Jó helyre kerültek-e a 2007-2010 között, kormányzati döntés alapján odaítélt uniós pénzek? – ez az a kérdés, amelyre választ keresett az Állami Számvevőszék a legfrissebb jelentésében. Domokos László, az ÁSz elnöke szerint nem igazán, mert a kiemelt fejlesztésekről született döntések nem voltak megalapozva, a beruházásokon akkor kezdtek igazán gondolkozni, amikor a kormány már megítélte a támogatást, s a legfőbb cél egyértelműen a minél több pénz elköltése volt. - Olyan ez, mintha a gombhoz varrták volna a kabátot – mondta az elnök. Mindeközben a nyertesek alig-alig tudták előteremteni a fejlesztéshez szükséges önerőt.

Ugyan hosszú távon ható ügyekről kellett dönteni, a folyamatot mégis a kapkodás, az átgondolatlanság jellemezte. Ahogyan az ÁSz elnöke mondta: „különösebb elemzői képesség nélkül is érzékelhetjük, hogy a fejlesztések nem segítették a gazdaság növekedését”. Magyarázatként hozzátette, miközben tart vagy befejeződött a kiemelt és a nagyprojektek kivitelezése (például 4-es metró, Margit-híd, vasútfejlesztés, szennyvíz-, hulladékkezelés), a magyar gazdaság növekedése épp negatívba fordult.

Az ellenőrzés 2007-2010 közötti időszakra szólt, s mintegy 345 támogatott, szerződéssel nem rendelkező, és visszavont fejlesztést érintett, összesen 2080 milliárd forint értékben. A kormányzati döntésen alapuló fejlesztések 98 százalékába a költségvetési szféra és intézményei voltak a kedvezményezettek.

Holman Magdolna az ÁSz felügyeleti vezetője azt mondta, nem csak azt akarták tudni, betartották-e az érintettek a jogszabályokat, de azt is, hogy a kiválasztások megalapozottak, célszerűek voltak-e, s mennyire járultak hozzá a foglalkoztatás vagy a GDP növeléséhez, illetve csökkentette-e az elmaradott térségek leszakadását. Mintavétellel 72 projektet választottak ki, amelyek között volt támogatott, nem támogatott, és visszavont is. Ebből eddig 18 fejeződött be, és egy olyan volt, amelynél betartották a határidőket, a költségkeretet és a célok is teljesültek.

Mint Holman Magdolna mondta, a kiválasztási eljárás szabályos volt. Ugyanakkor mivel a fejlesztések nem voltak előkészítve, nagyon elhúzódott a projektek kidolgozása, s maga az elbíráslás is elnyúlt. Volt olyan beruházás, amelyet 3-4 év alatt sem sikerült olyan állapotban hozni, hogy meg lehessen kötni a támogatási szerződést. Ilyen például az Országos Mentő Szolgálat mentés-légimentés projektje, vagy a Budapest-Lökösháza közötti vasútvonal rekonstrukciója. Utóbbinál azt sem tudták eldönteni, hogy felújítás legyen, vagy új vágányt építsenek. De általánosságban is elmondható, hogy egy és negyed év volt a vizsgált fejlesztések kidolgozási és elbírálási folyamata.

Sok esetben, így a 4-5 számjegyű utaknál az ÁSz szerint már a kiválasztáskor sem érvényesült a célszerűség és az ésszerűség elve. Nem megfelelő szinten döntöttek, hiába rangsorolták az utakat a régiók, a kormány úgy döntött, ahogy akart. Az ÁSz megállapította, a cél az volt, hogy az állami építtető társaságok útfejlesztéseit ne pályáztassák az önkormányzatok.

A projektek késésében szerepet játszott a közbeszerzések elhúzódása, szabálytalansági vizsgálatok, az együttműködés és a forrás hiánya. A szakmai és a pénzügyi megalapozatlanság miatt a költségek sokszor nagyon megnőttek, a Margit-híd felújításánál például 12-ről 29 milliárd forintra. A nagy ugrás a közbeszerzést követően következett be, ám azt az ellenőrök nem vizsgálták, hogy ez a rossz közbeszerzés vagy a hibás tervezés számlájára írható-e.