Romló foglalkoztatási, talán javuló feldolgozóipari helyzetben, az ír államadósságnak a Moody's általi leminősítése után az Európai Központi Bank kormányzótanácsa luxembourgi ülésén egy százalékon tartotta a kamatot, s kifejezte reményét, hogy a jövő év közepén már szerény fellendülést mutatnak az eurózóna tagországai. Az inflációs nyomás nem is létezik, hiszen júniusban 0,1 százalékkal estek az árak, ám közben a munkanélküliség bővül, és ez így lesz még jó néhány hónapig.

Az Eurostat szintén csütörtökön tette közzé, hogy májusban az euróövezet 16 tagállamában 9,5, a 27 uniós tagállamban 8,9 százalékot tett ki az állástalanok aránya, szemben az egy évvel ezelőtti 7,4, illetve 6,8 százalékos rátával. Magyarországon 7,7-ről 10,2 százalékra emelkedett a munkanélküliség egy esztendő alatt. Hollandiában a legalacsonyabb egyébként ez a mutató, 3,2 százalékos, míg Spanyolországban a legmagasabb, 18,7 százalékos, de a balti államokban is 16-17 százalékos.
Az EKB a múlt héten, példa nélküli módon 442 milliárd euró egyéves hitelt nyomott a bankrendszerbe, ám ennek hatása még nem látszik. A csütörtöki közlemény szerint a kereskedelmi bankok vállalati hitelezési tevékenysége továbbra is nagyon visszafogott. A válság hatására nem szokványos eszközök bevetésére is rákényszerült európai jegybank a maga számára is keresi a kiutat arra az esetre, ha valóban fellendülnek a gazdaságok, de a kormányok által felhizlalt költségvetési kiadásokat és adósságokat is nagyon szigorú fogyókúrása fogná az EKB 2011-től.

Elemzők azonban nagy bizonytalanságot tapasztalnak a teendőket és a helyzet megítélését tekintve is. A Financial Times szerint négy forgatókönyv is elképzelhető, s függően attól, melyik valósul meg, más és más lehet a jegybanki, kormányzati reakció Európában és az Egyesült Államokban is. Lehetséges, hogy alacsony marad az infláció és a kamat, jöhet a vártnál gyorsabb iramú fellendülés, ám defláció és recesszió, valamint stagnálás és infláció is kibontakozhat.

A bankok talpra állítása továbbra is a kulcs. De hogyan? Az unió versenyhatóságának főnöke, a holland Neelie Kroes biztos a minap Londonban jelezte: a Royal Bank of Scotland és a Lloyds feldarabolása (azaz annak elrendelése, hogy megszabaduljanak nagyobb üzletrészektől) elkerülhetetlen. Ez feladja a leckét a brit kormánynak is, hogyan vonuljon ki ezekből a pénzintézetekből a nagy állami feltőkésítés után, de Brüsszelnek is, hogy ne hagyja egyben a túlméretezetté vált brit bankokat, mert akkor nem tud fellépni hasonló igényekkel mondjuk Franciaországban vagy Németországban.

A „túl nagy ahhoz, hogy megbukjon" szemlélettel mielőbbi határozott leszámolást követelt a Financial Times-ban Martin Wolf is, aki a tőkekövetelmények és a likviditási szabályok szigorításában látja az ösztönző erőt, máskülönben a nagy bankoknak miért volna érdekük, hogy bármin is változtassanak. Ám ugyane hasábokon a pénzügyi globalizáció visszaszorítását, a kétségkívül túl naggyá vált bankok - az ír pénzintézetek tartozásállománya például az ország nemzeti össztermékén 954 százaléka - leépítését egyfajta protekcionizmusnak nevezi John Plender, a Quintain elnöke, ami szerinte visszafogja a világkereskedelem bővülését. Fennáll a veszélye annak, hogy az újraszabályozás révén most alakuló biztonságosabb és stabilabb pénzügyi rendszer kevésbé hatékonnyá válik.

Kérdés az, hogyan hat majd emellett a remélhetően meginduló fellendülésre a költségvetési hiányok lefaragása. Az EKB szerint 2011-től nem évi 0,5 - ahogy a stabilitási paktum előírja -, hanem egyszázalékos strukturális büdzsékiigazításra lesz szükség a nagy hiányt és adósságot felhalmozó országokban, például a nagy tagállamokban, hogy a deficitet a GDP három, az adósságot annak hatvan százaléka alá szorítsák le. Ezzel egyébként egyetért az EU második félévi svéd elnöksége is, amely szerint a várható további hatalmas banki veszteségek miatt mielőbb vissza kell venni a deficitekből. Igaz, közben Stockholm nem szorgalmazza a fedezeti alapok és a magántőke társaságok szigorúbb szabályozását. A Moody's viszont éppen azért vette lejjebb Írország hitelminősítését, és helyezett mellé negatív kilátást, mert aggódik a GDP több mint tíz százalékára rugó hiány csökkentésének fenntarthatósága és a deficit finanszírozhatósága miatt