Magyarország gazdasági kilátásai rövid távon nem túl rózsásak, a kormánynak számos területen kell változtatnia, hogy a rendszerváltást követő gazdasági átalakulás régiós nyerteséből sereghajtójává vált ország újból az élmezőnybe küzdje fel magát – összegezhető a nyolc neves közgazdász alkotta Európai Gazdasági Tanácsadócsoport (EEAG) idei, immár tizenegyedik évértékeléséből.

Mercedes-beruházás Kecskeméten

Az 2012-es világgazdasági, ezen belül is kiemelten az európai folyamatok alakulását taglaló 160 oldalas tanulmánykötet hétfői budapesti bemutatóján az EEAG magyar tagja, a Cardiffi Egyetemen oktató Valentinyi Ákos professzor lassú növekedést prognosztizált a következő évekre.

Alapvető gondként említette, hogy a régió, a visegrádi együttműködés államai (V4) állva hagyták Magyarországot az utóbbi tíz évben: termelékenységük sokkal erőteljesebben nőtt a miénknél, miközben a 2008–2009-es válság megingását ledolgozva az új beruházások terén is leköröznek minket.

Összehasonlításképpen: amíg Szlovákiában 2010-ben már 12,4 százalékos éves bővülést mutattak ki a beruházásoknál, nálunk tízéves mélypontra, -9,7 százalékra zuhant a termelő beruházások volumene az előző évihez képest. A tavalyi évet 4,5 százalékos visszaesés jellemezte, az összképen a nagy német autóipari beruházások javítottak.

Valentinyi szerint az új kormány növekedést serkentő módszerei nem hozták meg a várt eredményt, sőt, a magántulajdon védelmébe és a szerződéses biztonságba vetett hit csökkent. A tanulmány példaként hozza fel a magán-nyugdíjpénztári államosítást és a bankok és ügyfeleik közötti jogügyletbe történt kormányzati beavatkozást.

Az ilyen „innovatív, nem-ortodox” módszerek alkalmazása erodálja az országba vetett bizalmat is, amit az országkockázati felár alakulása is visszatükröz. Az Európai Bizottsággal történt év eleji bajuszakasztást követően az országkockázati felárunk (CDS) 750 bázisponton új csúcsot állított fel, miközben régiós versenytársaink 150-200 pontos mutatókkal rendelkeznek. Azóta a CDS-ünk 500 pont környékére csúszott vissza, de ebben elsősorban a nemzetközi helyzet kedvezőbb alakulása játszotta a nagyobb szerepet.

A rossz megítélés, a kockázatosság a beruházások elmaradásában is testet ölt, nehéz mással magyarázni ugyanis, hogy amíg a környékünkön előrelépés van, aközben minket elkerül a konjunktúra.

A EEAG a beruházások elmaradásában fontos szerepet tulajdonít a bankrendszer egyre gyengülő hitelkihelyezési aktivitásának, rámutatva arra, hogy a devizahitelek egyoldalúan elrendelt végtörlesztésével és a bankadóval ennek a helyzetnek az előállításáért a kormány is sokat tett. Ám ha nem lesznek beruházások, az az állami adóbevételek alakulásán is nyomot hagy – hívják fel a figyelmet.

Valentinyi Ákos szerint a kormány számos olyan intézkedést hozott, amelyek rövid távon költségnövekedéssel, kiadásokkal járnak, s előnyei csak később jelentkeznek. Ide sorolta a 16 százalékos egykulcsos jövedelemadót, amely a gazdagoknak kedvez, de a gazdaság egyelőre nem profitált belőle.

A minimálbér 93 ezer forintra történt idei emelése gyakorlatilag egyszerű adóemeléssel ér fel, az ezen a szinten foglalkoztatott – illetve erre az összegre bejelentett – emberek zsebében nem jelenik meg a növekmény, az az államot gyarapítja. Magyarország a minimálbéres foglalkoztatás terén régiós bajnok, hasonló folyamat éppen most Romániában figyelhető meg.

Egy ország vonzerejét versenyképességi szempontból a képzett munkaerőn kívül az adóék nagysága is meghatározza. Európában csak a belgáknál magasabb ez a jelzőszám, amely azt mutatja meg, hogy a teljes munkaerőköltségnek összesen hány százalékát vonja el az állam különböző adók és járulékok formájában.

Az adóék az egykulcsos adó miatt csökken Magyarországon, de még mindig nem abban az ütemben, ami a munkaerőigényes beruházások idehozására sarkallná a külföldi vállalkozásokat.

A jelentés készítői szerint a nyomasztó adósságállomány és a költségvetési deficit csökkentésének nekiveselkedő kormánynak nincs kellő forrása a gazdasági növekedés felpörgetésére. A rendszerváltást követő kormányok rendre beleestek abba a hibába, hogy a választási évben adakozó, választási költségvetéssel rukkoltak elő hatalmuk megtartása érdekében.

Voltaképpen ez minden rossznak az okozója, az adósság és a hiány megszaladásának tökéletes garanciája. Még szerencse, hogy a 2010-es választásokon a beárazhatatlan ígérethalmaz fedezetét már nem adták meg a külföldi befektetők, így csak remélni lehet, hogy ez a jövőben óva inti a felelőtlen osztogatástól a politikai pártokat.

Az ország külső adóssága rendkívül magas, a 2004 óta tapasztalt hitelezési boom és az ehhez társuló állami költekezés miatt az állam és a magánszféra külső adóssága meghaladja a hazai össztermék (GDP) száz százalékát, ez a feltörekvő országok közül a legmagasabb.

A fiskális politika a makrogazdasági bizonytalanság egyik fő forrása – szögezik le a jelentés készítői, akik szerint a politikusok rövid távú céljai legtöbbször ellentétesek a közgazdászok által helyesnek tartott iránnyal, s amíg ezt nem sikerült konszenzusosan rendezni, addig nem is lehet komoly reményeket táplálni a jövőt illetően.

Bod Péter Ákos, volt jegybankelnök hozzászólásában emlékeztetett arra, hogy a németek a múlt század húszas éveiben a saját bőrükön tapasztalták, hogy az infláció elszabadulása milyen rémes következményekkel jár, és akkor megtanulták, hogy ettől óvakodni kell. Hasonló tanulási folyamatnak kell szerinte végbemennie Magyarországon az eladósodás és a fiskális politika területén. Adósságot már sok kormány csökkentett, de valahogyan mindig sikerült az elért eredményeket meg nem történtté tenni – tette hozzá.

Valentinyi Ákos szerint a fiskális intézményrendszer is gyenge, s ez nem segít a politikusok „megrendszabályozásában”. A Költségvetési Tanács (KT) megerősítése talán kezelheti ezt a problémát, míg az alkotmányba foglalt adósságfékkel kapcsolatban már szkeptikusan fogalmazott a közgazdász.

Hamecz István ötéves hallgatási moratóriumát megtörve nyilvánított újra véleményt makrogazdasági kérdésben. Az egykori jegybankár, jelenleg az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója szerint Európa-szerte a közjó rombolásának vagyunk a tanúi, a politikusoknak dunsztjuk sincs a megoldásról, az pedig, hogy a közgazdászok mit mondanak nekik, irreleváns. A döntéseket egyértelműen a politikai megfontolások dominálják.

Nagy bajként értékelte, hogy az átpolitizálás alól az olyan intézmények sem tudják kivonni magukat, mind az Európai Központi Bank (EKB), amelynél ezer busásan megfizetett bankár dolgozik, ám egyiknek sem jut eszébe figyelmeztetni a vezetést, hogy az EKB-nek nem feladata a likviditásnövelés. Emlékezetes, hogy az EKB két tenderén hároméves futamidejű, kedvező kamatozású euróforrásokkal árasztotta el az európai bankrendszert, összesen 1050 milliárd eurót pumpálva bele.

Hamecz szerint a Költségvetési Tanács hasznos intézmény, csak nem mindegy, hogy hagyják-e dolgozni. Az eredeti, Kopits György által vezetett Költségvetési Tanács eleve felszámolásra volt ítélve, a saját sírját ásta ugyanis azzal, hogy működését „Orbán Viktor ellenőrző testületeként” kezdte – vélte Hamecz. A Költségvetési Tanácsoknak a jövővel kell foglalkozniuk, hatékonyságuk fokmérőjeként a szakember a nacionáléjukat is megnevezte. „Egy svéd KT, az svéd KT, a magyar pedig magyar, munkájukat a saját környezetükben kell értékelni ” – sommázta véleményét az intézményekről.