók oldalán áll. "Soha nem fogunk egyetérteni Bencsik képviselőtársammal, én a fogyasztók oldalán maradok, ő meg a szolgáltatók érdekeit képviseli. Nem tudom, hogy ez-e a munkája, ennek az értékelése nem az én feladatom" - jelentette ki. Hozzátette: a Fidesz-frakció többségi véleménye szerint Magyarországon a jelenleginél nagyobb védelmet kell biztosítani az áram- és gázfogyasztóknak.
Szavai szerint azon lepődött volna meg, ha a villanycégek azt mondják, jó az általa előterjesztett elképzelés, vagyis az, hogy "védjük a fogyasztókat". Felidézte: a közelmúltban is sok kezdeményezéssel élt a kérdésben, ám nem sok eredménnyel, ugyanis - mondta - nagyon erős az energialobbi, az energiaszolgáltatók pedig privilegizált helyzetben vannak.
Lázár János például elképzelhetetlennek tartotta, hogy Párizsban egy 80 eurós tartozás miatt 77 óvodás feje fölül kikapcsolják az áramot. Ez csak Magyarországon létezik - jegyezte meg. Azoknak a védőszabályoknak az érvényesítését szeretné elérni, amelyek az érintett szolgáltatók hazájában jól működnek - tette hozzá.
Azoknak, akik ezután Bencsik Facebook-oldalán lógva várták a választ, nem kellett csalódniuk. A reakció hamar megérkezett. "Lázár János nyilatkozatának stílusával nem szeretnék foglalkozni, hiszen tudjuk, a stílus maga az ember. Azt sem kívánom firtatni, hogy ki milyen érdekeket képvisel munkája során. Az én dolgom az, hogy a fogyasztók biztonsággal vételezhessék az energiát Magyarországon. Lázár János indítványa pedig ebben a formájában veszélyezteti ennek lehetőségét. Az én javaslatom az, hogy a szolgáltatásból történő kizárás csak az egészségügyi és bentlakásos szociális intézményekre vonatkozzon. Mindezt szívesen megbeszéltem volna Lázár Jánossal, de már értem, hogy miért nem keresett meg. Ő már eldöntötte, hogy soha sem fog velem egyetérteni. Ettől én még nyugodtan fogok aludni."
Egyelőre itt tartunk, de bizonyára számos további fordulónak lehetünk még tanúi. Ha a felek ezúttal nem akarnak megegyezni, akkor a tavaszi esettől eltérően bizonyára tényleg nem fognak. "Legrosszabb esetben" a frakció hoz egy törvényt, amit mindenkinek, így a kormánynak és a tárcának is be kell tartania. De ezt bizonyára még sok nyilvános vagy háttér-egyeztetés előzi meg.
Egyes szakértők szerint botorság lenne azt feltételezni, hogy a vita csupán két felelősen gondolkodó politikus természetesnek nevezhető filozófiai ellentétére vezethető vissza. A Fideszben az ilyet nem szokás a nyilvánosság elé vinni. Nagy valószínűséggel rendkívül nagy pénzügyi súlyt képviselő érdekszövetségek harcának a fagyos tengerből kilátszó apró csúcsát láthatjuk. Másrészt a Fidesz-viták természetrajzát figyelve ilyen csakis akkor alakulhat ki, ha Orbán Viktor nem teszi le a voksát egyértelműen egyik vagy másik irányzat mellett, ugyanakkor a felek irányába olyan gesztusokat tesz, melyekkel mindkettő maga mögött érzi őt. Mivel a Fideszben jelen állás szerint az van, amit a kormányfő mond, a vita alighanem csak akkor dőlhet el, ha Orbán Viktor egyértelműen állást foglal egyik vagy másik változat mellett.
És az előzmények tükrében Orbán Viktor ismételten inkább Lázár mögött állhat. A választásokat követően határozottan kirajzolódott a kormányfő energiaszolgáltatók elleni - nem túl kifinomult eszközökkel folytatott - harca az árak letörése avagy legalább szinten tartása érdekében. Igyekezett felszámolni a megcsontosodott, áremelést borítékoló belső reflexeket és képleteket. Mivel a végső szó az övé, sok esetben sikerült is keresztülvinni az akaratát.
A témáért, így az energiaárakért is felelős NFM ugyanakkor jóval vegyesebb képet mutat. Fellegi Tamás tárcavezető ugyanis határozottan a Fideszhez közel álló, az "elmúlt nyolc évben" megizmosodott gazdasági hátországhoz sorolható, melynek központi alakjaként a manapság egyáltalán nem nyilatkozó ex-pártpénztárnokot és APEH-vezért, Simicska Lajost tartják. Egykori tanáraként ugyanakkor legalább ilyen közel áll a kormányfőhöz. Orbán Viktor leplezetlen örömmel vette tudomásul, amikor Fellegi úgy döntött, a háttérből most kilépne a fényre.
Ilyen előzmények után viszont Fellegi Tamás kettős érdek-erőtérben van. Elméletileg képviselnie kell Orbán Viktor kívülről demagógnak, mégis érthetőnek tetsző, nyomatékos árcsökkentő álláspontját. A másik oldalról viszont továbbra sem tekinthetünk el attól, hogy a vele kapcsolatba hozható üzleti kör számos ponton átfedést mutat egyes, az áremelésekben érdekelt energetikai vállalatokkal. (Igaz, a Fidesz-hátországgal hírbe hozott érdekeltségek rendszerint offshore-jellegű cégek vagy strómanoknak tartott személyek kezén vannak, így a cégpapírok alapján kevéssé térképezhető fel a vélt hálózat.)
A teóriát látszólag alátámasztva Fellegi Tamás energiaár-témában jórészt hallgat. Fajsúlyos áremelési döntések esetén pedig rendkívül zavarodott kommunikációnak lehettünk tanúi a tárca részéről. A mindennapi, szakszerű energetikai nyilatkozatokat pedig láthatólag Bencsik Jánosra hagyták.
Bencsik János volt tatabányai polgármesterként az elmúlt nyolc év során nem vállalt feltűnő részt a Fidesz gazdasági hátországának izmosításában. Az energetika területébe még polgármesterként a hagyományos települési problémák (például távfűtés, épületszigetelés, közvilágítás stb.) egyre mélyrehatóbb vizsgálatával és kiterjesztésével, észlelhetően a pártközpont háttértámogatásával tanult bele.
Sokan ugyanakkor úgy vélik: már maguk az energetikai alapok, az azt kidolgozó szakértők logikája elválaszhatatlanul magában rejti az áremelést mindig megmagyarázni képes energetikai lobbierőt. Vagyis aki a témában úgymond szakszerűségre törekszik, akaratlanul is a céges lobbi képviselőjévé válik. Az energiacégekkel napi kapcsolatban állva szintén nem könnyű ezt levetkezni, az önmagukban logikus áremelési érveket unortodox szemlélettel egyszerűen lesöpörni az asztalról. Ilyen tekinteben Bencsik János valóban közelebb áll az energiacégekhez és egy újabb áttétellel a Fidesz-hátországhoz is, mint mondjuk Lázár János. Az államtitkár lapunk kérdésére nemrég - Fidesz-körökben párját ritkító módon - óvatos kritikával is illette az energiaárak befagyasztását. Az sem könnyíti meg az államtitkár helyzetét, hogy a szocialista párt - amely az előző nyolc év során szinte torzítatlanul magáévá tette az áremelő logikát - szintén kiállt mellette.
Az energiadrágulást szinte kódoló rendszer elleni harag volt érezhető abban is, amikor megválasztása után a Fidesz nem csak hogy elküldte az Energia Hivatal előző elnökét - ami kormányváltás után természetesnek volt tekinthető -, hanem meg is vonta az ármegállapítási jogot a hivataltól. De mivel Orbánék az energiahivatal élére is a gazdasági hátországhoz közel álló volt helyi Fidesz-vezetőt választottak, a hivatalnál is összecsaphat az áremelő és -csökkentő lobbierő. A tisztánlátást nem segíti, hogy a hivatal elnöke mindeddig rendkívül ritkán, csak néhány célzott lapinterjúban szólalt meg, ezt a kérdést visszafogottan érintve.
Papíron természetesen puszta matematikai kérdés, hogy ha egy cég egy berendezéssel leszállít egy terméket, ám annak bevételéből nem részesül, meddig működteti tovább a rendszert. Vélhetően nem sokáig. De a helyzet ennél jóval bonyolultabb. "Demagóg" pletykák szerint ugyanis az energetikában bizony a Lázár által most kipécézett "rendszerhasználati díjakban" van az igazi "buli". Magukat megnevezni nem kívánó, ellenérdekelt, ám abszolút szaktekintélynek számító felek azt furcsállják, hogy az energiahordozó kibányászása, erőműbe szállítása, az erőmű építési-üzemeltetési költségei és az áram központi áramhálózatba szállítása (ez az áram mint termék díja) a mostani tarifarendszer szerint nagyjából ugyanakkora költséggel jár, mint azt a központi hálózatból a lakásig eljuttatni (ez a rendszerhasználati díj, ami nagyjából azonos az áramtermék díjával).
Az ilyen fajta kétkedéseket ugyanakkor a váddal illetett áramszolgáltatók illetve az árak folyamatos ellenőrzésére hivatott hivatal rendkívül haragos tiltakozással szokta cáfolni. Habár a tételes számítások nem nyilvánosak, a nemzetközi összehasonlító példák kétségtelenül őket erősítik. Arra pedig, hogy a költségek kimutatása terén akár a cégeknél, akár az őket ellenőrizni hivatott energiahivatalnál bármiféle jogszabálysértés, visszaélés vagy ennek kísérlete történt volna, az elmúlt évtizedekben egyetlen adat sem merült fel.
A vita ily formán tehát nem dönthető el. Orbán inkább arra próbálhatja kifuttatni az idegjátékot, hogy egy-egy nagy energiacég mikor dobja be a törülközőt, adott esetben külföldi befektetője mikor válik meg honi társaságától illetve vonul ki a piacról. (A törvények alapján a szolgáltatás ilyen esetben sem állhat le.) Eme logika szerint ez lenne az első komoly bizonyíték arra, hogy az érintett társaságoknak összeségében véve valóban nem éri meg tevékenységük magyarországi folytatása. Ilyenre vagy ezzel fenyegetésre az áram- és gázszektor moguljai körében mindeddig nem volt példa. Ám a rendkívül szétaprózott távhőszektorból ugyanakkor bizony kihallatszanak ilyen jellegű hangok.
Természetesen egy politikusnak nem kell bizonyíték, amikor esetleges sejtések alapján legalábbis furcsa törvényt javasol. Lázár akaratának nem is az áramszolgáltatók vethetnek gátat. Sokkal inkább a már említett, rendkívül jó helyzetű, Fidesz-közeli pénzekkel is kapcsolatba hozható gazdasági holdudvar. Ezt a leosztást Orbán és Lázár állítólag mindenkinél jobban ismerheti. Azaz egy-egy ilyen provokatív kezdeményezés nyilvánvalóan nem véletlen. Egyes megfigyelők tehát úgy tartják, a látszólag elméletieskedő vita a mindmáig egy csapatnak gondolt Orbán- és Simicska-kör egy fajta belső vitájára utalhat, még a belső körösök számára is követhetetlen áttételekkel és taktikai lépésekkel. A vita hevességéből ítélve mindenesetre ez az ellentét minden eddiginél nagyobbnak tűnik.
