Csúnyán ráfázhatunk a paksi bővítésre
A jelenleg ismert adatok alapján képtelenségnek tűnik, hogy a paksi atomerőmű két új blokkja 30 év alatt kitermelje a rá felvett 10 milliárd eurós (háromezermilliárd forintos) hitelt – véli Felsmann Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem vezetés- és stratégiatanszékének kutatóközpont-vezetője, korábbi szakállamtitkár. Ebben az esetben az oroszoktól felvett hitel további törlesztése 2044-től vagy az államadósságot növelné, vagy átütemezést kellene kérnünk az orosz féltől.
A Lázár János miniszterelnökségi államtitkár, illetve Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szavaiból mozaikosan kirajzolódó kép szerint az orosz állam tízmilliárd eurós hitelt nyújtana Magyarország számára a paksi atomerőmű két, egyenként 1200 megawattos (MW) blokkjának létesítésére. Az első blokkot Lázár János szerint legkorábban 2023-ban adhatják át. (A határidők komolyságát jelzi, hogy az általa ismertetett menetrend alapján az átadás 2024-2025-re jön ki.)
A bejelentések szerint mintegy kétmilliárd eurót Magyarországnak hitelönrészként saját forrásból kell állnia. Igaz, ezt csak a tízéves beruházás utolsó éveiben kell biztosítanunk. Felsmann Balázs csak az önrészt mintegy 600 milliárd forintra teszi. Szerinte kérdéses, hogy a beruházó, az állami MVM saját forrásból akár nyolc év múlva is elő tud-e teremteni ekkora összeget, amikor a kabinet a rezsicsökkentés miatt folyamatosan rontja a cég eredményességét. A hitel kamata 150 milliárd forintra rúghat, miközben a Paksi Atomerőmű jelenleg üzemelő négy ötszáz – összesen tehát 2 ezer – MW-s blokkja tavaly 180 milliárdos árbevételt termelt.
A szakértő szerint Oroszország a maga szempontjából jó üzletet kötött. Felsmann Balázs ugyanakkor "nem érzi", hogy – Lázár János szavaival élve – magyar oldalról az elmúlt 40 év legjobb üzlete köttetett volna meg. Az orosz fél a maga részéről üzletileg teljesen korrekt ajánlatot tett le az asztalra: ad 10 milliárd eurót, amit 30 év múlva kamatostul kér vissza. Az atomerőműre szabott ár a nemzetközi összehasonlításban meglátása szerint nem számít sem alul-, sem túlárazottnak.
A megjelent nyilatkozatok alapján ugyanakkor a beruházás, a hitel-visszafizetés jövendő gazdasági körülményekből adódó kockázataiból az orosz fél semmit nem vállal: az teljes egészében a magyar államot terheli. Azt, hogy az Orbán-kabinet ebbe miért ment bele, a kutató nem vizsgálná. Így azt sem, hogy a magyar kormány miért nem kötötte a tender nélküli építés lehetőségét jóval alacsonyabb gázárhoz. (Ezzel kapcsolatban a Fidesz-politikusok egyöntetűen úgy fogalmaztak, az orosz fél szerencsére szintén nem kívánta a két témát összekötni.)
Felsmann Balázs számításai szerint a mintegy 3 ezer milliárdos hitel 30 év alatt csak úgy lenne kitermelhető, ha az új blokkok kilowattóránként 30 forint körüli áron adnák az áramot. Ez jelenlegi ismeretei alapján legalábbis kétséges. Ma ugyanis egy szén- vagy gázerőmű 15-20 forintért adja az áramot. Ha ezeknek az egységeit a paksi blokkokhoz hasonlóan szintén újakra cserélnék, az eladási ár 20-25 forintra nőne. Ez még mindig alacsonyabb, mint a paksi. Hozzátéve, hogy a szén- és gáztechnológiák is erőteljesen fejlődnek, az amerikai palagáz-forradalom miatt a gázerőművek árai a jövőben még inkább csökkenhetnek. Ráadásul az atomerőmű "rugalmatlanul", lényegében folyamatosan (szakkifejezéssel "zsinórban") tud csak áramot szolgáltatni. Így erősen kérdéses, hogy bizonyos napszakokban – például éjjel – milyen áron sikerül értékesítenie az áramot. (A német tőzsdén nemrég egy erőmű fizetett azért, hogy megvegyék az áramát.)
A Fidesz-politikusok nem szóltak arról, hogy az orosz fél számára ígértek-e garantált átvételi árat, vagyis hogy a magyar piac állami nagykereskedője, az MVM hosszú évtizedeken át szabott árat fizetne az új blokkok áramáért. Ez a nemzetközi atomüzleteknél a visszafizetés biztosítékaként bevett gyakorlat, bár az EU már bontatott fel Magyarországon ilyen megállapodást. Felsmann Balázs szerint viszont a mozaikosan megismert konstrukcióban erre az oroszoknak nincs szükségük, mivel a magyar fél minden gazdasági kockázatot magára vállalt.
Felsmann Balázs tévhitnek nevezi mind azt, hogy az új blokkok biztosítanák a legolcsóbb áramot, mind azt, hogy ebből kivitelre is futná. Jelenleg is rendkívül sok áram kerül be Magyarországra külföldről. Például Ukrajnából, ahol a szénerőművek működtetése környezetvédelmi kérdéseket vet fel. De akár Németországból is, ahol ha fúj a szél, a nagy megújuló energiás farmok csak úgy ontják az olcsó áramot. (Orbán Viktor a Paksra tervezett blokkok áramának egyik fő reménybeli piacaként Németországot jelölte meg.) A szén- és gázerőművek árát emelhetné a nemzetközi szén-dioxid-kvóták drágulása, de ezek ára épphogy esik. Az sem ad okot a bizakodásra, hogy a már említett, 30 forint körüli várható árameladási ár 100 euró/MWh-nak felel meg, miközben a jelenlegi nemzetközi áramárak 40 euró/MWh körül járnak. (A Fidesz-politikusok az árak emelkedését a gazdasági élénküléshez kötik. Kérdés, ez miként hozható majd össze rezsicsökkentési elképzeléseikkel, ami az atombővítés fő ideológiai alapja.)
Felsmann Balázs a bővítési elképzelés jelentős járulékos költségeire is felhívta a figyelmet. Ahhoz ugyanis, hogy biztonságosan működjenek, erősíteni kell az áramhálózatot, illetve a jelenleg 500 MW-nyi tartalékerőműhöz további 700 MW-t kell létesíteni. (A szabályok szerint ugyanis a legnagyobb hazai blokk méretének megfelelő tartalékerőműnek kell indulásra készen állnia. Ez a paksi tervek alapján 1200 MW lesz.) Ráadásul a jelenleg ismert elképzelések alapján 5-10 évig – 2025-2030 körül – valamennyi, tehát a jelenlegi és az új paksi blokkok is üzemelhetnek – összesen 4400 MW –, ami a magyarországi áramszükséglet 80 százalékát fedezné. (Az is kérdés, ebben az "átmeneti" időben mi lesz a többi erőművel.) Eme járulékos költségeket a kutató 1000-1500 milliárd forintra teszi. Erre az orosz ajánlat nem vonatkozik, de a biztonságos paksi termelés miatt elengedhetetlenek. Ezt tehát teljes egészében Magyarországnak kell biztosítania.
