László Csaba, Draskovics Tibor, Veres János és Oszkó Péter volt pénzügyminiszetereket várja október 25-re a parlamentbe Papcsák Ferenc, a 2002-2010 közötti lakossági deviza-eladósodás okait vizsgáló albizottság elnöke. Oszkó Péter külföldi útja miatt nem lesz ott, de az elnöknek küldött, blogjában is közzétett levelében kifejti véleményét arról, melyik kormányt miben találja felelősnek azért, hogy a devizahitelezés ma ilyen súlyos problámát jelent Magyarországon.

Az első Orbán-kormány

Oszkó Péter,

Oszkó Péter szerint mindenek előtt fontos tisztázni, hogy a 2000-es évek elején bevezett lakástámogatási rendszer messze nem volt olyan jótékony hatású, mint amilyennek azt a kormány most beállítani igyekszik. A program legalább annyira nem volt fenntartható és hasonló mértékű adósságcsapdába kergette az országot, mint a későbbi devizahitelezés. A különbség csak az, hogy a lakástámogatási rendszer esetében, az államadósság növekedése révén, a direkt kockázatokat a költségvetés viselte, ám ezen kertesztül, közvetve és hosszabb távon valójában az adófizetők – írja.

További fontos hatása a jelentős államadósság növekedést eredményező programnak, hogy az államháztartási egyensúly veszélyeztetésével hozzájárult ahhoz a pénzügyi stabilitáshiányhoz, mely magasabb forintkamatokat eredményezett, s így végül a devizahitelezés felé terelte a lakosságot. Végül, de nem utolsó sorban a lakástámogatási rendszer jelentősen hozzájárult a lakosság hitelre szoktatásához, a megtakarítások háttérbe szorulásához és a látszólag alacsony kamatok melletti átgondolatlan adósságvállaláshoz. Ennek során a kormányzati politika keretében hitelfelvételre bíztatott adósokat maga a politikai igyekezett lebeszélni az egyéb egyéni vagy makro jellegű kockázatok áttekintésétől.

Mindezek alapján Oszkó szerint jogosan tehető fel a kérdés, miszerint a hazai lakosság megtakarítási szokásainak romlását és átgondolatlan hitelfelvételi gyakorlatát vajon nem éppen a 2000-es évek elején kialakított lakástámogatási rendszer indította-e el és tette évekre tartós tendenciává. Ennek pedig szinte elkerülhetetlen következménye volt, hogy már önmagában a program miatt bekövetkező államháztartási hiánynövekedés, az ennek eredményeként kialakuló forintkamat emelkedés és a növekvő államadósság következében szükségszerűen korlátozandó támogatási program mellett az alacsony kamatozású hitelre szoktatott lakosság reflexszerűen a devizahitelek felé forduljon – összegzi véleményét a volt pénzügyminiszter.

A Papcsáknak írt levélből ugyan kifelejtette, de blogjában Oszkó még arra is felhívja a figyelmet, hogy a lakosság számára devizahitel felvétele eleve csupán 2001. június 15-től volt lehetséges, amikor is az akkori Fidesz kormány javaslatára a parlament eltörölt minden korábbi devizakorlátozást és ezzel lényegében megnyitotta az utat a devizahitelezés előtt. A volt pénzügyminiszter szerint éppen ezért nincs is mit csodálkozni azon, hogy 2002-ben még feltűnően alacsony volt a lakossági devizahitel állomány.

A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány

Oszkó szerint kétségtelenül jogos felvetés, hogy a szabályozói és döntéshozó kompetenciával rendelkező politikai szereplők egy ilyen szerencsétlen, még a 2000-es évek elején bevezetett lakástámogatási rendszerrel megindított eladósodási folyamatot miért nem próbáltak meg időben megfelelő jogi normákkal korlátok közé szorítani. S ehhez bár szükség volt a forinthitelek kamattámogatásának és az egyéb lakástámogatási elemeknek a lényeges szűkítésére, valójában az csupán a devizahitelezés egyidejű korlátozásával lehetett volna teljes egészében eredményes és akadályozhatta volna sikeresen az adósságspirál kialakulását illetve további súlyosbodását.

Másrészről egy elfogultságtól mentes vizsgálat a szabályozási korlátok hiányának kérdésében minden olyan szereplőnek a felelősségét vizsgálná, akinek a kritikus időszakban, azaz valójában 2009-ig lehetősége lett volna megfelelő javaslatokat kidolgozni. S ha ebben a felelősség jelentős részét az aktuális kormányok tagjai és szakpolitikusai kell, hogy viseljék, abban bizonyos mértékben osztoznia kell minden olyan politikai erőnek, aki parlamenti képviselettel rendelkezett, de megfelelő garanciális szabályokra vonatkozó javaslat kidolgozását és megtételét mégis elmulasztotta – hívja fel a figyelmet.

A Bajnai-kormány

Saját kormányzati időszakáról Oszkó úgy velekedik, hogy a Bajnai-kormánynak nem felelőssége, hanem éppen ellenkezőleg, érdemei mutathatók ki a devizahitelezéssel kapcsolatban. Ebben az időszakban csökkent a nettó lakossági adósságállomány, korlátozták az egyoldalú szerződésmódosítás szabályait, s megszülettek a további devizahitelezést korlátozó kormányrendeleti szabályok, miközben a devizahitelesek legnagyobb problémáját okozó forintgyengülést és árfolyamingadozást – szemben az azt megelőző és az azt követő kormányzati időszakkal – megfelelő gazdaságpolitikával sikerült visszaszorítani – összegzi tevékenységüket.

A második Orbán-kormány

A volt pénzügyminiszter szerint a devizahitelesek kárai és kiszolgáltatottsága kérdéskörében egy átfogó és elfogulatlan vizsgálat nem kerülheti meg azoknak a kormányzati megnyilvánulásoknak és akcióknak a kiértékelését sem, melyeknek közvetlen hatásaként több alkalommal is jelentősen gyengült a forint. Ezen kormányzati cselekmények sokkal direktebb módon károsították meg a devizahitellel terhelt háztartásokat és rontották jövedelmi helyzetüket, mint minden esetleges korábbi kormányzati szabályozási mulasztás, ha történt is ilyen 2009-ig bezárólag – fogalmaz Oszkó.

Indokolt lehet tehát a jelenlegi kormányzati tisztségviselők felelősségének vizsgálata különösen az említett kérdéskörben, s egyébként is a gazdaságpolitikai minden más olyan elemének vonatkozásában, mely a hitelesség rontásával, az országkockázat és a kamatfelárak növelésével, az ország leminősítésének kockáztatásával és mindezek eredményeként a forint gyengülésének előidézésével továbbra is kilátástalan helyzetben tartják devizahitellel terhelt családok tömegeit.