Érdekes környezetben ült össze csütörtökön az EKB kormányzótanácsa: az európai tőzsdék felfelé kapaszkodtak, a francia államkötvények hozama csökkent, hiába minősítették le az ország adósságát, viszont a spanyol és az olasz hozamok emelkedtek, különösen, hogy Rómában kormányválság fenyeget.

Sajtótájékoztatóján, amely követte a kamat esetleges csökkentéséről kialakult vitát, de az irányadó kamatot végül 0,75 százalékon tartó ülést, Mario Draghi európai jegybankelnök jelezte: politikai kérdésekre nem válaszolhat. Egyértelművé tette: az EKB nem dönthet a kormányok helyett, s nem oldhatja fel azon kérdéseket, amelyeken jogászok ezrei dolgoznak, hogy tudniillik szükséges-e az uniós alapszerződés megváltoztatása például az új bankfelügyeleti rendszer létrehozására.

Bemutatta viszont az EKB friss előrejelzését, amely lefelé módosítja az idei és a jövő évi kilátásokat, s éves szinten csak 2014-ben vetít előre fellendülést. Hozzátette, hogy az amerikai költségvetési vita is bizonytalanságot kelt a piacokon, a befektetők körében. Ebben az évben mínusz 0,6 és mínusz 0,4 százalék lesz az eurózóna növekedési üteme, jövőre mínusz 0,9 és plusz 0,3 százalék, 2014-ben pedig 0,2 és 2,2 százalék közé eshet az iram. Miközben inflációs feszültség nincs. De a hitelezés nem állt helyre, a bankszektor töredezett, sürgetően szükséges tehát a bankfelügyeleti rendszer létrehozása.

Reményét fejezte ki Mario Draghi, hogy a pénzügyminiszterek következő ülésén, illetve a jövő heti csúcson sikerül megállapodni az alapelvekben. Nem tért ki a minapi éles vitákra, amelyek elsősorban a németek, a franciák és az angolok között bontakoztak ki. Kérdésekre válaszolva is közölte, az EKB azt a feladatot látja el, amellyel megbízzák a kormányok. Annyiban finomította azonban ezt a véleményét, hogy megjegyezte: álvitának látszik, vajon a központi bank felügyelje-e az eurózóna hatezer bankját. Erre nem lenne képes, s minél kisebb, rendszerszinten minél kevésbé fontos egy bank, annál inkább ellenőrzik majd a nemzeti hatóságok.

Kitért viszont arra, hogy a decemberi csúcs a további menetrendet rögzítheti a júniusi találkozó szellemében, így rendkívül fontosnak ígérkezik. A napokban a Bizottság is közzétett egy tervezetet, csütörtökön pedig kiszivárgott az az anyag, amelyet Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke állított össze a költségvetési politikák sokkal mélyebb összehangolására, az eurózóna közös pénzügyi alapjának vagy költségvetésének létrehozására, a bankunió kialakítására. A javaslat megemlíti, hogy márciusban a pénzügyi alapnak (ESM) készen kellene állnia a bankok közvetlen feltőkésítésére is. Draghi is emlékeztetett rá, hogy az új felügyeleti rendszer lényege éppen az: meg kell törni a bankok és az államok pénzügyi helyzete között keletkezett ördögi kört.

Leginkább azt hangsúlyozta azonban Mario Draghi, hogy a jegybank korlátlan rendelkezésre állása a kereskedelmi bankok számára, a korábban meghirdetett, s a bankfinanszírozási katasztrófát elkerülő hitelprogramja, s az állampapír-vásárlásokra tett feltételes ígérete növelte az eurózóna iránti bizalmat, s ha ez a bizalom megerősödik, akkor – a többi várható lépéssel együtt – hozzájárulhat a növekedés megindulásához valamikor a jövő év második felében.

A bank- és fiskális unió létrehozását szorgalmazza egyébként a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is, amely a héten publikált s nagy feltűnést keltő elemzésében módosította a válság előtti véleményét a részben spekulatív tőkemozgások kezeléséről, nem zárva ki a korlátozások bevezetését egyes országok esetében. A szervezet szakértői szerint az eurózóna arra példa, hogy a nem eléggé jól szabályozott pénzügyi rendszerben milyen veszélyeket rejt magában a tőkemozgások felszabadítása. A megoldás a valutaövezetben azonban inkább a szabályozás újragondolása, a banki és fiskális unió kialakítása, mintsem a korlátozás.

Az IMF igazgatóságának brazil tagja viszont az anyag közzétételekor bírálta az amerikai jegybank politikáját, mert szerinte a nulla százalék körüli kamat a befektetőket arra sarkallja, hogy másutt keressenek nagyobb hozamokat. Azzal érvelt, hogy az IMF új álláspontja továbbra is szorgalmazza a tőkemozgások liberalizálását, de nem veszi kellően figyelembe, hogy a „gazdag országok a feltörekvő államokban okoznak nagy kilengéseket a pénzáramban”.

Az EKB döntését megelőzően a Bank of England is változatlanul hagyta csütörtökön a 0,5 százalékos kamatát, s megerősítette: nem vásárol több állampapírt, azaz egyelőre felhagy a monetáris könnyítés politikájával. Annak ellenére, hogy előző nap George Osborne pénzügyminiszter elismerte: a következő három évben nagyon lassú növekedés várható. A közelmúltban hasonlóan nyilatkozott Adam Posen, a jegybank monetáris tanácsának nemrég leköszönt tagja, aki kifejtette: éppen attól fél, hogy a Bank of England felfüggeszti a likviditásbővítést, pedig az infláció irama is mérséklődött. Szerinte ki kellene terjeszteni a vásárlásokat a vállalati kötvényekre és más papírokra is, közben pedig támogatni a kormány erőfeszítéseit a hitelezés megindítására.