Egyre többen emlegetnek új devizaháborút a japán gazdaságélénkítési politika kapcsán. Ez az egyik legizgalmasabb kérdésnek tűnik a nemzetközi piacon – mondta egy mai háttérbeszélgetésen Fórián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója.

Klasszikusan devizaháborúnak azokat a helyzeteket tartják, amikor egy ország egyoldalúan extrém módon leértékeli saját devizáját, s ezzel versenyképességét, exportkilátásait, végső soron pedig növekedési lehetőségét és külkereskedelmi mérlegét is javítja. A nagy kérdés viszont, hogy ez a szándék hova vezethet. 

A piacgazdaság logikája szerint az árfolyam „meghatározását” a piacra kell bízni, hiszen így valóban reális, a különbségeket kiegyenlítő helyzet jöhet létre, nem alakulnak ki buborékok, problémák. Ugyanakkor ma egyre többet hangzik el, hogy a piaci mozgásokat lehetne valamilyen formában kontrollálni. A befektetési igazgató szerint ez azonban nem volna szerencsés.

Manapság minden feltétel adott a fejlett országokban ahhoz, hogy leértékeljék saját valutájukat. A költségvetésben az élénkítésre fordítható eszközök egyszerűen kimerültek, s gazdasági pangás fenyeget, ráadásul nincs inflációs veszély. A nulla, vagy nulla közeli alapkamatok közelében előjönnek a nem konvencionális eszközök, és ekkor kerül asztalra a leértékelés kérdése is. Ma még azonban a fejlett gazdaságokban inkább cél a belső kereslet élénkítése, mint a termékek külhoni eladásának fokozása, és a külkereskedelmi mérleg javítása. 

Egyértelműen a belső kereslet élénkítése volt például a szándéka az elmúlt években az amerikai jegybank szerepét betöltő FED-nek is, amely a válság kitörése óta folyamatosan igen aktív élénkítő politikát folytat. Lényegében öntötték a pénzt a piacra. Ráadásul rendre kritikus hangvételt engedtek meg maguknak a többi szereplő felé árfolyamügyben, így leginkább Kína és Európa felé. Az elmúlt években ezek hatására érvényesíteni tudták az Egyesült Államok érdekeit, ám Japán megjelenésével változhat a helyzet – ezért került a figyelem középpontjába a devizaháború.

Japán nehézfegyverei

A japán jen árfolyama 2007-től 2009 elejéig csaknem 40 százalékkal értékelődött fel – nem kis versenyhátrányt okozva a szigetország gazdaságának. A tavaly novemberi választások viszont drasztikus változásokat hoztak a gazdaságpolitikában: az inflációt két százalékra pörgetnék fel, lényegében minden létező eszköz bevetésével. Például: a teljes állampapír-kibocsátás 70 százalékát megveszi a japán jegybank. A jen néhány hónap alatt ennek hatására 25 százalékkal gyengült.

Ennek a csomagnak alapvetően pszichés célja van – fogalmazott Fórián Szabó Gergely. A döntéshozók demonstrálni akarták a csomag méretével, hogy nem aprópénzekkel próbálkoznak. A hazai befektetőket is arra szeretnék rávenni, hogy nézzenek más vásárlási lehetőségek után a határokon túl. 

Fórián Szabó Gergely szerint ugyanakkor most nincs szó klasszikusan vett devizaháborúról. A szakember szerint most Japán csupán csatlakozott a devizagyengítő, gazdaságélénkítő klubhoz, s az is összeállhat, hogy a háborúzás helyett csapatmunkáról kell majd beszélni. A befektetési vezető szerint lesznek még a csapathoz csatlakozó államok, és így mindig lesz, aki meghúzza a világgazdaság szekerét. Ez végül mindenkinek jó lehet – mondja a szakember.

Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy az élénkítési és leértékelési lépések több nem kívánt következményt hozhatnak magukkal. A jegybankok agresszív fellépése miatt a piac kontrolláló szerepe például egészségtelen módon visszaszorul. A kockázatok megszűnnek, ami árbuborékok sorát hozhatja. Így jelenleg nehéz lenne megmondani, hogy a gazdaságtörténeti könyvekben ezekről az időszakokról sikeres válságkezelésként vagy súlyos hibaként beszélnek majd.

A forint árfolyamát nincs mód bolygatni

Fórián Szabó Gergely szerint a monetáris élénkítés kiindulási alapjai itthon is adottak. Komoly befektetők beszélnek viszont arról, hogy a magyar kormány is csak átverni szeretné a befektetőket, s igazából gyengítené a forintot, annak ellenére, hogy rendre erősebb árfolyamokról beszél. A szakember szerint erre kevés az esély: az extrém módon magas devizaadósság miatt a mozgástér nagyon korlátozott, őrültség volna a túl gyenge forintra játszani. Ez nem csupán a devizahiteleseket hozná nehéz helyzetbe, de az államadósságot is jelentősen emelné.