Novemberben már a harmadik hónapja esett folyamatosan az ipari termelés Európában. Októberhez képest 0,3 százalékkal, míg 2011 novemberéhez viszonyítva 3,7 százalékkal az eurózónában és 3,3 százalékkal az Európai Unióban. Az Eurostat hétfői közleménye magyar számokat még nem tartalmaz. Havi összevetésben Szlovéniában, Portugáliában és Spanyolországban zuhant a legnagyobbat az ipar, míg a termelés leginkább Észtországban, Lettországban és Hollandiában bővült. Éves szinten Olaszország, Írország és Spanyolország a legnagyobb vesztes, Litvánia, Észtország és Málta a legnagyobb nyertes. Novemberben egyébként a munkanélküliség rekordmagasságba emelkedett, az eurózónában 11,7, az EU-ban 10,7 százalékos rátát mutatott ki az uniós statisztikai hivatal.

Ennek ellenére az utóbbi napokban többen is úgy nyilatkoztak, hogy a válság legrosszabb korszakának vége. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter és Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök, az eurócsoport távozó elnöke is így fogalmazott, azzal együtt, hogy jól tudják, a válságkezelésnek még nincs vége. De a pénzpiacokon viszonylagos nyugalom uralkodik. Hat hónappal ezelőtt Mario Draghi európai jegybankelnök azt ígérte, hogy mindent megtesznek az euró védelmében, s ehhez létrehozták a piaci beavatkozáshoz szükséges eszközöket. Bár az új programot senki sem vette igénybe, a puszta lehetősége annak, hogy az Európai Központi Bank (EKB) megjelenik az államkötvények másodpiacán, lehiggasztotta a befektetőket.

Mint a Bloomberg és a Financial Times körképéből kiderül, a spanyol tízéves hozam a 7,62 százalékos csúcsról 4,84 százalékra, az olasz 6,4-ről 4,2 százalékra ereszkedett vissza, és ezzel nagymértékben mérséklődött a hasonló futamidejű német papírokhoz képest mért különbség is. A kérdés az, vajon a kormányok fel tudják-e használni e kedvezőnek látszó helyzetet a gazdaságok élénkítésére és a foglalkoztatás növelésére. Az európai jegybank múlt heti ülése után Mario Draghi azt mondta, hogy az év végén már látszani fognak a fellendülés jelei. Az EKB kamattartó döntése óta egyébként látványosan erősödik az euró a dollárral szemben, hétfőn már 11 hónapos csúcsra ért fel, amikor az európai valutáért 1,34 amerikait is kellett adni.

Döntő évnek ígérkezik 2013 a Standard & Poor's szerint, amely leginkább attól tart, hogy a piaci nyugalom elkényelmesítheti a kormányokat, s hosszú távú strukturális reformok helyett csak kisebb kiigazítások valósulnak meg. Ha a befektetők azonban nem ezt tapasztalják, ha az olasz és a német választásokon az egyensúlyt helyreállítani hivatott, az államadósságot és a költségvetési hiányt csökkentő politikát elfogadó kormányok alakulnak – ahogy ez történt tavaly Görögországban, Franciaországban és Hollandiában –, akkor jó esély van rá, hogy a piaci kilengések mértéke is mérséklődik. Ez viszont megkönnyítheti Írország és Portugália dolgát, hogy visszatérjen a piacokra finanszírozásért. Az S&P úgy értékeli: szükségessé válhat azonban azon tagállamoknak a támogatása, ahol túl magas a munkanélküliség, a magánszektor adóssága, ahol stagnálás és az életszínvonal csökkenése fenyeget.

Fellendülnek-e a gazdaságok a jövő év végén, ez nagy kérdés Nouriel Roubini professzor szerint, akit egyébként hétfőn Matolcsy György gazdasági minisztériuma a forint elleni spekuláció szításával vádolt meg. A New York-i Egyetem tanárát a hétvégén az olasz La Repubblica faggatta, s Roubini úgy gondolja, hogy az élénkülés nagyon lassú üteműnek ígérkezik, Itáliában mindenképpen. De a mostani viszonylag kedvező piaci helyzethez nemcsak az Európai Központi Bank járult hozzá, hanem Németország is, amely végre eldöntötte, hogy Görögországnak az eurózónában kell maradnia. De még jobb lenne, mondja a válság előrejelzésével magának hírnevet szerzett közgazdász, ha pénzügyi többletét Berlin páneurópai gazdaságösztönzésre használná fel. A túlzott szigor német politikája súlyos társadalmi feszültségeket szült más országokban, s a februári olasz választások központi eleme éppen az a dilemma lesz, hogyan lehetne a „montizmust” több emberséggel vegyíteni.

A válságkezelés során kifejtett erőfeszítéseknek köszönhetően idén hét százalékkal 1428 milliárd euróra csökken az eurózóna kormányainak hiteligénye. A kivétel Spanyolország, ahol idén 200 milliárd eurónyi államadósságot kell megújítani. A Fitch hitelminősítő friss elemzése arra számít, hogy a büdzsék deficitjét a kormányok kevésbé agresszívan próbálják lejjebb szorítani, ezért az államadósságnak a nemzeti össztermékhez (GDP) viszonyított aránya is lassabban süllyed. A spanyolok esetében például 95 százalékon tetőzik majd 2015-ben. Az adósságállomány csökkentésénél fontosabb azonban, hogy a költségvetést a tagállamok olyan pályára állítsák, amelynek végén valóban esik az adósság.

A piaci derűlátás talán most tartósabbnak ígérkezik, mint az utóbbi években bármikor. Ezt reméli Michael Heise, az Allianz vezető közgazdásza, aki a hétfői Financial Timesban azt írta, bízik benne, hogy a fény az alagút végén nem a szembejövő vonat. De valóban, egyre kevesebbet hallani a grexitről, azaz Görögország kiválásáról az eurózónából, s egyre többet a crexitről (crisis exit), azaz a válságból kivezető folyamatról, s ez biztató jel.