A kormány hamar feladta a még 2010-ben meghirdetett államadósság elleni szabadságharcát, s ma már beéri azzal, hogy eleget tegyen az Európai Unió, valamint az alaptörvény előírásának, miszerint az év utolsó napján a GDP-arányos ráta alacsonyabb legyen az egy évvel korábbinál. Ez két módon érhető el: egyrészt az intenzívebb adósságtörlesztéssel, amely azonban a gazdaságélénkítés elől vonja el a hazai forrásokat, másrészt a növekedés felpörgetésével, amely a nevezőben szereplő GDP bővülése révén csökkenti a rátát.

Bár a kormányzati retorika szintjén még folyik a harc, valójában nem az adósságcsökkentést, hanem a költségvetési hiány három százalék alá szorítását kezeli első számú prioritásként mind a mostani ügyvezető második, mind a június elején megalakuló harmadik Orbán-kormány. Mivel kormányprogramról a már ismert „folytatjuk” szlogen hangoztatásán túl nincs semmilyen konkrét információ, és a gazdaságpolitika irányításában sem látszik változás, így logikus, ha az eddigi, az államadósság erőltetett csökkentése helyett annak szerkezetét átalakítani kívánó irányvonal prolongálását feltételezzük.

A kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy a lakossági forintmegtakarításokat az állampapírpiac felé terelje, sőt a jegybank az alapkamat szintjét meghatározó kéthetes kötvény betétté tervezett átalakításával a banki forrásokat is ugyanide csatornázná be. A lényeg: vagy hitelezzenek a magyarországi bankok, vagy fölös pénzüket fektessék állampapírokba, de ne a legkényelmesebb megoldást válasszák: azaz ne az MNB kötvényeikben parkoltassák kockázatmentesen betéteseik pénzét. Az államadósság több mint felét még ma is a devizatartozás teszi ki, kitéve a ráta alakulását a heveny árfolyammozgásoknak. Hogy 2014 első negyedévének végén hogyan is állunk, azt a Magyar Nemzeti Bank hétfőn megjelenő statisztikájából tudhatjuk meg.

Kondora Szilárd, az OTP Bank elemzési központjának szakértője szerint az év végi 79,2 százalékról 84,2 százalékra emelkedett a bruttó államadósság GDP-hez viszonyított mértéke. Több tényező repítette történelmi magasságba a mutatót. Az öt százalékpontos különbözetből 2,6 százalékpontot magyaráz az Államadósság-kezelő Központ aktív forintpiaci tevékenysége, mintegy 2,2 százalékpontért az év eleji devizakötvény-kibocsátás felelős, de idesorolandó a Prémium Euró Magyar Államkötvény, közkeletű nevén a Pemák megmozgatása is, amely a szilveszterkori visszavásárlásában, majd az újévi visszaadásában merült ki. A forint 3,4 százalékkal volt gyengébb március végén, mint december végén, ez 1,2 százalékpontot jelentett. Az öt százalékpont úgy jön ki, hogy eközben a GDP bővült, egy százalékpontnyit faragva az adósságrátából.

A kormány azt a nem túl ambiciózus célt tűzte 2014-re maga elé a Brüsszelhez áprilisban benyújtott konvergenciaprogramban, hogy az év végére 79,2-ről 79,1 százalékra csökkenti az adósságállományt, láthatóan arra játszva, hogy a 2,5–3 százalék közötti GDP-bővülés hozzásegít majd az adósság „kinövéséhez”. A 2015-re előirányzott 0,2 százalékpontos faragmány sem roppantja meg a költségvetést, az viszont annál inkább, ha időközben a nemzetközi helyzet borúsabbra válik, s a befektetők kitárazzák a bóvli kategóriába sorolt magyar eszközeiket. Remélhetően erre nem kerül sor. Ami a nemzetközi fejleményeket illeti, a múlt csütörtökön ismertetett első negyedéves euróövezeti GDP-adatok némi csalódással szolgáltak.

Noha a magyar export szempontjából meghatározó Németországban a vártnál nagyobb, 0,8 százalékos mértékben javult a gazdaság teljesítménye, és az adósságcsapdából lassan kikecmergő Spanyolország 0,4 százalékos pluszteljesítménye is elismerésre méltó, Franciaországban csak a kormányzati költések és a készletváltozás segítette szinten tartani az előző negyedévhez mért GDP-t, míg az olaszoknál és a portugáloknál visszaesést tapasztalhattunk. Az eurózóna egészében a várt 0,4 százalékos dinamikának a felét tudták kimutatni a statisztikusok. A bimbózó euróövezeti konjunktúra megacélozottságát övező kétségeket eloszlathatják a hét második felében napvilágot látó májusi előzetes feldolgozóipari és szolgáltatóipari beszerzési menedzser-indexek, de elemzők nagy tétben nem fogadnának erre, inkább stagnálásra számítanak.

Mindez azért is fontos, mert az Európai Központi Bank szorosan nyomon követi a gazdaság fejlődési irányát meghatározó mutatókat, s ezek alapján dönt majd júniusban, hogy szükségét látja-e a beavatkozásnak, s ha igen, akkor milyen eszközök bevetésével próbálja átlendíteni az euróövezetet a holtponton. Mario Draghi elnök a negatív betéti kamat alkalmazását sem tartja ördögtől valónak, és hasonlóan az MNB vezetéséhez, hitelezésre akarja ösztökélni a bankrendszert.

Érdeklődés övezi még a csütörtöki májusi kínai feldolgozóipari menedzserindexet is, amelytől némi előremozdulást várnak az elemzők. A múlt héten több kínai vezető is jelezte, hogy ideje levenni a rózsaszín szemüveget, és reálisan nézni a világ második legnagyobb gazdaságának fejlődési kilátásait. Egyben megbarátkozni egy fenntartható, hét százalék környékén lehorgonyzó növekedési ütemmel.

A Nemzetgazdasági Minisztérium imígyen magyarázta az adatot: az első negyedéves államadósságszint azért emelkedett a tavalyi év végéhez képest, mert 3 milliárd dollár értékben felvettünk devizakötvényeket. Ezekből a tartalékokból az idén lejáró adósságot fogjuk kifizetni. A múlt héten 500 millió angol fontos hitelt törlesztett a kormány, júniusban egymilliárd eurós hitelt törlesztünk majd, ősszel pedig 2 milliárd eurót fizetünk vissza, tehát nagyságrendekkel csökken az adósságszint.  márciusi adósságráta növekedése is legfőképpen a biztonsági előtartalékolásnak köszönhető, a kormányzati tartalék az első negyedévben 752 milliárdról 1787 milliárd forintra nőtt.